Ne bagatellizáljuk el ezt a felvetést, ha kérhetném. Most, hogy megkezdődtek a bobversenyek, a feltett kérdés minden eddiginél aktuálisabb. Én például elmorfondíroztam azon, mit válaszolnék, ha valaki egyszercsak a vállamra csapna, hogy aszongya: szép ecsém, elszegődsz-e hozzám tolónak.

Mert, ugye, adott a kettesbob. Van benne egy kormányos, aki gyakorlatilag az egész konstrukció alfája és omegája. És van egy hátsó ember, aki a rajtnál toló, a célban fékező. Közben nem csinál semmit. Viszont ugyanolyan olimpiai aranyérmet kap, amennyiben a kormányosa kellőképp tehetséges, mint maga a főnök, továbbá Björndalen húsz kilométernyi megfeszített lihegést és lövöldözést követően a biatlonpályán.

Na most, mi az elvárás a jó tolóval szemben? Itt találkozunk mindjárt az első meglepetéssel: legelébb is az, hogy toljon. De mint az állat. A rajtnál ragadja meg a bob hátsó szarvát, tekerjen, ahogy a csövön kifér, majd bő húszméternyi sprint után ugorjon be a hátsó traktusba.

Aztán kushadjon.

Voltaképpen ez a legvonzóbb az egész partiban. A rajtnál az ember üvölt egy nagyot, akár egy janicsár Eger ostrománál, utána vágtázik, akár egy gepárd, ha gnút lát - s végül sutty, ugrás a sötétbe. Merthogy a beszállás utáni időszak finoman fogalmazva nem töltetik meg túl sok tartalommal, legalábbis a toló szemszögéből. Ő ugyanis a szemét a padlóra szögezi. Lajstromba véve a téli és nyári olimpiai számok összességét, nem találni még egy sportolót, aki ily mozdulatlanságba dermed a versenyszáma kellős közepén, mint a kettesbob kettes számú embere. A négyesben legalább hárman elvannak hátul, megy a trécs, nagyobb döccenőt követően a közös zsolozsma... Párosban más. A kormányost nem lehet zavarni, van annak baja elég - az oroszoknál nem ment be az első tolóléc, a légellenállás miatt gallyra ment a futamuk, ha ez Sztálin alatt történik, már ma Szibériában rohad féltucat ember a szabotázs miatt - úgyhogy az ember maximum mereng múlton s jövendőn, továbbá drukkol, hogy a társ jól válasszon ívet, sebességet, és az istenért, na adjon gázt... Ja, és persze a legfontosabb, hogy a végén a tolónak kell fékeznie. Ezt nem szabad elmulasztania, különben a Karib-tengerből szedik ki őket bobostul, mindenestül.

Mellesleg a sport tengerében nem jelent szigetet a bobozás: mást ne mondjunk, ugyanúgy kokszolnak, mint bárhol másutt. Az utóbbi hónapokban két tolót is nandrolonozáson kaptak, végtére is ahhoz a húsz méterhez tényleg nem árt zabálni egy kis szteroidot - magyarán marha itt is akad karámszám.

Egy szó mint száz, ezt kell mérlegre tennünk, ha egy verőfényes napon bekopog hozzánk egy bobkormányos. S ha úgy véljük, valami másra van szükségünk, mert szerelmi bánat ért, kipakoltak az állásunkból, nem választottak meg képviselőnek, vagy megválasztottak, de később rajtakaptak - akkor ez a görnyedt gubózás is kínálkozik menekülési útvonalként. Ötven másodperc egy futam - gondoljuk meg, rövidebb, mint az idegenlégió.

Nemzeti Sport 2002.02.18.