|
|
| ||||||||||
|
Larissza Lazutyina az utolsó métereken vesztette el az aranyérmet
Belmondo fantasztikus hajrája
Nos, Daehlie-nek igaza lett, nem mindennapi izgalmakat tartogatott ez a 15 kilométer. Amint azt várni lehetett, az oroszok kezdtek a legjobban, hiszen az 1.9 kilométeres ellenőrzőpontnál a naganói olimpiai bajnok Julija Csepalova állt az élen, akit honfitársnője, a három olimpián eddig hét medáliát szerző Larissza Lazutyina követett, míg a harmadik helyen a csehek favoritja, a Naganóban ezüst- és bronzérmet szerző Katerina Neumannová állt. Vagyis nagyjából a várakozásnak megfelelően alakultak a start utáni pillanatok. Azért csak nagyjából, mert a sokak által titkos esélyesnek kikiáltott észt Kristina Smigun, aki ebben a szezonban a Világkupa-sorozatban remekelt ezen a távon, mindössze a 12. helyen szerénykedett. Márpedig a decemberben doppingvétség gyanújába keveredett sífutónő, akinek sokáig a Salt Lake City-i szereplése is kérdőjeles volt, mígnem sikerült tisztáznia magát, mindenképpen bizonyítani akart. Smigunnak tehát nem sikerült rögtön az élbolyhoz csatlakoznia, megtette viszont helyette az olaszok veteránnak számító (ha hölgyek esetében egyáltalán illik ilyesmit mondani) versenyzője, Stefania Belmondo. A francia színészóriással csupán névrokonságban álló bajnoknő, akit adatai miatt (160 cm/48 kg) egyszer?en csak zsebméret?nek titulálnak, jelentős kollekcióval rendelkezik ugyan a téli játékokról, mégsem szerepelt a latolgatók kedvencei között. Igaz, amikor az első "csekkolásnál" közvetlenül a fentebb említett trió nyakában lihegett, sokan átértékelték a korábban kijelentetteket. Annál is inkább, mert 7.5 kilométernél már a másodikként t?nt fel filigrán alakja, szorosan Csepalova mögött, míg Neumannová és Lazutyina árnyékként követte őket. Időközben Smigun helyzete mit sem javult, így aztán lassan a legnagyobb rajongói is beletörődtek abba, hogy az észt hölgynek szombaton nem terem babér. S hogy a meglepetés se maradjon el, a táv háromnegyedéig remekül álló Belmondo az utolsó szakasz előtt egészen a 10. helyig csúszott vissza. Akik legyintettek ennek láttán, azok igen rosszul tették, ugyanis az olasz klasszisnak nem sok idő kellett hozzá, hogy megrázza magát. Még az sem vette kedvét, hogy menet közben eltört az egyik síbotja, amit a szabályoknak hála, gyorsan ki tudott cserélni. Bődületes hajráját látva még az ínyencek is elismerően csettintettek, különösen, amikor már a hőn áhított arany felé robogó Lazutyinát is beérte. Az utolsó méterek olyan szorossá váltak, amiről talán Björn Daehlie sem álmodott. Az ekkor már élen álló Lazutyina - aki ugyancsak a harmincas évei derekán jár, vagyis ha Belmondónak kijár a veterán jelző, őt is címkézzük csak föl vele - sejthette, hogy mögötte gond van, mert az utolsó erőtartalékait igyekezett mozgósítani. Hiába. Belmondo kedvenc helyszínén - 1989-ben éppen Salt Lake City-ben, 15 kilométeren aratta pályafutása első Vk-győzelmét - , megállíthatatlannak bizonyult és elsőként haladt át a célvonalon. A helyszínen szurkoló olasz közönség ovációját hallva fáradtsága ellenére is szélesen mosolygó Stefania ezzel második olimpiai elsőségének örülhetett. A mindössze 1.8 másodperccel mögötte végző Larissza Lazutyináé lett a dobogó második foka - az öt arany-, egy ezüst-, és egy bronzérem mellé tehát újabb ezüst került -, míg a cseh Kateria Neumannováé a bronzérem. Julija Csepalovának sincs szégyenkezni valója, hiszen éppen hogy csak lemaradt a medáliáról - mindössze 1.4 másodperccel kényszerült Neumannová mögé -, míg Kristina Smigun a végére mégiscsak összekapta egy kicsit magát, és nyolcadikként zárt. A 48 indulóból egyébként csupán 44-en értek célba, négyen a táv felénél feladták a viadalt. A magyar Gottschall Zsófiát ellenben hiába is keresnénk az
eredménylistán vagy a viadalt megszakítók között, ő rajthoz sem állt
a 15 kilométeren. Indoklásként edzője részéről az hangzott el, hogy
mivel elsősorban a rövidebb számok fekszenek versenyzőjének, úgy
döntöttek, rápihen az előtte álló megmérettetésekre. STEFANIA BELMONDO
Stefania Belmondo visszatért első nagy sikere helyszínére, és nyert A jószív? tolvaj A Salt Lake City-i játékok előtt az olasz Stefania Belmondo bejelentette: utoljára szerepel az ötkarikás versenyen. Nem csoda, a tengerentúli viadal ugyanis ötödik olimpiája a harminchárom esztendős sportolónak. Calgaryban tizenkilenc évesen, azaz még juniorként volt jelen, ami tapasztalatszerzésre tökéletesen jó volt a demontei sífutónak, aki a több mint egy évtized során az egyik legnagyobb alakjává vált sportágának. 1992-ben Albertville-ben a Független Államok Közösségének két "rettegett" versenyzőjét, Ljubov Jegorovát és Jelena Vjalbét maga mögé utasítva győzött a 30 km-es szabadstílusú versenyben, ezzel a sikerrel az olimpiák történetének első női olasz sífutóaranyát szerezte meg. Tíz esztendővel később, a Salt Lake City-i olimpia nyitó versenynapján ismét a csúcsra kapaszkodott, a 15 km-es szabadstílusú versenyben korát meghazudtoló hajrával szerezte meg az aranyat egy másik nagy sztárt, az orosz Larisza Lazutyinát legyőzve. Eredménylajstromát - ötszörös világbajnok, huszonegyszeres Világkupa-futamgyőztes, valamint szombattól már kétszeres olimpiai bajnok - nézve, nem tekinthető váratlannak ez az aranyérem, ám ha az elmúlt egy-két esztendőt vizsgáljuk, igenis megdöbbentő ez a győzelem. Belmondónak ugyanis legutóbb 2000 februárjában Lamourában, egy negyvennégy kilométeres viadalon sikerült győznie a Világkupa-sorozatban, és az idén is "csak" négy dobogós helyet tudott megcsípni. A tavalyi hatalmas doppingbotrányba "fulladó" lahti világbajnokságon pedig egyetlen érem sem jutott neki. Ám egyvalami miatt az is kijelenthető: "kötelező" volt számára ez a győzelem. Belmondo ugyanis 1989-ben éppen Salt Lake Cityben szerezte meg pályafutása első Világkupa-győzelmét, és ha azt is hozzátesszük, hogy pont egy 15 km-es szabadstílusú versenyt nyert meg... Ugye, milyen hátborzongatóan felemelő ez az eredmény?! Főként úgy, hogy az elmúlt hetek, napok és órák történései alapján a sors nem igazán fogadta kegyeibe a talján hölgyet. Tengerentúli kalandja ugyanis azzal kezdődött, hogy az olimpia rajtja előtt ellopták a versenyzőnő síléceit, amelyek közül néhányat titokban visszaszolgáltatott a tettes. "Köszönetet mondok annak a tolvajnak, aki visszaadta a húszas számú lécemet, mert ma ezzel indultam és nyertem meg az olimpiai aranyat" - lelkendezett a célban Belmondo, akinek egy bottöréssel is meg kellett küzdenie a verseny során. És hogy mik voltak az első gondolatai a viadal után? "Úgy érzem, minden és mindenki ellenében nyertem, olyan ez a győzelem, mint egy álom - magyarázta. - Végre sikerült legyőznöm az engem állandóan kísérő balszerencsét, amely persze ezúttal sem hagyott el, hiszen amikor eltört a botom, azt hittem, számomra véget ért a verseny. De megfogadtam, hogy nem adom fel. Az utolsó száz méteren becsuktam a szemem, és azt mondtam magamnak: Stefy, ha ma veszítesz, életed utolsó nagy lehetőségét dobod el." De nem ezt tette. Belmondo tehát újra a csúcsra érkezett. Túlélt nagy sérüléseket, hatalmas lelki válságokat, küzdelmes, gy?lölettel és veszekedésekkel teli esztendőket honfitársnőjével, a doppinggyanúba is keveredett kétszeres olimpiai bajnok Manuela di Centával, és sikerült évről évre megújulnia. Ezzel az eredménnyel megerősítette helyét a téli sportágak
legnagyobb alakjai között, és talán korántsem ez volt az utolsó
sikere, hiszen a hátralévő többi számban is lécet csatol - a b?nbánó
tolvajnak köszönhetően. Hoffmann és Botwinow sporttörténelmi tette Johann Mühlegg lesöpörte a mezőnyt Néhány nappal ezelőtt a a naganói olimpiai sílövő bajnoka (10 km), a norvég Ole Einar Björndalen azzal kürtölte tele a világot, hogy sílövészetben és sífutásban is szeretne olimpiai bajnoki címet szerezni. Ha az idei sífutó Világkupa-sorozat eredményeit vesszük alapul, akkor nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a szabadstílusú versenyeken a dobogóra érjen a viking versenyző, a ramsaui 30 km-es, valamint a kuopiói 10 km-es verseny során is a svéd Per Elofsson mögött a második helyen végzett. Nem véletlen, hogy a szombati 30 km-es szabadstílusú viadal előtt Elofsson és a norvég Thomas Alsgaard mellett a szám esélyeseként emlegették a huszonnyolc éves sízőt, aki inkább viccesen, mint görcsösen fogta fel a rá váró feladatokat. "Meglehetősen mulatságos lesz számomra az olimpia, hiszen két sportágban is kvalifikáltam magam, igazából ez volt a célom erre az esztendőre - magyarázta Ole Einar Björndalen, aki azt is elárulta, nagyon jó formában érkezett Salt Lake Citybe. Persze, a vájtfül?ek inkább a svéd Per Elofssonra tették le voksukat, hiszen a fiatal versenyző két szezon óta magasan a mezőny fölé emelkedett ebben a sportágban. De mint tudjuk, a nagy versenyek arra valók, hogy a nagy favoritok nagyot bukjanak, és ezúttal ez a tézis állt Elofsson esetében is. Aki ugyan remekül kezdett, és az első kilométereken még tudta tartani a lépést a spanyol Johann Mühleggel, a lahti világbajnokság 50 kilométeres bajnokával, ám az 1999-2000-es szezon összetett-Világkupa győztese olyan őrületes tempót diktált, amelyet senki sem bírt el a mezőnyből. Mühlegg végig az élen haladt, gyakorlatilag tíz kilométernél az ellenfelei már nem is látták a hátát, hiszen több mint egy perces előnyt kovácsolt magának azzal a bollyal szemben, amelyben ott futott a norvég Björndalen, az olasz Piller-Cottrer, no és az osztrákok két klasszisa Mikhail Botwinow és Christian Hoffmann is. Féltávnál, a stadionba érkezve a nézők arra lehettek figyelmesek, hogy Per Elofsson lelassít, majd elhagyja a pályát. Mint utóbb kiderült a svéd sífutónak eltört a botja, és olyan hátrányba került, amelyet már nem tudott volna ledolgozni. "Nem várom meg a verseny végét, egyszer?en képtelen vagyok végignézni" - nyilatkozta csalódottan a versenyző a pálya szélén, miközben Mühlegg kitartóan száguldott élete első olimpiai dobogója, pontosabban az aranyérem felé. A kérdés már csak az volt kibírja-e a saját maga diktálta elképesztő iramot a Soldier Hollow-i terepen. Nos, nem csak bírta, de nagyobb sebességre is kapcsolt, olyannyira, hogy huszonöt kilométernél már két perccel volt jobb vetélytársainál, azaz teljesen lesöpörte a mezőnyt. Nagy harc csak a dobogó másik két fokáért folyt. Az utolsó kilométereken a két osztrák, Christian Hoffmann és Mikhail Botwinow robbantott és hatalmas hajrát produkált, amelyből az alacsonyabbik Hoffmann jött ki győztesen, így neki jutott az ezüstérem. Az osztrák sífutósport történetében még nem volt arra példa, hogy két versenyzőjük is a dobogón álljon, ráadásul Hoffmann-nak a naganói 50 kilométeren szerzett bronza után ismét sikerült érmet nyernie. A magyar versenyző Tagscherer Zoltán, aki élete első
olimpiáján indult és a magyar csapat első részvevője volt a 68.
helyen zárt. JOHANN MÜHLEGG
SÍFUTÁS Nők
OB: STEFANIA BELMONDO (OLASZORSZÁG) 39:54.4, 2. Larisza
Lazutyina (Oroszország) 39:56.2, 3. Katerina Neumannová (Csehország)
40:01.3, 4. J. Csepalova (Oroszország) 40:02.7, 5. K. Varis
(Finnország) 40:04.1, 6. Sz. Nagejkina (Fehéroroszország). Férfiak
OB: JOHANN MÜHLEGG (SPANYOLORSZÁG) 1:09:28.9, 2. Christian
Hoffmann (Ausztria) 1:11:31.0, 3. Mikhail Botwinow (Ausztria)
1:11:32.3, 4. K. Skjeldal (Norvégia) 1:11.42.7, 5. P. Piller-Cottrer
(Olaszország) 1:11:42.8, 6. O. E. Björndalen (Norvégia) 1:11:44.5,
...68. Tagscherer Zoltán Éremtábla
A nem hivatalos pontverseny állása Az élcsoport: 1. Norvégia 11 pont, 2. Ausztria,
Olaszország 9-9, 4. Oroszország 8 pont, 5. Egyesült Államok,
Spanyolország 7-7, 7. Japán 6, 8. Csehország 4, 9. Kanada 3, 10.
Finnország 2, 11. Fehéroroszország 1 Nemzeti Sport 2002.02.10. |
| |||
|
|||
SLC.2002 |
|||
|
FONTOS
A Salt Lake City-i téli olimpia első érmeit a Soldier Hollowban
osztották, ahol reggel kilenckor a sífutónők veselkedtek neki a 15
kilométeres távnak. A játékok történetében először megvalósított
tömegrajtról még a verseny előtt kérdezték a helyi újságírók a
norvégok már visszavonult klasszisát, a nyolcszoros olimpiai
bajnok Björn Daehlie-t, aki nemes egyszer?séggel csak annyit
mondott: "Azt hiszem, nagyon érdekesen alakul majd, hiszen
nyitottabbá válik általa a verseny. Kicsit olyan lesz, mint egy
kerékpárverseny, egyszerre indul a mezőny és nagyjából együtt is
halad. Kíváncsian várom, ki nyer a végén."
