Műkorcsolya: Tóth Zoltán pályafutása csúcsának tartja az olimpiai részvételt
Nem maradhat el a négyfordulatos
Nehezen lehetett volna a hét elején boldogabb embert találni az
országban Tóth Zoltánnál. Műkorcsolyázónk ugyanis hétfőn
délelőtt, pár órával a hivatalos nevezések lezárása előtt értesült
arról, tagja lehet a magyar olimpiai csapatnak. Sallak György,
a korcsolyaszövetség főtitkára közölte a jó hírt Kulcsár
Zsófia tanítványával, aki percekig szóhoz sem jutott
meglepetésében.
- A márciusi naganói világbajnokságra készültem, az meg sem
fordult a fejemben, hogy eljuthatok az olimpiára. Nem azért, mintha
pesszimista volnék, de az ötödik tartalék helyről igen ritkán lehet
főszerephez jutni.
- Önnek mégis sikerült. Tudja, hogy mi történt a sorban előbb
állókkal?
- Konkrét információm nincs ezzel kapcsolatban, gondolom volt,
aki lesérült, és olyan is akadt, akit az olimpiai bizottsága nem
tartott elég felkészültnek és egyszerűen nem nevezett.
- Hogy állnak a programjai?
- Kifejezetten jól, amiről legutóbb a szakág vezetői is
megbizonyosodhattak. Az erőnlétemmel nincs gond, még mentálisan kell
felkészülnöm arra, hogy a téli olimpián fogok korcsolyázni.
- Ilyen nagy falatnak tűnik Salt Lake City?
- Bevallom, elég furcsa érzés, hiszen mégiscsak eddigi
pályafutásom csúcseseményéről van szó.
- Már tavaly is kacérkodott a négyfordulatos-háromfordulatos
kombinációval. Ezúttal is beépíti majd a kűrjébe?
- Ha minden jól megy, már a kötelezőben is megpróbálkozom vele.
Egy négyfordulatos toe-loop-tripla toe-loop kombival indítanék, majd
lépésből tripla Lutz és dupla Axel következik. A szabadban pedig az
Axel kivételével minden háromfordulatost megugrok, és szeretnék két
kombinációt csinálni, az egyiket lehetőleg négyessel nehezítve.
- Mindezt milyen zenére?
- Az előbbit egy zongoraversenyre, az utóbbit pedig Muszorgszkij
Éj a kopár hegyen című művére.
- Mi tagadás, jól hangzik...
-Remélem, jól is mutat majd.
Csanálosi Beáta, Nemzeti Sport 2002.02.01.
|