Papíron kétesélyesnek tűnt a síugrók versenye, még úgy is, hogy az idényben csupán másodszor (!) találkozott a mezőny K90-es középsáncon. Természetesen mindenki a Világkupában vezető lengyel Adam Malysz és a második helyen álló, négysáncverseny-győztes német Sven Hannawald különcsatájára számított, az óvatosabbak meg arra, hogy talán valamelyik finn vagy osztrák menő meglepetést okozhat. Nos, a szenzációt egy svájci fiatalember szolgáltatta: Simon Ammann.

Simon Ammann

Aki a közelmúltban fejsérülést szenvedett az egyik edzésen.

A fiatal kora ellenére (még csak húsz) már évek óta a Világkupában szereplő, juniorként óriási tehetségnek tartott Ammann két remekbe szabott ugrással szerezte meg az aranyérmet a középsáncon, maga mögé utasítva Hannawaldot és Malyszt, ráadásul úgy sikerült győznie, hogy az első sorozatot is megnyerte, avagy neki kellett legutolsóként elrugaszkodni a sáncról, szavakban kifejezhetetlen terhet elviselve ezáltal. A közvetlenül előtte ugró Hannawald - a nap legjobb eredményét elérve - 99 méternél fogott talajt, ettől csak fél méterrel maradt el hősünk, akinek ennyi elegendő volt a győzelemhez, 1.5 ponttal, hosszra átszámítva 82 centiméterrel előzte meg német vetélytársát. Simon barátunk egyszersmind az első svájci olimpiai aranyérmet hódította el síugrásban, és mindösszesen a másodikat, amit a helvét sportolók szereztek a téli ötkarikás játékok északi számaiban.

Minthogy Hanni orrhosszal maradt csak le a dobogó legfelső fokáról, akár még dühös is lehetett volna. De nem volt az. Előbb sportszerűen megtapsolta vetélytársát, majd a következőket nyilatkozta: "Ez egy ilyen verseny volt, számítani lehetett rá, hogy nagyon kevés lesz a különbség az első pár helyezett között. Ma Simon volt a legjobb ehhez nem férhet kétség. Különben is, nincs még vége az olimpiának, vár még a nagysánc-, illetve a csapatverseny."

Elég mély nyomot hagyott az osztrákok teljesítménye is, amit akár egyetlen szóval el lehet intézni: pocsék. Legjobbjuk, Andreas Widhölzl a huszonnegyedik, míg Martin Höllwarth a huszonötödik helyen végzett, ezúttal Stefan Horngacher (11. hely) és Martin Koch (14.) nyújtott csak elfogadhatót tőlük. Viszont a finnek igazán büszkék lehetnek, hiszen Janne Ahonen a negyedik helyet csípte meg, ami azért elismerésre méltó, mert ebben az idényben eleddig sehol sem volt, akadt olyan Világkupa-verseny például, amelyre nem kvalifikálta magát. Mögötte ráadásul két honfitársa, Veli-Matti Lindström és Matti Hautamäki végzett, avagy az első hatba három finn ugró került.

Névjegy

SIMON AMMANN

Született: 1981. június 25., Grabs

Nemzetisége: svájci

Sportága: síugrás

Magassága/testsúlya: 172 cm/55 kg

Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (középsánc, Salt Lake City, 2002), 6. helyezett a négysáncversenyen (2002)

SÍUGRÁS. K90, selejtező: 1. Janne Ahonen (finn) 125.0 pont (94 méter), 2. Kranjec (szlovén) 122.0 (93.5) és Peterka (szlovén) 122.0 (93) OB: SIMON AMMANN (SVÁJC) 269.0 pont (98, 98.5), 2. Sven Hannawald (Németország) 267.5 (97, 99), 3. Adam Malysz (Lengyelország) 263.0 (98.5, 98), 4. J. Ahonen (Finnország) 261.5 (95.5, 98), 5. V.-M. Lindström (Finnország) 253.0 (95, 95.5), 6. M. Hautamäki (Finnország) 252.5 (93, 97)

Nemzeti Sport 2002.02.11.