"Bármi megtörténhet, a lesiklás már csak ilyen" - az amerikaiak kedvence, a szókimondó olimpiai bajnoknő, Picabo Street rendre ezzel a mondattal kezdte, a versenyt megelőző sajtótájékoztatókat. Márpedig ilyenekből igen sok akadt, hiszen a házigazdák egyik legnagyobb reménysége éppen az alpesi síelőnő volt.

Egészen keddig.

Az erős szél miatt egy napot csúszó női versenyen ugyanis Street nemhogy aranyérmet nem szerzett, egyszerűen éremközelbe se ért. Tizenhatodik helye több mint csalódás, nevezhetjük akár - eljátszva egy kicsit a nevével - zsákutcának is. Legalábbis ami a sportvonalat illeti. A Park City-i bajnoknő ugyanis túlélő típus, és máris tele civil tervekkel.

- Kielemezte már mi történhetett a pályán?

- Azt hiszem, mire mi, magasabb rajtszámmal rendelkezők sorra kerültünk, a csúcson megváltozott egy kicsit a hó minősége, és nehezebben lehetett felgyorsulni. Ráadásul melegebb időre készültünk, és ennek megfelelően vaxoltuk a léceket. Nincs ezen mit szépíteni, kifejezetten lassúnak éreztem magam a felső szakaszon - mondta Street.

- Ezek szerint amikor célba ért, már sejtette, hogy nem sikerült?

- Igen, tisztában voltam vele. Aztán, amikor felnéztem a táblára, és megláttam a Montillet nevet, azt gondoltam: milyen szép nap ez Carole-nak, milyen nagy nap ez Franciaországnak, és milyen csodálatos tisztelgés Regine Cavagnoud előtt, aki ha itt lehetett volna, talán megnyeri ezt a versenyt.

- Jó barátságban voltak a tavaly halálos balesetet szenvedő versenyzőnővel?

- Jól ismertem őt. Sokunknak hiányzik, és mindannyiunkat nagyon megrázott a halála.

- Önt sem kerülték el a sérülések a pályafutása során. Hogyan lehet egy súlyos baleset után újra talpra állni?

- Nehezen. Amíg fiatal vagy, semmivel sem törődsz, csak hogy minél gyorsabb legyél. Én is ilyen voltam, de a sérülések egy csapásra felnőtté tettek. És mostantól kezdve már egészen más dolgok járnak a fejemben, hiszen elmúltam harmincéves...

- Tehát tényleg a visszavonulását fontolgatja.

- Igen, de a síeléssel sohasem szakítok teljesen, hiszen imádom ezt a sportot. De most már szeretném megengedni magamnak, hogy úgy jöjjek le egy lejtőn, hogy közben nézelődök, nem pedig folyamatosan azon jár az agyam, vajon melyik a legideálisabb ív.

- Ez már teljesen úgy hangzik, mintha a civil életre készülő Picabo mondaná?

- Mint már mondtam, harmincéves múltam, lassan ideje letelepednem, családot alapítanom. Úgy tervezem, hogy minderre két évet adok magamnak, hiszen még gyereket is szeretnék szülni.

- Ezek a hosszú távú tervek. Mire készül a közeljövőben?

- Talán írok egy könyvet. Rengeteg élményem és apró titkom van, amit szívesen megosztanék másokkal.

Nemzeti Sport 2002.02.14.