Az operatőrnek tényleg könnyű dolga van a Salt Lake Ice Centerben, hiszen akármelyik szektort is pásztázza a verseny szüneteiben, biztosan ráakad egy ismert arcra. A műkorcsolyázónők csütörtök esti kűrje alatt pedig szinte hemzsegtek a sportélet nagyjai a csarnokban, így aztán hol az immár újdonsült olimpiai, mellesleg világ- és Európa-bajnok Alekszej Jagugyin mosolygott a a kivetítőn, hol az amerikaiak már visszavonult világbajnoknője, Kristi Yamaguchi vagy a Naganóban aranyérmes és azóta profinak állt Tara Lipinski -- aki még most is csak 18 éves. Na persze, a korcsolyások érthető, hogy kilátogatnak egymás eseményeire, az azonban már nagyobb feltűnést kelt, ha az ember az evezőssport legnagyobb alakjába, az egymást követő olimpiákon öt bajnoki címet gyűjtő brit Sir Steve Redgrave-be -- II. Erzsébet uralkodónő elismeréseként lovaggá ütötte a kiváló sportembert -- botlik.

"Csupán egy napja érkeztünk Salt Lake Citybe a feleségemmel, de az eddigi tapasztalatok alapján nagyon jó hangulatú téli játékokat rendeztek az amerikaiak. Igaz, hogy már csak az utolsó pár napot láthatjuk, de biztos vagyok benne, izgalmas versenyekben nem lesz hiány" -- mondta a 2000-ben több fórumon is a világ legjobb sportolójának választott evezős.

S milyen igaza lett, a nők szabadprogramja ugyanis igazi meglepetéseket tartogatott. A huszonhárom versenyzőnő -- a rövidprogram után a 13. helyen álló üzbég Tatjana Malinyina ugyanis betegségre hivatkozva visszalépett -- csodálatos estét szerzett a közönségnek, amely az amerikaiak legnagyobb örömére hazai sikerrel végződött.

Igaz, nem teljesen az előre "eltervezett" forgatókönyv szerint zajlottak az események.

Mert mindenki azt várta, hogy a kötelező során nagy csatát vívó négyszeres világbajnok amerikai Michelle Kwan és a négyszeres Európa-bajnok orosz Irina Szluckaja között dől majd el az elsőség sorsa. Ezt látszott alátámasztani, hogy a rövid után is alig tudtak közöttük dönteni a pontozók, hiszen csupán 5:4 arányban tették az élre az amerikait.

Nem is beszélve a háttérről. A helyi televíziók, rádióadók és újságok ugyanis már jócskán a Salt Lake City-i eseményeket megelőzően Nagano nagy vesztesét, a rendkívül kecses Michelle Kwant tartották a csillagos-sávos válogatott legnagyobb favoritjának. Európának ugyanakkor egyértelműen Szluckaja volt az adu ásza, aki a lausanne-i kontinensviadalt, ahol csak második lett honfitársnője, Butirszkaja mögött, is alárendelte az ötkarikás szereplésnek.

Nem véletlen, hogy az utolsó csoport rendkívül feszülten kezdett a bemelegítéshez, amelyben ráadásul a két klasszis mellett még ott korcsolyázott a világbajnok, háromszoros Európa-bajnok Marija Butirszkaja, az amerikaiak két feltörekvő tehetsége, a 17 éves Sasha Cohen és a mindössze 16 esztendős Sarah Hughes, na és a számunkra legkedvesebb induló, Sebestyén Júlia, akinek a neve a jövőben immár a nagyokéval együtt említendő.

A sorsolás szeszélye folytán az utolsó olimpiáján induló, hiszen 29 évével a mezőny messze legidősebb tagjának számít, Butirszkaja lépett először jégre, s noha törékeny alkatával és balettosokat is megszégyenítő stílusával most is lenyűgözte a publikumot, az ugrásai közül szinte egyik sem sikerült tisztán. Az orosz hölgy érezte, hogy ez nem az ő estéje, és meg sem várta a pontjait, gyorsan távozott a "lihegőből".

Sarah Hughes-on volt a sor, aki fiatalsága minden pimaszságával nevetett a már a bemutatója előtt hosszan őt éltető nézőseregre. Aztán világoslila ruhácskájában a zene komolyságához -- Ravel és Rahmanyinov szerzeményeit választotta aláfestésül -- mérten nagyon összeszedetten korcsolyázott, s miután a bevezető dupla Axel és tripla Salchow--tripla Rittberger kombinációt tökéletesen végrehajtotta, láthatóan már semmi sem állhatott az útjába.

A jégre záporozó virág- és kabalaesőt percekig gyűjtötték a pici segítő gyerekek, miközben Sebestyén Júlia igyekezve kikerülni az "akadályokat", már a ráhangolódásnál tartott. Ami csöppet sem lehetett könnyű feladat ebben a pokoli hangulatban.

A tiszaújvárosi sportoló a Vasálarcos meséjével ugyancsak kezdettől fogva elbűvölte a jegyet váltókat -- ami a Utah Yazz kosárlabdacsapatának csarnokában cirka 16 000 embert jelent --, sőt, a két talán legnehezebb ugrását, a tripla Lutz-dupla toe-loop kombinációt, valamint a tripla flip-tripla toe-loop ugrássort is jól megoldotta. A tripla Rittbergerben ugyan sajnos elesett, ám a folytatásra ez láthatóan nem volt hatással, hiszen a tripla Lutz és a dupla Axel ellen sem lehetett kifogást emelni, így összességében nagyon értékes kűrt adott elő, amivel az ötödik helyre került, amikor még hárman hátravoltak.

Méghozzá három igazi sztár, Cohen, Kwan és Szluckaja.

A legfiatalabb, azaz Sasha Cohen Carmen szerepében nem volt olyan hatásos, mint a kötelezőben, sőt, a tripla--tripla kombinációjában el is esett, így lemondhatott a bronzéremről. Michelle Kwannak kellett tehát valóra váltania az amerikai álmot.

Leheletnyi piros kosztümében Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Seherezádéjára igen tetszetősen futott, ám a baki őt sem kerülte el. A tripla flippben nemcsak letette a kezét, hanem valószínűleg annyira sokkolta a hiba, hogy másodpercekig ott maradt összegörnyedve a jégen, majd győzött a profizmus, és folytatta a programot. S noha a végén az ováció minden eddigit fölülmúlt, látható volt a feszültség a versenyző arcán, amint a táblát fürkészte. Amikor aztán feltűntek a sárgán izzó számjegyek, csalódottan -- hiszen Hughes mögé került -- vonult a függöny mögé. Szluckaját is megviselte a rá nehezedő nyomás, és a máskor oly biztos lábú orosz bajnoknő is rontott Puccini Toscájára. Nem véletlen, hogy mielőtt megjelent volna a végeredmény a kivetítőn, az amerikai operatőrök már az öltözőben izguló Sarah Hughes-t mutatták, aki, amikor kiderült, hogy ő lett az olimpiai bajnok, nem tudta eldönteni, nevessen-e vagy sírjon. Végül az előbbi mellett döntött, és boldogan ölelkezett össze edzőnőjével.

"Hihetetlen! Ez életem legszebb pillanata" -- kacagott az őt faggató újságrókra a fiatal fruska.

"Köszönöm a közönségnek, hogy megpróbálta tartani bennem a lelket, és a programomat tapssal kísérte. Ez nem az én estém volt" -- összegzett szomorúan Kwan.

"Csalódott vagyok, de megpróbálok az ezüstéremnek is örülni" -- zárták a napot Irina Szluckaja szavai.

Sebestyén immár az elitbe tartozik

Izgult, de hát hogyne izgult volna, amikor az oly sokszor vágyott utolsó csoportban, a legnagyobbak között kellett bemutatnia a kűrjét. Sebestyén Júlia azonban derekasan helytállt, és maga mellé állította a Salt Lake Ice Center közönségét.

-- Már a melegítés során tapintható volt a feszültség. A lányok nem tértek ki egymás elől, mindenki csak magára figyelt, keményen összpontosított. Elsőre nagyon félelmetes volt, de aztán arra gondoltam, ha ezzel foglalkozom, fel se merek majd ugrani.

-- Az sem volt a legszerencsésebb, hogy pont a későbbi olimpiai bajnok után következett.

-- Ezt akkor még nem lehetett tudni. Szerintem szinte mindegy lett volna, melyikük után jövök, mindegyikük nagyon-nagyon jó.

-- Akárcsak ön, hiszen innentől kezdve, amikor az esélyeket latolgatják majd a szakemberek, a Sebestyén név is egész biztosan felvetődik.

-- Ez nagyon jól hangzik.

-- Nyolcadikként végzett. Elégedett a helyezésével?

-- Ha valaki azt mondja nekem az olimpia előtt, hogy nyolcadik leszek, gondolkodás nélkül rábólintok. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

-- Értékelné röviden a programját?

-- Nagyon koncentráltam a nyitásra, ahová a legtöbb ugrást tettük, és azt hiszem, a végére eléggé elfáradtam.

-- Mi lesz most a programja?

-- Természetesen pihenek egy nagyot, majd igyekszem még kiélvezni az olimpia hátralévő pár napját.

MŰKORCSOLYA. Nők. OB: SARAH HUGHES (EGYESÜLT ÁLLAMOK) 3.0 pont, 2. Irina Szluckaja (Oroszország) 3.0, 3. Michelle Kwan (Egyesült Államok) 3.5, 4. S. Cohen (Egyesült Államok) 5.5, 5. Szuguri F. (Japán) 8.5, 6. M. Butirszkaja (Oroszország), ...8. Sebestyén Júlia (Magyarország) 11.0

Névjegy

SARAH HUGHES

Született: 1985. május 2., Manhasset

Nemzetisége: amerikai

Sportága: műkorcsolya

Magassága: 160 cm

Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (Salt Lake City, 2002), vb-3. (Vancouver, 2001), vb-5. (Nizza, 2000), vb-7. (Helsinki, 1999), junior vb-2. (1999), GP-döntő 3. (Tokió, 2001)

Nemzeti Sport 2002.02.23.