Az eddigi 18 téli olimpiából Európának tizenkettő, Észak-Amerikának négy, Ázsiának kettő jutott, s három város duplázott: St. Moritz (1928, 1948), Lake Placid (1932, 1980) és Innsbruck (1964, 1976). Háromszor fordult elő, hogy ugyanaz az ország egy évben téli és nyári olimpiát is rendezhetett: 1924-ben Franciaország (Párizs és Chamonix), 1932-ben az Egyesült Államok (Los Angeles és Lake Placid), 1936-ban Németország (Berlin és Garmisch-Partenkirchen). 1924 és 1992 között a nyári és a téli olimpiákat ugyanabban az évben tartották, 1992 után azonban a téli játékok kitértek a nyáriak elől. Albertville és Lillehammer (1994) között csak két év telt el, s azóta természetesen újra négyévente következnek a téli olimpiák. Ezeket egyébként a nyári olimpiákkal ellentétben arab számokkal számozzuk, s csak azokat, amelyeket meg is tartottak. (1940-ben és 1944-ben a II. világháború miatt elmaradtak a játékok.)

Kezdetben igazán nem kapkodtak a rendezésért, az 1928-as és az 1936-os játékokra csupán egy jelentkező akadt. 1992-re viszont 22, 1994-re 20, 1998-ra 19, 2002-re 30 pályázó volt! Ma már persze, akárcsak a nyári olimpiák rendezése, ez is kőkemény üzleti vállalkozás, amelyben olykor besározódnak az érintettek. Erre példaként az előttünk álló Salt Lake City-i játékokat is citálhatjuk, bár a rendezés megszerzésének gyanús körülményeiről, egyes NOB-tagok esetleges megvesztegetéséről és a nyilvánosságra került korrupciógyanús ügyletekről ma már kevés szó esik.

Salt Lake City egyébként 1995. június 16-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 104. ülésén nyerte el a rendezést. Már a szavazás első köre után ünnepelhetett: 54 szavazatot kapott, míg döntőbeli három riválisa közül a svájci Sion és a svéd Östersund 14-14-et, a kanadai Québec pedig hetet. De tegyük hozzá, hogy Utah állam fővárosának már igazán kijárt a rendezés, hiszen ez volt a hatodik próbálkozása. Korábban az 1972-es, az 1976-os, az 1992-es, az 1994-es és az 1998-as játékokra is pályázott. Ami a közelmúltat illeti, 1992-ben és 94-ben már az Egyesült Államokban elbukott, mert az amerikai olimpiai bizottság (USOC) Anchorage-ot támogatta, amely azonban nem ért célba. A négy évvel ezelőtti rendezésért vívott csatában az "örök vesztes" helyett Salt Lake City megkapta az USOC támogatását, s majdnem nyert is, a NOB-szavazás ötödik körében 46-42-re vesztett Naganóval szemben.

Az 1998-as, 18. téli ötkarikás játékok történetében 72 nemzet 2302 versenyzője (1488 férfi, 814 nő) vett részt. A japán városban a statisztikák szerint hét sportág 68 versenyszámában osztottak érmeket. Utóbbi adat megkérdőjelezhetetlen, de az, hogy az egyes olimpiákon tulajdonképpen hány sportágban zajlottak versenyek, roppant zavaros. Az első, 1924-es olimpia adatainál ugyanis a bob, a jégkorong és a sí mellett a műkorcsolya és a gyorskorcsolya külön sportágnak számít a legtöbb statisztikában. 1928-ban a bob és az akkor bemutatkozó skeleton egy kategóriába került, s ma sincs másképpen, amikor 1948 után harmadszor újra műsorra tűzték, holott a skeleton a szánkóhoz sokkal inkább társítható lenne. A kezdeti öt sportágas játékokhoz képest nem igazán tükrözi a valós helyzetet, hogy Salt Lake Cityben csak kettővel több, azaz hivatalosan hét sportágban rendeznek versenyeket, ezek: biatlon, bob, curling, jégkorong, szánkó, korcsolya, sí. A síhez tartozik ugyanis az alpesi és az északi sí mellett az 1992-ben programba került síakrobatika, a Naganóban bemutatkozó snowboard. Ami viszont nem adhat okot vitára: Salt Lake Cityben 78 számban osztanak érmeket.

Bajban vagyunk akkor is, ha az olimpiák összesített éremtáblázatát akarjuk összeállítani. Sorrendünkben az első helyet Norvégia foglalja el (83 arany, 85 ezüst, 68 bronz), a második a Szovjetunió (78-57-59), a harmadik az Egyesült Államok (59-58-41), majd a Német Demokratikus Köztársaság (43-39-36), Ausztria (39-53-53), Finnország (37-49-48), Svédország (36-26-33) és Németország (1928-36-ig, 1952-64-ig és 1992 óta: 34-29-25) következik. A Szovjetunió 1956-88 közötti olimpiai eredményeihez azonban hozzászámíthatnánk az 1992-es Független Államok szereplését (9-6-8), sőt akár az önálló Oroszország 1994-98-as kollekcióját (21-14-7) is. "Német ügyben" pedig meg kell említeni, hogy az NDK-val párhuzamosan 1968-88 között mit produkált az NSZK (18-20-19). S még egy megjegyzés: a különböző kiadványokban szinte nincs két megegyező éremtábla...

Az egyéni lista viszont egyértelmű: a téli olimpiák legeredményesebb versenyzője a norvég Björn Dählie, aki 1992-98 között sífutásban 8 arany- és 4 ezüstérmet szerzett. A sorban két hölgy követi, a sífutó Jegorova (6-3-0) és a gyorskorcsolyázó Szkoblikova (6-0-0). Érdekesség, hogy a Thunberggel holtversenyben negyedik helyezett orosz Lazutyina (5-1-1) 37 évesen Salt Lake Cityben is indul. Mint ahogyan osztrák színekben a nála két évvel fiatalabb Hunyady Emese is, a téli ötkarikás játékok egyetlen magyar születésű aranyérmese. Hunyadynak a mostani immár a hatodik olimpiája lesz, s a csúcsot az 1994-es lillehammeri jelenti a számára, amelyen 1500 méteren arany-, 3000 m-en ezüstérmes lett. Két évvel korábban Albertville-ben 3000 méteren harmadik volt. Éremkollekciója annak ismeretében igazán csillogó, hogy az olimpiák 1924 óta íródó története során Magyarország egyetlen aranyérmet sem szerzett, csupán két ezüstöt és négy bronzot. Érmeseink: Kékessy Andrea, Király Ede (páros műkorcsolyázás, 1948: ezüst), Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc, 1980: ezüst), Rotter Emília, Szollás László (páros műkorcsolyázás, 1932 és 1936: bronz), Nagy Marianna, Nagy László (páros műkorcsolyázás, 1952 és 1956: bronz.)

Sajnos félő, hogy ezt a listát még jó ideig nem kell átírnunk.

Éremhalmozók

1. Dählie norvég sífutó 1992-98 8-4-0
2. Jegorova FÁK-beli/orosz sífutónő 1992-94 6-3-0
3. Szkoblikova szovjet gyorskorcsolyázónő 1960-64 6-0-0
4. Thunberg finn gyorskorcsolyázó 1924-28 5-1-1
Lazutyina FÁK-beli/orosz sífutónő 1992-98 5-1-1
6. Blair amerikai gyorskorcsolyázó 1988-94 5-0-1
7. Heiden amerikai gyorskorcsolyázó 1980 5-0-0
8. Szmetanyina szovjet/FÁK-beli/orosz sífutónő 1976-92 4-5-1
9. Jernberg svéd sífutó 1956-64 4-3-2
10. Kulakova szovjet sífutónő 1968-80 4-2-2

Chamonix-től Naganóig

Év Színhely Nemzet Versenyző Versenyszám
1. 1924 Chamonix 16 294 14
2. 1928 St. Moritz 25 495 13
3. 1932 Lake Placid 17 306 14
4. 1936 Garmisch-Partenkirchen 28 755 17
5. 1948 St. Moritz 28 713 22
6. 1952 Oslo 30 732 22
7. 1956 Cortina d' Ampezzo 32 818 24
8. 1960 Squaw Valley 30 665 27
9. 1964 Innsbruck 36 1168 34
10. 1968 Grenoble 37 1293 35
11. 1972 Szapporo 35 1232 35
12. 1976 Innsbruck 37 1128 37
13. 1980 Lake Placid 37 1067 38
14. 1984 Szarajevó 49 1278 39
15. 1988 Calgary 57 1445 46
16. 1992 Albertville 64 1808 57
17. 1994 Lillehammer 67 1737 61
18. 1998 Nagano 72 2302 68

Fábik Tibor, Népszava 2002.02.02.