- Életem nagy vágya teljesült azzal, hogy súlyos betegségemből felépülve a magyar csapat tagjaként én is olimpiai résztvevő lehetek, szerda reggel itt állhattam az olimpiai faluban, az ünnepélyes zászlófelvonáson - mondta kissé elérzékenyülve Stréhli Ildikó, a női bobcsapatunk kormányosa.

- Hogyan töltötték az utolsó időszakot? - folytattuk a beszélgetést.

- Calgaryban voltunk tíznapos edzőtáborban. Az 1988-as téli olimpia színhelyén tavaly épült meg az első jégház, ahol az időjárástól függetlenül, fedett pályán lehet rajtot gyakorolni. Igaz, nem szívbajosak, hiszen kétszáz dollárba kerül egy óra. Emellett természetesen futottunk, vágtáztunk, erősítettünk, szóval szívvel-lélekkel készültünk.

- Milyen volt az ellátás, hol laktak?

- Tavaly az ottani Világkupa-futam során összeismerkedtünk a már kint született Varga Istvánnal, aki akkor azt a könnyelm? ajánlatot tette, ha főzünk neki, ellátjuk magyaros koszttal, náluk lakhatunk.

- No, és mit főztek?

- Nagyon igyekeztünk. Paprikás csirkétől a bécsi szeleten át a töltött káposztáig mindent csináltunk, sőt még palacsintát is sütöttünk. De volt hol laknunk, nyugodtan készülhettünk.

- És mi van a bobbal?

- Csodálatos az emberek, versenyzőtársak segítségét érezni. Amikor az egyik amerikai, Bonney Warner nem tudta kiharcolni a részvétel jogát, felajánlotta nekünk a saját bobját. Tudta, hogy a miénk már több, mint tízéves, még Drezdában készült, és az új eszközzel nagyobbak az esélyeink. Már Calgaryban is ezzel mentünk, s gyorsabbak voltunk.

- Hogyan fogadták az olimpiai faluban?

- Hallatlanul kedvesen, barátságosan, és olyan ruházattal, a toláshoz szükséges kiváló szöges cipővel láttak el bennünket, amiről eddig csak ábrándoztunk. Őszintén megmondom, talán életemben soha nem volt ennyi és ilyen szép sportruházatom.

- Miként töltik a hátralévő napokat?

- A hivatalos pálya itt, Park Cityben már le van zárva. Két futamunkra 19-én délután kerül sor. Előtte három napon át hivatalos edzésre nyílik lehetőség. Addig a pontosan kidolgozott edzésterv szerint elsősorban a tolást gyakoroljuk, finomítjuk és erősítünk Kürti Évával együtt. A verseny előtt néhány napot pedig pihenéssel töltünk, s természetesen izgulunk is.

- Milyen szereplést vár?

- Jót...

- De mégis?

- Mi eddig mindent beleadtunk. Jelentős anyagi áldozatot is vállaltunk. A mi igyekezetünkön nem fog múlni. Ráadásul a pályát is jól ismerem, hiszen Bobbal, a férjemmel évek óta itt élünk Park Cityben. S a jó szerepléssel szeretnék erőt, hitet adni minden gyógyíthatatlannak mondott betegségben szenvedőnek, hogy igenis van remény, nem szabad feladni.

A magyar női bobcsapat nagy vesztese Barati Éva, a Bp. Honvéd futónője, a barcelonai olimpia résztvevője. Idestova másfél éve, 2000 nyarán az első hívó szóra csatlakozott Stréhli Ildikóhoz. A Világkupa-futamokon biztató eredményeket értek el, joggal pályáztak az olimpiai részvételre. Ám a csapat természetszer?en nem állhat két emberből. Tavaly nyáron Kürti Éva is csatlakozott, s a debreceni diszkoszvető bajnoknő erősebb, jobb tolónak bizonyult, így a pilóta választása ráesett. Igazán sajnálatos, hogy a női bobban a férfiakkal ellentétben nem lehet tartalékot nevezni, hiszen ez esetben Barati Évának is helye lenne az olimpiai csapatban.

- Így igaz, sajnálom Évát, hiszen az első idényben igazán jó társam volt... - erősítette meg Stréhli Ildikó.

Vad Dezső, Nemzeti Sport 2002.02.07.