Rendkívüli találkozók
Schmitt Pál Gretzkyt és Shea-t köszöntötte
Schmitt Pálnak az elmúlt 24 órában kettős rendkívüli
kötelezettsége akadt. A NOB tagjaként olimpiai bajnokot köszöntött a
Medal Plaza húszezer lelkes sportkedvelője előtt, és a testület
protokollfőnöki minőségében olimpiai érdemrendek átadásánál működött
közre. Mindkétszer rendkívüli bajnokokkal találkozott.
Az olimpia műsorára visszatért szkeleton első győztesét, Jim
Shea-t köszöntötte. Az ismert sportember, mint a harmadik
generáció jeles képviselője, a feledhetetlen ünnepélyes megnyitón is
kettős szerephez jutott. A résztvevő versenyzők nevében mondta a
fogadalmat, majd az ugyancsak olimpikon sífutó édesapjával együtt az
utolsók között már a stadionban vitte a lángot. A nagypapa sajnos
már hiányzott, pedig a gyorskorcsolyázó Jack Shea volt az
Egyesült Államok legidősebb élő olimpiai bajnoka, ám tavaly
decemberben, kilencvenkét éves korában autóbaleset során életét
vesztette. Ezek után érthető, hogy a versenypályán szurkoló
tizenkétezer sportkedvelő, majd a Medal Plaza húszezer érdeklődője
fantasztikus ünneplésben részesítette. A nyakában lógott az az
aranyérem, amit a nagypapa nyert hetven éve, és amellé akasztotta
Schmitt az unoka által nyert jóval nagyobbat.
Az olimpiai érdemrend átadásánál Schmitt Pálra hárult a feladat,
hogy a kitüntetetteknek, köztük Wayne Gretzkynek érdemeit
méltassa.
"Az ünnepi esemény színhelye, az USOC, az Amerikai Olimpiai
Bizottság háza előtt pillantottam meg, minden idők legjobb
jégkorongozóját -- mesélte Schmitt. -- Köszöntöttem, de elég
hűvösen, visszafogottan nyújtotta kezét. Nem csoda, hiszen naponta
ezren szeretnék azt szorongatni. De amikor közöltem vele, hogy mi a
feladatom, és kértem, olvassa el méltatását, egyszerre felderült,
büszkén mondta a körülállóknak, hogy na most átírom az egészet.
Persze ebből nem lett semmi, de igazán közvetlen, kedélyes
sportembert ismertem meg személyében."
***
Eldredge profinak áll
A férfi műkorcsolyázók versenyében hatodik helyen záró Todd
Eldredge bejelentette, hogy felhagy amatőr pályafutásával, és a
jövőben profi viadalokon indul. "Több mint tíz éve vagyok
reflektorfényben, nem jellemző, hogy valaki ilyen sokáig legyen a
legjobbak között -- mondta a 30 éves amerikai, aki 1996-ban
világbajnokságot nyert. -- Szerettem volna hazai közönség előtt
kimagasló eredménnyel búcsúzni. Nem is nyújtottam rossz
teljesítményt, de a többiek jobbak voltak."
***
Björndalen nem érzi magát hősnek
Nem tekinti magát hősnek a győztes norvég csapat tagjaként
negyedik Salt Lake City-i aranyérmét begyűjtő sílövő, Ole Einar
Björndalen. "Sohasem érdekeltek a hangzatos titulusok és a
statisztikák. Én csak a versenyzésre koncentrálok -- mondta a 28
éves biatlonista, aki négy elsősége közül a legutolsót tartja a
legtöbbre: -- A váltóban aratott siker mögött óriási csapatmunka
áll. Rengeteget edzettünk az utóbbi időben, és fantasztikus érzés
volt együtt ünnepelni a győzelmet. Este a szállodában alaposan
kimulattuk magunkat."
***
Miller, mint önkéntes
Molnár Zoltán csapatvezető szerette volna a magyar
küldöttség mellett dolgozó egyik önkéntest becsempészni az E
Centerbe, amely a rövid pályás gyorskorcsolyázók és műkorcsolyázók
versenyeinek ad otthont. Az akciót azonban gyorsan lefülelte két, a
csarnokban dolgozó kékruhás önkéntes, és Molnár hiába próbálkozott,
a csapat hivatalos jelvénye sem hatotta meg a belépőket ellenőrző
nem éppen fiatal hölgyet és a tisztes kinézésű, őszülő urat. A
diskurzus során kiderült, hogy ez az önkéntes kettős nem más, mint
Larry Miller és kedves felesége. Az a Miller, aki nemcsak a
híres Utah Grizzlies jégkorongcsapatnak, hanem az E Centernek is
tulajdonosa. A pazar létesítményt ingyen, minden térítés nélkül
bocsátotta az olimpia rendelkezésére, és mindehhez még önkéntes
feladatot is vállalt.
"Imádom a sportot, miért ne segítsek. Büszkén vállaltam
önkéntes munkát az olimpia sikeréért" -- mondta Miller úr, és
végül azért csak enyhült szigora, a magyarok önkéntesét is
beengedte.
***
Gyulai átesett a tűzkeresztségen
A négyes bobok is túl vannak az első két hivatalos edzésen, és a
magyarok sajnos már az első futamban buktak, ráadásul a legénység
második embere Gyulai Márton alaposan megütötte a vállát.
"Nem különös dolog ez, így legalább Marci is átesett a
tűzkeresztségen -- magyarázta Gyulai Miklós, a csapat
vezetője. -- A bobban azt tartják ugyanis, hogy csak az számít
igazi versenyzőnek, aki már bukott egyszer."
A sérülés szerencsére nem volt komoly, és így a második hivatalos
edzés során már az ifjabb Gyulai is ott ült a
bobban.
Nemzeti Sport 2002.02.22.
|