Az utolsó simítások az olimpiai logón a bobversenyek helyszínén

A legnépesebb csapat a házigazda Egyesült Államokat képviseli: a téli játékok történetében először haladja meg a 200 főt egy küldöttség létszáma, ugyanis 211 amerikai sportoló vonul majd a megnyitón. A második Oroszországból 162-en, a harmadik Németországból 158-an érkeztek. Először küld versenyzőt a havas-jeges sportágak legnagyobb eseményére öt állam, Hongkong, Tádzsikisztán, Thaiföld, Nepál és Kamerun. Nos, nem ők lesznek a főszereplők...

Katarina Witt, Boitano, Urmanov, Torwill és Dean, Bajul, Griscsuk és Platov - s még sorolhatnánk a neveket, akik a közelmúlt téli olimpiáin milliókat szögeztek a televíziós képernyők elé. Nem nagy kockázat megjósolni, hogy a Salt Lake City-i játékok után is elmondhatjuk, hogy a műkorcsolya és a jégtánc versenyei igazi sportcsemegét jelentettek; addig is, elöljáróban az esélyeket illetően csemegézünk.

Az biztos, hogy mind a négy számban új olimpiai bajnokokat avatnak, hiszen a naganói győztesek (Kulik, Lipinski, Kazakova és Dmitrijev, Griscsuk és Platov) már befejezték az "amatőr" korcsolyázást. A férfiverseny kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az olimpia hivatalos internetes honlapján szavazás zajlik a leendő győztes személyét illetően. Nos, az eddig beérkezett több mint 9300 voksoló 29 százaléka Jagugyinra tippel, s az oroszok háromszoros világbajnoka mögött a következő a sorrend: Eldredge (amerikai, 22), Stojko (kanadai, 19), Pljusenko (orosz, 19), Goebel (amerikai 7), egyéb (4). Mi a szavazatunkat az alulértékelt Pljusenkónak, az elmúlt évi világbajnoknak adjuk, aki véleményünk szerint is Jagugyinnal meccsel majd az aranyéremért. Az anyai ágon magyar származású Stojko 1994-ben és 1998-ban is ezüstérmes volt az olimpián, de most a dobogó harmadik fokára is nehéz lesz odaérnie.

A nőknél orosz-amerikai "csúcstalálkozó" várható, a négyszeres világbajnok, naganói ezüstérmes Kwan ellen az oroszok legnagyobb ásza, Szluckaja lehet, bár az év eleji Eb-n gyengélkedett, s Lausanne-ban Butirszkaja megelőzte. Az oroszoknak párosban is jók az esélyeik, három kiváló kettőssel rendelkeznek, s közülük a Berezsnaja, Sziharulidze duó a naganói ezüstjét most akár aranyra is válthatja. Az persze intő jel lehet, hogy a tavalyi vb-n a kanadai Sale, Pelletier páros mögé szorult. Jégtáncban viszont pontozó legyen a talpán, aki a francia Anissina, Peizerat és az olasz Fusar-Poli, Margaglio kettős között dönteni tud. Más aligha szólhat bele az elsőség kérdésébe.

A téli olimpiák történetének legeredményesebb versenyzője, a norvég sífutókirály, Björn Dählie (8 aranya és 4 ezüstje van!) már visszavonult, s hogy Salt Lake Cityben ki léphet a nyomába, azt már jóval nehezebb megtippelni. A Világkupa-sorozat állása alapján mindenesetre a svéd Per Elofsson lehet a legnagyobb éremhalmozó, aki a szakértők szerint öt medált is szerezhet. De illik számolni a spanyol színekben szereplő Mühlegg-gel, az észt Mae-vel, s természetesen a norvégokkal is, az élen Alsgaarddal és Auklanddal. Naganóban a nőknél az oroszok mind az öt számban győztek, amit most aligha ismételnek meg. Bár a 26 éves Csepalova vitathatatlanul napjaink egyik legjobbja, s Danyilova is a legszűkebb elitbe tartozik, ne feledjük, hogy a norvég Skari és a cseh Neumannova is ott lesz a mezőnyben. S az ötszörös olimpiai bajnok Lazutyina is, igaz, ő már a 37. életévét tapossa a havon.

A sífutást és a biatlont frappánsan Ole Einar Björndalen személye révén köthetjük össze, hiszen a norvég mindkét sportágban otthonosan mozog. Sífutásban is vannak érmei Világkupa-versenyekről, de ha puskát is cipel a hátán, még "veszélyesebb". Naganóban a sílövészet 10 km-es távján ő győzött, s nem lenne meglepetés, ha most is nyerne. A Világkupában a francia Poirée vezet az orosz Rosztovcev előtt, s mellettük reálisan még a németek pályázhatnak a dobogóra. A nőknél pedig leginkább a Vk-rangsor első két helyezettje, a svéd Forsberg és az ukrán Zubrilova, illetve Poirée norvég felesége, Liv Grete Poirée-Skjelbreid. Ám a biatlonban néha teljesen felbillen a papírforma, a legnagyobb favoritok is elpuskázhatják az esélyeiket, s jön valaki az ismeretlenségből, aki arra a napra mesterlövész lesz, és már viszi is az aranyat.

Alpesi síben nem kell lőni, sőt tölteni se, hanem csak száguldani lefelé a lejtőn. Négy éve Naganóban egy elképesztően nagy bukás után Hermann Maier tette ezt a leggyorsabban, két arany lett a jutalma. Az osztrák "Herminátor" ezúttal déltengeri üdülést tart címvédés helyett, mivel hosszú tépelődés, próbálkozás után kiderült, hogy augusztusban eltört lába a gyors gyógyulás ellenére nem bírja még a csúcsterhelést. A sportág királyának távollétében a sokoldalúság két norvég megtestesítője, Kjetil-Andre Aamodt és Lasse Kjus tehet újabb medálokat a vitrinjébe. Aamodt tavaly a St. Anton-i vb-n eljutott élete 15. világversenyes érméhez, ez csúcs a maga nemében.

Az osztrákok Maier távollétében az idei összetett Világkupa élén álló, a lesikló Vk-t már megnyerő (!) Stefan Eberharterben bízhatnak a leginkább. A 32 éves veterán olyan, mint a bor, a korral érik: bár eddig csupán egy 1991-es vb-arannyal büszkélkedhet, idén a gyors számokban (lesiklás, szuper-G) rendre brillírozik. Maieren kívül hiányzik majd az osztrákoktól szintén sérülés miatt a szlalomvilágbajnok Mario Matt, valamint az egyik Strobl, Josef, de marad annyi spiritusz a piros-fehér-piros mezesekben (Fritz Strobl, Walchhoffer, Schönfelder stb.), hogy ott legyenek a végelszámolásnál. A horvát remények megtestesítője a szlalom-Vk-t vezető Ivica Kostelic (akinek húga, Janica volt a tavalyi idény hölgysztárja), a svájciaké Didier Cuche, a franciáké az óriásmű-lesiklásban élen álló Frederic Covili. A hazai sípálya előnyét kihasználhatja az amerikaiak közül a tavalyi vb-n szuper-G-ben nyertes Daron Rahlves vagy a technikai számokban kitűnő, idén feltűnt Bode Miller.

A nőknél ugyanezt teheti Picabo Street, a szuper-G ötkarikás címvédője, aki a Salt Lake City-i játékok után vélhetően visszavonul. Azért felesleges fogadni túl nagy pénzben a sikerére, hiszen nem tartozik az esélyesek közé, nem úgy, mint a tavalyi Vk-idényben rosszul, idén viszont jól szereplő osztrák hölgyek. Manuela Dorfmeister és Renate Götschl vezeti az összetett Vk-t, ha bármelyikük bármit megnyer a három Salt Lake City-i alpesisí-helyszín egyikén, az korántsem lenne meglepetés. A címvédők közül két csillag (Katja Seizinger és Deborah Compagnoni) visszavonult, a német Hilde Gerg viszont még ott van a spiccen.

A tavalyi Vk-idény sztárja, a bátyja révén már említett Janica Kostelic idén műtétje után lábadozott, de legalább itt van, s viszi a horvát lobogót a megnyitó ünnepségen. Sajnos nem teheti meg ezt Regine Cavagnoud, aki egy edzésen elszenvedett baleset következtében nemrég hunyt el, helyette Laure Pequegnot a francia éremvárományos, mégpedig szlalomban. Az olaszok a gyors számokban jó Isolde Kostnerben bízhatnak, a svájciak favoritja Sonja Nef. Mindkét nemre vonatkozik, hogy a sportágban, annak is főként a szlalomszakágában a piskótaalakú, jobban forduló, erőteljesebb stílust követelő carvingléc térhódítása átrendezte az erőviszonyokat.

A síugróversenyek nagy esélyese, Sven Hannawald már a helyszínen gyakorolt

Síugrásban is hatalmas szerepe van a lécnek, amely hosszú és széles, de a versenyzők alkatának is. Állítólag minél magasabb és vékonyabb az illető, annál messzebbre száll. Sven Hannawald, aki a sporttörténet során először nyerte meg úgy a hagyományos négysáncversenyt, hogy minden állomáson sikert aratott, speciel 184 centi és csak 64 kiló. A német klasszis akár közép- (90 méter), akár nagysáncon (120 méter) esélyes a végső sikerre, mint ahogy csapatban is, Martin Schmitt-tel, Stefan Hockéval és a többiekkel. Adam Malysz, a tavalyi négysánc és az összetett Vk győztese, az idei vezetője Lengyelország egyetlen Salt Lake City-i éremvárományosa. Ugyanerre akad sansza az 1999-es négysáncnyertes, a legutóbbi Vk-viadalokon nagyszerűen szereplő osztrák Andreas Widhölzlnek. A négy éve Naganóban, hazai sáncon brillírozó japánok ezúttal szóra sem érdemesek...

Az egyéni sportágak után nézzük a legnépszerűbb téli csapatsportot, a jégkorongot! Miracle on Ice, azaz csoda a jégen - ekként vonult be az amerikai sporthistóriába az 1980-as amatőr válogatott valószínűtlen olimpiai bajnoki diadala. Ha Salt Lake Cityben is a jenkik győznének, az most legkevésbé sem tartozna a csoda kategóriájába, egyrészt azért nem, mert a történelem mellettük szól - az eddigi három hazai olimpián (1932 és 1980, Lake Placid, 1960, Squaw Valley) két arany és egy ezüst a mérlegük -, másrészt soha nem volt ilyen erős csapatuk, mint most.

A történelmi párhuzamot erősítendő, idén is Herb Brooks, az 1980-as sikeredző dirigálja a Team USA-t, két apró különbséggel. Az egyikkel nincs mit kezdeni, mert adottság: Brooks ma már 64 éves, hivatalosan nyugdíjas. A másik: 22 éve egy álló esztendőn át formálhatta, gyúrhatta a saját képére az egyetemistákból álló társulatot, most viszont írd és mondd, egy (!) napja lesz arra, hogy csapatot formáljon a milliomos NHL-sztárokból. A ligát február 14-én zárják be 12 napra, s az amerikaiak 15-én mutatkoznak be Finnország ellen.

A Sporting News és a Hockey News olimpiai jóslatában az ezüstöt szavazza meg a házigazdának, a Sports Illustrated a 4. helyet - abban viszont valamennyi szaktekintély megegyezik, hogy Kanada az esélyes. A jenkiknek nincs igazán jó kapusuk (a Rangers 35 éves portása, Richter csak szükségmegoldás), a hátvédsor a 40 éves Cheliosszal, a 37 éves Housleyval és a 34 éves Leetch-csel afféle viaszpanoptikum, ám a csatársorban hemzsegnek a nagyágyúk: Brett Hull, Amonte, Lecrair, Roenick, Modano, Tkachuk mind-mind a szupersztár kategória elején áll.

Kanada - az ősz sörényű torontói tréner, Pat Quinn irányítása alatt - győzelemre ítéltetett. A juharlevelesek ötven éve nem nyertek olimpiát, s 1998-ban Naganóban Wayne Gretzkyvel, a mostani szakmai igazgatóval együtt is csak a 4. helyig jutottak. Most egyetlen körülmény kavarhat be a csapatnak: ha az idén csak közepes formában védő három kapus, Brodeur, Joseph és Belfour mindegyike csődöt mond. Patrick Roy, a világ egyik legjobb hálóőre lemondta a szereplést életkorára (36 éves) hivatkozva. Amúgy mind hátul - Pronger, MacInnis, Jovanovski -, mind elöl - Lemieux, Sakic, Kariya, Fleury, Lindros, Shanahan, Yzerman - túlteng a tehetség. A Karia, Lemieux, Sakic sor pompásan muzsikált szombaton az All Star-meccsen, s a találkozót követően Mario Lemieux (36), napjaink hokilegendája kijelentette: élete első, s nyilván utolsó olimpiáján nem létezik más elfogadható eredmény, csakis az aranyérem.

Sokaknak Oroszország a "titkos" favoritja, még úgy is, hogy Mogilnij és Zubov lemondta a szereplést. Őket Vjacseszlav Fetyiszov, a teljhatalommal felruházott csapatfőnök és vezetőedző lehazaárulózta, majd kijelentette, hogy nélkülük is megnyerik az olimpiát. Minden idők egyik legjobb hátvédjének nincs is más választása, mert nyílt titok: az orosz hokiszövetség posztkommunista vezérei csak arra várnak, hogy az örök forradalmár Fetyiszov megbotoljék, s helyére visszaküldjék a korábbi gyűlölt szövetségi kapitányt, Borisz Mihajlovot. A világklasszisok szinte szétfeszítik a csapat kereteit: Habibulin, a szombati All Star-meccs hőse e pillanatban az NHL legjobb kapusa, Zsitnyik, Goncsar, Kasparaitis sziklaszilárd bekkek, a két Bure, Fjodorov, Jasin, Kovaljov, a 18 éves kölyökzseni, az ifjú csillagok mérkőzésén 7 gólt ütött Kovalcsuk, valamint Larionov, aki nyugodtan a kölyök apja lehetne a maga 41 évével, mind korszakos korongozó.

A csehek címvédése sem kizárható, Hasek, a Dominátor most is biztos pont a kapuban, a csatársorban pedig Jagr, Sykora, Elias, Straka, Hejduk, Lang, Dopita neve félelmet kelt az ellenfelekben. Az 1994-es olimpiai bajnok svédek Forsberg nélkül esélytelenek, miként a finnek sanszait is megcsappantotta Koivu rákbetegsége. A szlovákok viszont, ha túljutnak a selejtezőn, akkor rendelkezésre álló NHL-csillagaikkal - Pálffy, Bondra, Demitra, Nagy, Országh, Satan - bárkit meglephetnek.

Minket pedig az lepne meg, ha nem ez lenne minden idők legszínvonalasabb hokitornája.

Ch. Gáll András, Deák Zsigmond, Fábik Tibor, Népszava 2002.02.08.