Alig halkult el a Salt Lake City-i olimpia két duplázójának, a síugró Simon Ammann-nak, valamint a sílövő norvég Ole Einar Björndalennek az ünneplése, máris újabb versenyző került a figyelem középpontjába. A németből spanyollá vált sífutó, Johann Mühlegg ugyanis a 30 kilométeres szabadstílusú szám után a 10+10 kilométeres üldözéses versenyen sem talált legyőzőre. Ráadásul a még hátralévő 50 kilométeres klasszikus távon is az esélyesek közé tartozik.

Igaz, a 31 éves sportember, aki civilben testvérével, Martinnal Grainauban egy szállodát üzemeltet, már így is élete legboldogabb időszakának tartja a mormon fővárosban töltött napokat, és még véletlenül sem akar telhetetlennek látszani.

- Nem csodálkozott, hogy a klasszikus fele után a versenynek az első helyén várhatta a folytatást?

- Nem, az itteni Világkupán kellő tapasztalatot szereztem, hogy kész legyek a győzelemre. Ráadásul a vaxolásunk is bejött, pedig bevallom, kockáztattam.

- Az időjárás kedvezett önnek?

- Elég meleg volt, ami inkább hátrányt jelentett, hiszen általában súlyosabb vagyok a többieknél.

- A második tíz kilométernek milyen taktikával vágott neki?

- A lényeg, hogy erősen kezdj, és én úgy is kezdtem. Nem volt könnyű. De tudtam, hogy sokan ugyanígy tesznek mögöttem, és ez erőt adott. A mai siker kemény munka eredménye, amiben a segítőimnek, akik egész évben mellettem dolgoznak, is része van. Köszönet érte.

- Megijedt az első szakaszban történt esésénél?

- Az jutott eszembe: "Gyerünk, csináld tovább, ne ess pánikba! Húsz másodperccel vezetsz a többiek előtt, elég erős vagy ahhoz, hogy ne fogjanak be. Még akkor is, ha nem te vagy a legjobb sprinter."

- Valóban, a közelébe se értek, hiszen még azt is megengedhette magának, hogy az utolsó egyenest a spanyol zászlóval a kezében tegye meg.

- Amikor feltűnt előttem a cél, tudtam, hogy már senki sem veheti el tőlem az újabb aranyat, ezért nem volt könnyelm?ség részemről, hogy a finisben a lobogóval integetve síeltem.

- Spanyolországban nemzeti hősként ünneplik márű

- A spanyol királyi család, és a miniszterelnök is felhívott, szinte percenként csörög a telefonom, mindenki gratulál. Az első érmem után mindössze két és fél órát tudtam aludni, Spanyolországban ugyanis éjszaka zajlik az élet. Tudják, az a fieszta ideje. Gondolom, most sem lesz másként, így aztán nem lesz egyszerű felkészülnöm az ötven kilométerre.

- Eszerint nem bánta meg, hogy már spanyol színekben indul a versenyeken.

- Dehogy is bántam, Spanyolország az otthonom!

- S mi a véleménye Salt Lake Cityről?

- Nagyszerű hely. De az egész Egyesült Államokról ezt mondhatom el. Elvégre itt mindig nyerni tudok, és remélem ez így is marad.

Nemzeti Sport 2002.02.16.