Albertville-ben majdnem sikerült, Lillehammerben tényleg apróságon múlt, Naganóban pedig bizonyos Dominik Hásek miatt maradt el az, ami ötven hosszú esztendő után Salt Lake Cityben ismét megadatott a kanadaiak számára.

Az 1952-es oslói játékok óta először nyert olimpiát a juharleveles férfiválogatott, ezáltal ismét tekintélyt parancsol(hat) a tengerentúli hoki, már csak azért is, mert a vasárnapi fináléban a másik észak-amerikai nagyhatalmat, a házigazda Egyesült Államokat verte meg a Pat Quinn dirigálta válogatott, könnyedén, 5--2-re.

Merthogy a sokak által verhetetlennek hitt kanadaiak számára nem termett babér az utóbbi évek világversenyein. Albertville-ben, az 1992-es játékokon a döntőben kaptak ki a Bikov vezette Független Államok Közösségétől, két évvel később Lillehammerben büntetők döntöttek az arany sorsáról a svédek javára. Egyik esetben sem szerepeltek az NHL legnagyobb sztárjai -- 1998-ban Naganóban viszont igen. Mégis leégtek. A négy között kiestek, igaz, ebben jelentős érdemeket szerzett a későbbi győztes cseh csapat kapusa, Hásek, aki mind az öt büntetőt megfogta.

Ilyen előzmények után természetesen óriási nyomás nehezedett a kanadaiakra, elvégre odahaza az aranyérem megszerzését várták a kedvencektől. Akik teljesítették a feladatot, ezen már senki és semmi sem változtathat, ezért is felesleges "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat ideírni, kiemelve elsősorban a svédek vesszőfutását a negyeddöntőben, ami miatt Kanadának Fehéroroszország jutott a négy között. Svédország helyet. Hiszen arról a juharlevelesek tehetnek a legkevésbé, hogy a svédek szemtelenül nagyképűek voltak a beloruszokkal szemben. Kanada nem tett mást, mint kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Kegyetlenül.

A fináléban ugyanis a csúcsra járatta magát Quinn válogatottja, amely egyáltalán nem esett kétségbe, miután Tony Amonte góljával az amerikaiak megszerezték a vezetést. Sőt. Végig fegyelmezett, precíz jégkorongot játszva számtalan helyzetet dolgozott ki, és teljesen megérdemelten nyerte meg a finálét még háromgólos különbséggel is.

"Rengeteg kritika ért minket a torna első napjaiban -- fogalmazott a legendás Wayne Gretzky, a válogatott szakmai igazgatója, akinek, ha játékosként nem is, de vezetőként végül sikerült olimpiát nyernie. -- Megmondtam a fiúknak, ne törődjenek ezzel, maradjanak nyugodtak, és továbbra is legyenek elszántak. Ott volt a svéd meccs. Két harmad után egy--ötre álltunk, mégsem volt letargikus a hangulat. Sakic és Lemieux volt a két vezér, ők mondták a többieknek, hogy nem szabad bedobni a törölközőt, igenis küzdeni kell tovább. Igazuk lett. Mert bár azt a meccset elbuktuk, összességben kifizetődött a kemény munka. És még szerencsénk is volt."

Mario Lemieux, aki az egyenlítő gólnál káprázatosat alakított, a következőt nyilatkozta a mérkőzés után: "Ezért jöttünk ide. Az aranyért. A csapattársaim nevében is nyugodtan kijelenthetem: mindenki tudása legjavát adta azért, hogy olimpiai aranyat nyerjen a hazájának. Elvégre ilyen alkalom nem s?r?n adódik az ember előtt."

A kanadai csapat másik nagy öregje, a sok-sok csatát vívó Al MacInnis nem bírta visszatartani a könnyeit. "Ez van, vénülök... Mondtam a kis tacskóknak, Iginlának meg ennek a Gagne-nak, hogy ezt a pillanatot élvezzék ki igazán, mert ki tudja, lehet, hogy többé nem lesz részük ilyen élményben. Csodálatos, ami itt történt" -- fogalmazott a hátvéd. Martin Brodeur picit lazábbra vette, ő azt emelte ki, hogy a héten ismét ellenségek lesznek a honfitársak. "Kedden már a New Jersey mezét húzom magamra, megyünk New Yorkba, ahol a Rangersszel találkozunk. És le fogjuk verni őket, Fleuryt, Lindrost és a többieket..." -- vigyorgott a kapus.

Végezetül álljon itt Bill Guerin, a vesztes amerikai csapat csatárának nyilatkozata. "Legyek elégedett? Miért? Szép az ezüst, persze, hogy az, de a tudat, hogy életed lefontosabb meccsét veszted el, nos, az az igazán borzalmas."

Sakic a legértékesebb

Az olimpiai döntőben négy pontot szerző kanadai Joe Sakicot választották meg a torna legértékesebb játékosának. "Minden megmozdulása veszélyes, remek kezei vannak, és rettentő erős. Nekem úgy tűnt, hogy könnyedén lehúzott volna még egyszer hatvan percet" -- méltatta a Colorado sztárját Wayne Gretzky. Az újságírók által összeállított All Star-csapatban négy amerikai kapott helyet: Mike Richtert látták a legjobb hálóőrnek, a védelemben Chris Chelios és Brian Leetch kapott helyet, míg az egyik támadónak John LeClairt választották. A csatársorba a svéd Mats Sundin és a már említett Sakic fért még be a zsurnaliszták szerint. A torna legjobb kapusa -- az edzők szerint -- az orosz Nyikolaj Habibulin lett, a legjobb védőnek járó cím Cheliost illette meg, a legjobb csatár pedig Sakic volt.

Nemzeti Sport 2002.02.26.