"A megnyitóünnepség inkább ünnepélyesebb, meghittebb volt, a záróünnepség ezzel szemben egy nagy parti lesz" -- ígérte Don Mischer ceremóniamester, és valóban, vasárnap este a Rice-Eccles Olimpiai Stadion közönsége, valamint a több millió televíziónéző egy igazán színes parádét láthatott, amely remek befejezése volt a téli olimpia 17 napjának. (Igaz, az időjárás megpróbálta átvenni az irányítást, ám miután a közönség a havaseső ellenére sem hagyta el a helyét, jobbnak látta alábbhagyni.)

A műsor a sportolók bevonulásával kezdődött, s miután elfoglalták a helyüket a színpad mögött, a népszer? fiúzenekar, az 'Nsync jutott szerephez, ám ezúttal nem valamelyik slágerlistás dalt adta elő, hanem az amerikai himnuszt. S innentől kezdve az ember nem győzte a fejét kapkodni, hiszen nevesebbnél nevesebb énekesek és zenekarok váltották egymást, míg a jégen a múlt klasszis korcsolyázói parádéztak. A zenei stílusok közül a jazzt Dianne Reeves képviselte, akinek az előadása alatt a négyszeres világbajnok kanadai m?korcsolyázó, Kurt Browning régi önmagát idézően ugrotta a háromfordulatosokat. A folytatásban keményedett a m?faj, és a Kiss bandája csapott a húrok közé, míg a jégen az olimpiai bajnok német Katarina Witt és az amerikai Kristi Yamaguchi szexi táncában gyönyörködhettek elsősorban a férfi nézők. A rhythm and blues szekciót az Earth, Wind and Fire képviselte, a fülbemászó dallamokra pedig hip-hop táncosok, breakesek és a brazil küzdőm?vészet, a capoeira harcosai özönlöttek a pódiumra.

Az est talán leginkább mozgásra késztető produkcióját Gloria Estefantól láthattuk, aki latin egyveleggel készült, Harry Connick Jr. -- aki filmekből is ismerős lehet -- pedig az Óz slágerét, az Over the Rainbow-t énekelte el, amelyre az 1976-os olimpiai bajnok, az amerikai Dorothy Hamill vált valódi Dorothyvá.

Az események gyorsan pörögtek, s a Fény gyermeke (a 13 esztendős Ryne Sanborn személyében), aki a nyitóünnepség főszereplője volt, ismét felt?nt, felvezetve a 78 résztvevő ország zászlaját, míg az olimpiai lobogó a 2006-os házigazda, Torinó polgármesteréhez, Sergio Chaimparinóhoz került, ő pedig megragadva az alkalmat, egy kis jövőbe tekintésre invitálta a megjelenteket. A leendő házigazda igazán gazdag előzetest s?rített a rendelkezésére álló hat percbe, amelyben felcsendült két hagyományos olasz dal, felt?ntek a híres olasz divattervezők ruhái, míg a jégre vetítve az olasz képzőm?vészet remekei villantak fel. A nézőtéren pedig több ezer zöld-fehér-piros zászlócska jelezte, Torinóba is szívesen látogatnak majd el a téli sportok szerelmesei.

Hogy azért némi protokolláris aktusra is sor kerüljön, hivatalosan beavatták azt a négy sportolót, akik a NOB versenyzőbizottságába felvételt nyertek, vagyis a svéd alpesi síző Pernilla Wiberget, az olasz sífutó Manuela di Centát, a finn jégkorongozó Jari Kurrit és a norvég gyorskorcsolyázó Adne Söndralt. Majd a Salt Lake City-i Szervezőbizottság elnöke, Mitt Romney, valamint a NOB elnöke, Jacques Rogge mondta el záróbeszédét - mindketten kiemelve az önkéntesek és a biztonságért felelős katonák remek munkáját. Amikor aztán elhangzott a mondat: ,,Ezennel a XIX. Téli Olimpiai Játékokat bezárom", óriási füttykoncert jelezte, hogy a résztvevők egyáltalán nem bánnák, ha ez az álomszer? 17 nap tovább folytatódna, ám miután a láng is kialudt, már nem volt mit tenni. Szomorkodni persze, nem maradt idő, hiszen a techno-rocker guru, Moby azonnal felpörgette a hangulatot, nem is beszélve Christina Aguileráról, akinek a megjelenésétől a férfiaknak azonnal melege lett. Azért a hölgyek sem maradtak ki a sorból, számukra a Bon Jovi együttes tagjai jelentették a "hőhullámot".

A teljes össznépi banzáj kedvéért ekkorra már a sportolók is az arénában tomboltak, és óriási fehér labdákkal vonták be a nézőtéren helyet foglalókat a nagy közös játékba.

Az est zárásaként az eddigieket is felülmúló csodát láthattunk, amit sokáig nem felejtünk majd el. Négy és fél percig szikrázott a légtér a gyönyör? t?zijátéktól, amelyet maguk az amerikaiak is az "eddig még sohasem látott" jelzővel ruháztak fel. A stadion mind a négy oldala fénybe borult a 10 000 (!) színpompás rakéta segítségével, s a milliónyi vakuvillanás jelezte, mindenki szeretné megőrizni az emlékeiben ezeket a felejthetetlen pillanatokat, amelyek méltó lezárását jelentették a Salt Lake City-i téli játékoknak.

Nemzeti Sport 2002.02.26.

Minden jó, ha jó a vége! Ezt azonban nem mondhatja el a téli olimpián szereplő Larissza Lazutyina, Olga Danyilova és Johann Mühlegg. Mindhárom versenyzőt az ötkarikás játékok utolsó napján érték doppingoláson. Olyan új szert (darbopoetin) használtak, amely még rajta sincs a tiltott szerek listáján, csupán a versenyek kezdetekor vezették rá. Az EPO-t követve megjelent a Nesp, amely hasonló hatású az előzőhöz, de tízszer olyan hatékony.

Ünnepélyes zászlólevonás

A spanyol Mühleggtől az 50 km-es sífutásban szerzett aranyérmet vették el, míg a két orosz hölgy eredményét a 30 km-es sífutásban érvénytelenítették, így Lazutyina elsőségét, míg Danyilova nyolcadik helyezését törölték. Igaz, az oroszok fellebbezésre készülnek. A korábban szerzett érmeiket megtarthatták a versenyzők.

Több évtized után újra olimpiai bajnok Kanada

A zárógála előtt óriási csata volt a jégkorongdöntőn, hiszen azok a játékosok, akik az NHL-ben egy csapatban játszanak, egymással szemben álltak a pályán. Az Egyesült Államok csapott össze Kanadával. Nem kímélték egymást a hokisok, a palánkhoz szorított játékosok csattanásától, valamint az összeverődő hoki- ütők zajától volt hangos a csarnok. A hazai gárdán óriási nyomás volt, pontosan 22 éve lett olimpiai bajnok az azóta is hősként emlegetett "nagy csapat", és természetes, hogy az ifjabb Hulléktól is győzelmet vártak. A hazaiak nem tudtak élni a lehetőséggel, meglepetésre a kanadaiak nyertek 5-2-re, övéké lett az olimpiai aranyérem.

A színes Sport 2002.02.26.