A férfi bobválogatott kalandos úton, néhány napos calgaryi edzőtáborozást is közbeiktatva, de végül megérkezett Salt Lake Citybe, a téli olimpia helyszínére. Az olimpiai faluba már beköltözött társaságot nem volt egyszerű utolérnünk, ám a fiúk készségesen álltak rendelkezésünkre e-mailben.

- Már a február másodikai indulásunk sem volt egyszerű - kezdi Gyulai Márton, a csapat önkéntes sajtóreferense. - Frankl Nicholas kivételével együtt volt a teljes csapat, ezért úgy határoztunk, hogy válogatottmelegítőben utazunk. Mégiscsak Magyarországot képviseljük majd a téli olimpián! Ennek aztán az lett a következménye, hogy úton-útfélen megállítottak bennünket, és mindenkinek el kellett mesélnünk, hogy kik is vagyunk valójában. Arra nagyon büszkék vagyunk, hogy a legtöbb esetben sikerült mosolyt csalnunk az emberek arcára. Együtt repültünk Aján Tamással és az Amszterdam-Minneapolis szakaszon Val Kilmerrel is.

- A háromátszállásos repülőút nem lehetett túl pihentető.

- Háztól házig huszonhat óra volt. A végére már nagyon elfáradtunk, ráadásul Gyulai Miklós, a csapatvezető egyik csomagja elt?nt. Ennek ellenére nagyon feldobott hangulatban kezdtük az edzéseinket. Ráadásul egy hotelben laktunk a magyar gyorskorcsolyázókkal, hiszen ők is Calgaryban edzőtáboroztak. Jó érzés volt velük találkozni.

- Mennyit sikerült megvalósítaniuk a tervezett edzésekből?

- Szinte mindent maradéktalanul elvégeztünk, nagyon hasznos volt az ott töltött pár nap. Vasárnap este már gyakoroltuk a rajtokat, hétfőn pedig Frankl Nicholas végre kipróbálhatta a jégcsatornában is a kanadai Pierre Luederstől kölcsönzött bobot, amellyel az olimpián is versenyezni fogunk. Csak az okozott némi fennakadást, hogy aznap elromlott a fék, így biztonsági okokból már nem csúszhattunk többet, csak kedden.

- Ezek szerint Lueders cortinai hatalmas bukása nem befolyásolta a kölcsönzést.

- Nem, szerencsére neki több járgánya is van, az egyetlen gondunk, hogy kék-fehér-sárga színekben pompázik a járm?, így pedig nem állhatunk rajthoz. Valahogyan be kell festenünk piros-fehér-zöldre, de már dolgozunk a probléma megoldásán.

- Milyen erőben van a csapat?

- Kirobbanó formában vagyunk. Ezt az edzéseredmények objektíven mutatják, hiszen legutóbb Calgaryban öt egész tizenkilenc századot toltunk a rajt során. Most négy helyett csak hárman álltunk oda, és az első fotocellás pontig megrövidítették a pályát. Ennek ellenére mindössze három századdal maradtunk el a korábbi időnktől. A monacói csapatnál, akikkel mindig nagy meccseket vívunk, most jobbnak bizonyultunk.

- Kiderült-e már, hogy ki lesz a tartalék?

- Nem, bár többször több felállásban toltunk, Gyulai Miklós még gondolkodik az ideális összeállításon. Nehéz döntést kell hoznia, hiszen nemcsak a gyorsaság számít, hanem az is, hogy egyszerre toljon mind a négy ember. Frankl Nicholas helye tökéletesen biztos, hiszen kormányos nélkül semmire sem mennénk. Pintér Bertalan és Zsombor Zsolt helye is béreltnek t?nik. A kérdés az, hogy Pallai Péter vagy én leszek a tartalék.

- Salt Lake Cityben már sikerült megbarátkozni a környezettel?

- A konditerem nem valami nagy szám, egyetlen fekvenyomó pad van, amiért elég s?r?n folyik a harc. A fedett futópályát sem használhatjuk három napig, mert a helyieknek valamire kell a megnyitóünnepséggel kapcsolatban.

- Idegen helyen a koszt okozhat kellemetlen meglepetéseket a gyanútlan sportolóknak.

- A szervezőkön látszik, hogy a világ minden tájáról érkezők számára igyekeznek valódi változatosságot biztosítani. Ennek ellenére nem tudnak kilépni a saját árnyékukból. Az amerikaiak ízvilága megkeseríti egy kicsit az életünket. Sokszor teljesen sótlan, íztelen az étel, vagy éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, valamilyen furcsa f?szerkeverékkel próbálják feldobni azt. Azért lassan már kitapasztaljuk, mit érdemes ennünk, és mit nem.

- Sok sportoló aggódott a biztonság miatt a szeptemberi terrortámadások miatt. Ebből mit lehet érzékelni az olimpiai faluban?

- A biztonsági intézkedések egészen hihetetlen méreteket öltenek. Minden autót, ami bejön, átvilágítanak, megnéznek tükrökkel. A város fölött egy Blackhawk helikopter köröz éjjel-nappal, és fegyveres őrök állnak a falu minden kerítése mellett, ráadásul mindkét oldalon. Pedig a kerítésben állítólag áram is van. Félelemre tehát nincs okunk, ráadásul mindannyian nagyon fel vagyunk dobódva, hogy itt lehetünk. Nagyon nagy büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy Magyarországot képviselhetjük az olimpián, és persze reménykedünk a jó szereplésben.

Marik Balázs, Nemzeti Sport 2002.02.09.