Aki korábban nem járt még lesiklóversenyen - márpedig a helyi szpíker érdeklődésére igen sokan feltették a kezüket a több mint 22 ezres tömegből, amely vasárnap délelőtt kilátogatott a Snowbasin Ski Areába -, az biztosan egy életre megszereti a alpesi síversenyek királyának tartott versenyszámot. Ilyen fergeteges hangulatot ugyanis nem mindennap él át az egyszerű földi halandó.

A szikrázó napsütésben is félelmetesnek ható pályán - amlyet 38 kapuval tarkítottak - már rögtön az első indulót óriási ováció fogadta, ami csöppet sem meglepő, hiszen a hazaiak versenyzője, az amerikai Scott Macartney nyitotta a sort. Az első igazán figyelemreméltó produkcióra viszont egészen a hetedik rajtolóig kellett várni, amikor is az osztrák Christian Greber kis híján 1 perc 40 másodperc alá került. S ezzel be is indult a szerkezet, hiszen a sorban őt követő klasszisok számára egy csapásra nyilvánvalóvá vált, a bűvös időhatáron belül kell végezni ahhoz, ha valaki dobogóra akar állni.

Elsőként a Hermann Maier visszalépése óta - Herminátor ugyan felépült a motorbalesetéből, ám nem tartotta megfelelőnek a formáját az olimpiai induláshoz - az osztrákok első számú favoritjának számító Stephan Eberharternek sikerült a bravúr. A Világkupa-sorozatban toronymagasan vezető, egészen pontosan a szakági Vk-t már megnyerő síelő szakaszról szakaszra faragta honfitársa idejét - az első mérőpontnál még csak hét, míg a végén ötvenkilenc százados előnyt mutatott a kijelző -, hogy végül 1:39.41-gyel érjen célba. Nem ringathatta azonban sokáig magát abba, hogy megvalósul az álma, az olimpiai arany, ugyanis az ugyancsak piros-fehér-piros színekben közvetlenül utána sorra kerülő Fritz Strobl láthatóan mindenre elszántan, eszeveszett tempóval vágott neki a lejtőnek. A Naganóban még csak 11. helyen befutó Strobl, aki ebben a szezonban a bormiói Vk-n nyerni tudott, indulásnál ugyan még hátrányban volt Eberharterrel szemben, ám a második szakasztól begyorsult - ezen a részen 104 km/h volt a mért ideje -, és végül 1:39.13-mal a nap legjobb eredményét produkálta.

A norvégoknak bánthatta a szemét, hogy három osztrák áll egyelőre érmes pozícióban, így aztán előbb az ötszörös olimpiai érmes - egy arany-, két ezüst- és két bronzérem - Kjetil Andre Aamodt "rondított" bele a képbe, lejjebb lökve Grebert, majd Nagano második legjobb lesiklója, Lasse Kjus csinált magának helyet Strobl és Eberharter között.

Az első tizenhat versenyző után már kevés esély maradt arra, hogy valaki is bekerülhet az 1:39-esek elitjébe, éppen ezért szinte lélegzet-visszafojtva figyelte a publikum, a 19-es rajtszámú Claude Crétier - a francia sportember eddigi legjobb lesiklóeredménye egy Vk-7. hely Val Gardenából - részidejeit, amelyek meglepően kedvezően festettek, és végül egészen az ötödik helyig repítették gazdájukat.

A folytatásban már csak a huszonkettedikként rajtoló osztrák Christoph Gruberre volt érdemes figyelni - legalábbis ami az élboly alakulását illeti -, ám a sógorok négyes számú versenyzője csalódást okozott, és 1:41.25-ös idejével csupán huszadikként zárt.

"Éreztem a pályán, hogy engedni kell a lécet, és akkor megy minden magától. Az edzések után hittem benne, hogy a dobogón végezhetek, de az aranyéremre nem is akartam gondolni. Szerencsére sikerült a pálya több szakaszán az optimális íven mennem, ám azt egyáltalán nem állítom, hogy tökéletes volt a futamom" - magyarázta Strobl, aki tíz esztendő után szerzett az osztrák csapatnak lesikló-aranyérmet az olimpiák történetében. Az osztrák versenyző ráadásul tovább gazdagíthatja ötkarikás éremkollekcióját, hiszen a szuperóriás-műlesiklásban is jó esélyekkel áll rajthoz.

Névjegy

FRITZ STROBL

Született: 1972. Augusztus 24., Lienz

Nemzetisége: osztrák

Sportága: alpesi sí

Magassága/testsúlya: 185 cm/92 kg

Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (lesiklás, Salt Lake City, 2002), olimpiai 11. (lesiklás, Nagano, 1998), vb-6. (lesiklás, St. Anton, 2001), 8x Vk-futamgyőztes

ALPESI SÍ. Férfiak, lesiklás. OB: FRITZ STROBL (AUSZTRIA) 1:39.13, 2. Lasse Kjus (Norvégia) 1:39.35, 3. Stephan Eberharter (Ausztria) 1:39.41, 4. K. A. Aamodt (Norvégia) 1:39.78, 5. C. Crétier (Franciaország) 1:39.96, 6. C. Greber (Ausztria) 1:40.00

A nap vesztese az osztrákok klasszisa, Stephan Eberharter lett

Megszakadt a sikersorozat

A verseny előtt még nagyon bizakodónak tűnt az osztrákok klasszisa, Stephan Eberharter, ami nem is csoda, hiszen ebben a szezonban kilenc Világkupa-elsőséget sikerült gyűjtenie. Igaz, az esélyeire vonatkozó kérdéseket rendre udvariasan kikerülte, mondván, nem akar ezzel foglalkozni, inkább úgy szeretné kezelni, mintha egy egyszerű Világkupáról lenne szó. Talán intő jelnek kellett volna tekinteni, hogy a második hivatalos edzés után korántsem volt elégedett a stummi sportoló, mivel nem sikerült olyan tisztán teljesítenie a pályát, ahogy elképzelte. Ezért aztán a lécét is lecserélte az éles viadalra, ám a győzelemhez ezúttal - úgy látszik - többre lett volna szükség.

- Nem hozott szerencsét a léccsere?

- Edzésen kipróbáltam egyféle lécet, amivel nem tudtam hibátlanul futni, ezért döntöttem úgy, hogy váltok. Nem bántam meg, ha erre gondol - mondta Stephan Eberharter.

- Nagyon elkeseredett, hogy nem sikerült föltennie a koronát az idei remeklésére?

- Valahol fel voltam rá készülve, hogy ez megtörténhet. Nagyszerű szezonom volt eddig, a Világkupákon rendre jól szerepeltem, tudtam, hogy ez nem tarthat örökké. Igaz, abban bíztam, hogy nem pont az olimpián fog megszakadni a sikersorozatom.

- A pályán már sejtette, hogy az eredménye nem lesz elég a győzelemhez?

- A pályán az ember arra koncentrál, hogy tökéletesen fusson, nincs ideje sokat gondolkodni. Így visszagondolva valószín?leg az utolsó szakaszon vesztettem a kelleténél több időt, amikor egy elég durva fékezésre kényszerültem. Egyszerűen nem az én versenyem volt a mai. De legalább közel végeztem a győzteshez.

- Nem lehet, hogy túl nagy nyomás nehezedett önre? Elvégre miután Hermann Maier balesetet szenvedett, mindenki öntől várta, hogy betöltse a maga mögött hagyott űrt, és megnyerje Ausztriának a lesiklás aranyát.

- Nem volt rajtam pluszteher. Különben meg Ausztria így sem maradt arany nélkül.

- Az ön kollekciójából viszont, gondolom, nagyon hiányzik majd a legfényesebb medália.

- Azért, mert ezúttal nem sikerült az élen végeznem, nincs vége a világnak. Annyi verseny van még, ahol érmet lehet szerezni.

- Érmet most is szerzett, csak éppen bronzot.

- Akkor úgy fogalmazok, annyi verseny van még, ahol aranyat lehet szerezni.

- Netán a két hátralévő versenyszámára, az óriás-műlesiklásra és a szuper-óriásműlesiklásra gondol?

- Ne kiabáljuk el.

- Azon gondolkodott már, miért pont az osztrákok dominálnak a lesiklásban?

- Nem tudom a pontos okát, de az biztos, hogy keményen dolgozunk és remek szakemberek felügyelik a munkánkat.

Talán nem is kell titok után kutatni, és csak ennyi az egész.

Nemzeti Sport 2002.02.11.