Olimpia: Salt Lake City
Bekecs Zsuzsa tapasztalt versenyzőként utazik a játékokra
Azt mondja, az első olimpiáján még nagyon kislány volt. Huszonegy
évesen került ki Naganóba, de még mindig emlékszik arra az
izgalomra, a versenylázra, ami a Japánban megrendezett olimpián a
hatalmába kerítette őt.
Azt mondja, szerinte most sem lesz másképp. Bár jóval
tapasztaltabb versenyzőként utazik Salt Lake Citybe, az a jól
érezhető remegés most is ott van a gyomrában.
- Persze hogy izgulok, még úgy is, hogy tudom, a felkészülésem
egész jól sikerült - mondta Bekecs Zsuzsa. - Nyáron
sírollerben nagyon jó eredményeim voltak, és szerencsére ebben a
szezonban sokkal több havas edzésen tudtunk részt venni, mint
amennyin általában szoktunk.
- Ha jól tudom, majdnem az egész szezont végigversenyezte.
- Igen, csak két Világkupát hagytam ki, amúgy ahol tudtam,
rajthoz álltam.
- A statisztikák szerint a legjobb eredményt Osrblie-ben érte
el.
- Igen, a legjobban a szlovákiai fordulón szerepeltem, a
hetvenötödik lettem. Tudom, ez a teljesítmény nem sokat mond, de ha
százalékban nézzük az időeredményeket, sikerült az élbolyhoz közel
végeznem. Annyira szoros volt az a verseny, hogy akkor ismét meg
tudtam futni az olimpiai kvalifikációs szintet.
- Az ön sportágában a lövészet sok mindent meghatároz. Hogy
áll ezzel a résszel?
- Most már egyre stabilabb vagyok. Néhány héttel ezelőtt
Oberhoffban például volt már hibátlan eredményem is. Tehát
javulgatok. Én egyébként hét és fél kilométeren várok jobb eredményt
magamtól. Persze nehéz előre jósolni, de azt hiszem, mivel egész jó
futóeredményeim vannak, ezen a távon előrébb végezhetek.
Szöllösi Ivett a junior-vb-ről megy Salt Lake Citybe
Szöllösi Ivettnek meglehetősen sűrű lett a januári
programja. Részt vett három Világkupa-versenyen, legutóbb múlt héten
az anterselvai viadalon állt rajthoz, ahonnan már nem is jött haza,
hanem egyenesen a ridannai junior-világbajnokságra utazott el. És
hogy ne legyen olyan egyszerű az élete: a vébéről február 2-án éjjel
érkezik meg, és másnap hajnalban már ül is fel a Salt Lake City-i
olimpiára tartó gépre.
- Nem érzi magát fáradtnak?
- Egy picit, de igazából mindig izgalomban tartanak az előttem
álló feladatok, és így nem tűnik fel, hogy milyen pörgős időszakot
élek most.
- Utolsó éves juniorként utazik a téli olimpiára. Melyik
versenyt tartja fontosabbnak, a junior-világbajnokságot vagy az
ötkarikás játékokat?
- Azt hiszem, ugyanolyan fontos mindkét verseny. Annak azonban
kifejezetten örülök, hogy a juniorvébé az olimpia előtt van, mert
egy jó szereplés lelkileg feltöltene Salt Lake City előtt. A
felkészülésem, azt hiszem, egész jó irányban halad. Decemberben volt
egy kis hullámvölgy, mert szétesett a lövészetem, de azóta ismét
megtaláltam a ritmust.
- Melyik számban várja a jobb eredményt magától?
- Inkább tizenöt kilométeren. Több a lövészet ugyan, de több a
javítási lehetőség is. Általában ebben a versenyszámban nem maradunk
el annyira az élbolytól.
- A másik biatlonos versenyző, Bekecs Zsuzsanna már járt
olimpián, egész pontosan Naganóban. Milyen hasznos tanácsokkal látta
el önt?
- Igazából az olimpia hangulatáról beszélgettünk, és arról, hogy
az izgalmunkat csak úgy tudjuk legyűrni, ha megpróbáljuk egyszer?
versenyként felfogni ezt a nagy eseményt. Egy biztos: már mindketten
nagyon szeretnénk ott lenni!
Tagscherer Imre bízik benne, hogy a kenyai sífutónál jobb
lesz
- Belázasodtam, azt hiszem, influenzás vagyok - mondta
Tagscherer Imre, amikor felkerestük az olimpiai részvételével
kapcsolatban. - De nem kell félni, az indulásig biztosan kiheverem.
No nem mintha amúgy nagy eredményt lehetne várni tőlem...
- Nagyon önkritikus.
- Az idei Világkupákon rendre a mezőny végén zártunk, és igazából
a felkészülésem nem is sikerült olyan jól, mint mondjuk tavaly.
Igaz, nem is volt időm arra, hogy komolyan belemélyedjek az
edzésekbe.
- A munkája miatt?
- Elsősorban azért. Lakásfelújításokon dolgozom, ami fizikailag
is eléggé megvisel, így nem csoda, ha utána már nem tudok lehúzni
egy teljes tréninget. Vannak olyan hetek, amikor csak egyszer vagy
kétszer tudok felmenni a Svábhegyre edzeni... Bevallom, én amatőr
sportolónak tartom magam, egyszerűen a sportág iránti szeretetem az,
ami miatt még részt veszek a versenyeken.
- Tehát hobbiból utazik az olimpiára.
- Valahogy úgy. De azért mindent megteszek, hogy jól szerepeljek
Salt Lake Cityben. Szerencsére biatlonban és sífutásban is sikerült
kivívnom az indulás jogát, de azt hiszem, inkább sífutásban fogok
jobb eredményt elérni.
- A lövészet miatt?
- Igen, ebben a szezonban nem tudtunk annyi lőedzésen részt
venni, amennyi kellett volna. De nem csak ezért leszek jobb
sífutásban. Biatlonban annyira megszűrik a mezőnyt az olimpiára,
hogy még az is előfordulhat, hogy az utolsó helyen végzek.
Sífutásban azonban minden nemzet kap egy-egy helyet, szóval több
olyan versenyző is lesz, aki csak a részvétel, a tisztes helytállás
miatt utazik Salt Lake Citybe. És a kenyai sífutót, azért csak le
kellene győznöm...
Tagscherer Zoltán egy életre letette a puskát
A sílövészetből pártolt át a sífutók közé. Mint mondja, a
lövészet nem az ő világa. Lassan másfél éve már, hogy nem vett
puskát a kezébe, mindössze a decemberi országos bajnokság erejéig,
ahol a negyedik lett. Tagscherer Zoltán megtalálta magát a
sífutásban, amelyet bizonyít az is, hogy a tavalyi lahti
világbajnokságon az 1.5 km-es sprinttávon a középmezőnyben végzett.
- Ha arra kíváncsi, egyáltalán nem hiányzik a biatlon - kezdi
Tagscherer Zoltán. - Néha leülök a televízió elé, hogy
megnézzek egy-két Világkupa-futamot, de ennyi... Semmi nosztalgia!
Igazából akkor jöttem rá, hogy csak a sífutással kellene
próbálkoznom, amikor tavalyelőtt sprintben harmadik lettem a
síroller-világbajnokságon.
- Változott valamit a felkészülése az elmúlt évekhez
képest?
- Az alapozás ugyanaz, rengeteg munkát kell elvégezni az őszi
hónapokban, ám a versenyidőszakban a gyorsaságomat fejlesztem.
Sok-sok rövidebb távot futok.
- Azaz ön elsősorban sprinternek tartja magát.
- Igen, és ez az egyetlen olyan versenyszám, ahol még van
esélyünk a felzárkózásra a sífutónemzetek közé. Itt nem jön ki az,
hogy ki mennyit edzett havon, sokkal inkább adottság kérdése, hogy
ki mire viszi a pályán. De azért a másfél kilométer mellett más
szabadstílusú versenyszámban is rajthoz állok.
- Ha tippelnie kellene, hová várja magát az olimpián?
- A sprintversenyben szeretnék hasonlóan szerepelni, mint a lahti
világbajnokságon. De ha sikerülne ötven FIS-ponton belülre kerülnöm,
nagyon elégedett lennék magammal.
Gottschall Zsófia két sportágban is hajtott a
kvalifikációért
Az egész idényt "kétlakiként" töltötte el. Keményen dolgozott
azért, hogy kedvenc sportágában a biatlonban kvalifikációt szerezzen
az olimpiára, és ugyanakkor harcban volt a nemzet jogán kapható egy
helyért sífutásban.
Az utóbbit sikerült megszereznie.
Pedig a múlt heti anterselvai sílövő Világkupán még
megpróbálkozott azzal, hogy húsz százalékon belülre kerüljön a
győztes idejéhez képest. Ám a lövészete ismét nem úgy alakult,
ahogyan szerette volna.
- Ezen nem is csodálkozom, hiszen ebben a szezonban sokkal
kevesebbet tudtunk a lövészettel foglalkozni, mint tavaly, viszont
annál több időt töltöttünk el havon - mondta Gottschall Zsófia,
a Vasas SC versenyzője. - Bevallom, azt nagyon bánom, hogy nem
tudok biatlonban indulni, hiszen nagyon szeretem ezt a sportágat.
- De gondolom sífutásban sem "muszájból" szerepel.
- Dehogy. Igazság szerint sífutásban sokkal jobb eredményeim
voltak. A zakopanei sprintversenyen például sikerült hetedik helyet
szereznem, és ezzel 130 FIS-pontot csinálnom, ami eddigi legjobb
teljesítményem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy év elején
tudtam, ha ott akarok lenni Salt Lake Cityben mind a két sportágban
hajtanom kell.
- Sífutásban melyik stílust szereti jobban?
- A skating, vagyis a szabadstílus közelebb áll hozzám. Az
olimpián is tizenöt kilométer és másfél kilométer szabadstílusban
indulok.
- És az olimpiáig lévő időszakot hogyan tölti el?
- Mivel már egyik sportágban sem lesznek versenyeink, így az
edzések kapnak nagyobb hangsúlyt. Azt hiszem, még egy galyatetői
edzőtáborozás szerepel a programunkban, aztán irány Amerika.
CSB, Nemzeti Sport 2002.01.29.
|