"Elárulták az országot!" -- hirdette csütörtöki számának címlapján öles betűkkel a Expressen nevű svéd napilap. A visszafogottnak korántsem nevezhető cím alatt ott látható az összes játékos fényképe, amelyeket éppen úgy tálaltak, mint a kőrözött bűnözők fotóit. Talán már ebből is sejteni lehet, hogy a skandináv ország sajtója nem bánik kesztyűs kézzel a Salt Lake City-i téli olimpia negyeddöntőjében a fehéroroszoktól 4--3-as vereséget szenvedett hokisokkal. Az Expressen szerkesztősége még azt a szemtelenséget is elkövette, hogy -- ugyancsak a címlapon -- egy bélyeget közölt, amely Salo döbbenetes potyagólját ábrázolja. Ezzel egyébként arra utal a lap, hogy az 1994-es olimpiai győzelem után valóban megjelent egy bélyeg, és azon Forsbergnek a kanadaiak elleni, mindent eldöntő büntetője látható. Az Aftonbladet még ennél is tovább ment: színes sportmellékletében nem kevesebb, mint hét oldalon keresztül elemzi fotókkal és rajzokkal a kiesést jelentő találatot, majd ezt követően gúnyos felhangoktól sem mentes összehasonlítást tesz a két együttes értéke és játékosainak fizetése között. Ebből kiderül, hogy a háromkoronás gárda összértéke 92.7 millió svéd korona (megközelítőleg 2 milliárd 456 millió forint), míg ugyanez az adat a fehéroroszoknál mindössze 30 millió svéd korona (795 millió forint). Az egyes játékosok havi kereseteinek összehasonlítása is érdekes következtetésekre ad okot: míg a svédeknél Sundin 92.7 millió svéd koronát keres, addig a fehéroroszok kapusának, Mezinnek be kell érnie mintegy 20 ezer svéd koronával, vagyis a kettejük közötti arányszám 4635... "A válogatott nem más, mint beképzelt svédek bandája" -- vonja le a következtetést a lap, amely szégyenteljesnek nevezi a vereséget.

A nevető fehéroroszok

A közvélemény egyébként a legnagyobb svéd sporttragédiákkal teszi egyenértékűvé a szerdán történteket, a labdarúgó-válogatottnak az 1936-os olimpián a japánoktól elszenvedett 3--2-es zakójához hasonlítják. Természetesen a tragikus hős Salóról is lehúzzák a vízeslepedőt, kap apait-anyait, még azt is felróják neki, hogy valójában nem is igazi svéd, hiszen bár ő már a skandináv országban született, ám finn családból származik.

A Svenska Dagbladet szakmai szemmel elemzi a vereséget. A lap úgy látja, hogy a svédek torpedó hokija -- amely a saját harmadból meglőtt tizenöt-húsz méteres, és a leshatáron lévő társnak szánt passzra épül -- csődöt mondott. Mint írják, a kanadaiak erre nem számítottak, ezért lehetett hatásos ellenük, a fehéroroszok viszont felkészülten várták: a saját harmadvonalukon élő falat alkottak, amit képtelen volt áttörni a "svéd torpedó", így maradt a régi kanadai stílus, az ellenfél védőzónájába belőtt korong. Még ez sem lett volna baj, ám ez a mérkőzés legnagyobb részében nagyképűséggel párosult, így pedig nem lehetett nyerni.

Akadtak olyan megnyilvánulások is, amelyek már-már a becsületsértés határán mozogva, a játékosok hazafiasságát is megkérdőjelezték. "Itt akarok élni, meghalni északon" -- idézik a svéd himnusz egyik sorát, a baj csak az -- mint mondják --, hogy a csalódást okozott hokisok egyike sem ott északon él... "A háromkoronások újra becsaptak bennünket" -- állítják és ezt a jelek szerint sokáig nem bocsátják meg nekik. Különösen nem Salónak, akinek vélhetően még sok álmatlan éjszakája lesz a potyagól miatt. "Nem láttam jól a lövést, mert távolról jött, és az egyik játékostársam is előttem állt. Így csak az utolsó pillanatban vettem észre a korongot. El akartam kapni a fejemet, de már késő volt. Azokat a pillanatokat sohasem fogom elfelejteni" -- szomorkodott a kapus, akinek most még azt is elfelejtették, hogy amikor 1994-ben Lillehammerben a kanadaiak elleni finálé döntetlenül zárult, akkor ő volt az, aki megfogta a juharlevelesek utolsó büntetőjét.

Akkor igaz hős volt, most pedig "körözött bűnöző";

Augusztusban a svédeket verő fehéroroszokkal játszik a magyar válogatott

Bár az Interliga elődöntői miatt a hazai legjobbaknak a jégen is akad elfoglaltságuk, természetesen azért nyomon követik az ötkarikás küzdelmeket is. Abban a megkérdezettek mindegyike egyetértett, hogy a Salt Lake City-i csatározások eddigi legnagyobb meglepetését a végső győzelemre is esélyesnek tartott svéd válogatott kiesése jelentette.

A háromkoronásokat elbúcsúztató fehérorosz csapat egyébként nem ismeretlen a mieink előtt, hiszen a felek korábban kétszer is összecsaptak: először az 1994-es C-vb-n találkozott a két gárda, amikor is az exszovjet alakulat 5--0-ra verte legjobbjainkat, míg a másodszor 1996-ban, a naganói olimpiára kvalifikáló rigai selejtezőcsoportban futottak velük össze Ocskayék -- az akkori 13--1-es vereséget idehaza lesújtva fogadta a közvélemény hokira fogékony része.

Nem kell ilyen sokat várni viszont a két válogatott harmadik meccsére: az esztendő második felétől már a mieink aktív közreműködésével zajló Eurotour-sorozat augusztusi, angliai -- hulli -- fordulójában a házigazdák és a szlovénok mellett a Salt Lake Cityben éremért játszó fehérorosz egylet lesz Jan Jasko társulatának ellenfele.

"Vélhetően nem lesz akkora a különbség azon a meccsen, mint korábban -- kezdte Palkovics Krisztián, az Alba Volán és a válogatott csatára. -- Tudom, a svédek elleni meccsük után némileg ésszerűtlennek tűnik, de leendő riválisunk nem olyan erős csapat, mint azt jelenlegi pozíciója mutatja. Persze, nálunk jobbak, valahol a franciák, ukránok szintjén lehetnek, de ugye a franciákat már sikerült legyőznünk. Egy tisztes eredményre mindenképpen jók leszünk ellenük."

Palkovics hozzátette, nem egy csapatnak, hanem a jó hokinak szurkol a tévé előtt, ráadásul az olimpia remek alkalom, ellesni egy-két trükköt a "nagyoktól".

"Szerencsére a kombinatív játék érvényesül, a kanadaiak, amerikaiak verekedős stílusának nem fekszik az NHL-ben megszokottnál nagyobb pálya -- folytatta a csatár --, igaz, ennek ellenére mindketten vették az akadályokat."

Szélig Viktor viszont éppen a két észak-amerikai egyletért szorít. "Gyorsak, erőszakosak, kemények -- indokolta választását a Dunaferr és a nemzeti csapat bekkje. -- Az amerikaiak ráadásul csapatként is nagyon együtt vannak, Kanada pedig szerintem még csak most kezd belelendülni. Ha minden jól megy, összejön az újvilági álomdöntő."

Természetesen a svédek búcsúja az újvárosiak csapatkapitányát is meglepte, ám úgy véli, az exszovjet alakulat ezzel el is lőtte puskaporát.

"Egy tornán csak egy ilyen bravúrra képes egy ilyen csapat -- mondta Szélig. -- Augusztusban viszont kicsit furcsa lesz ellenük játszani, hiszen mégiscsak az olimpiai elődöntősről, ha nem döntősről lesz szó. Persze, annyira azért nem fogunk megszeppeni, mint néhány éve a németek ellen, amikor először játszottunk tévéből ismert játékosok ellen. Vélhetően ők sem néznek le minket, ugyanis a franciák legyőzése óta nemzetközi szinten is ismertebbek lettünk. Egy szoros eredményre mindenképpen képesnek tartom magunkat..."

Nemzeti Sport 2002.02.22.