Alpesi sí
Mielőtt sportolási és szabadidős célokra használták volna,
a sí munka- és szállítóeszköznek számított. A legöregebb
ismert verzióját a mai Svédország területén találták, mintegy
4500 évvel korábban használták. Elsősorban abban különbözött a
mai lécektől, hogy jóval rövidebb és szélesebb
volt.
Az első léceket főleg vadászok vagy utazók öltötték magukra, és
elengedhetetlen eszköze volt a hosszú tél birodalmában élőknek.
Persze nem gyorsaságuknak, sokkal inkább stabilitásuknak
köszönhették fennmaradásukat. Az alpesisí és az északisí furcsa
elegyét először az 1700-as években kezdték el élvezni: Norvégia
Telemark körzetében egyre gyakoribbak voltak a viadalok, amelyeken
mind a lesiklásnak, mind a síugrásnak hódoltak a fanatikusok.
Az első szervezett versenyek a XIX. század korai éveiben kezdtek
kialakulni, de majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy egész
Európa felfedezze a síelés örömeit. Norvég mintára azonban főleg a
sífutás terjedt el, így ez a versenyszám kapott helyet elsőként a
téli olimpiákon. Az alpesi sí az 1930-as években kezdte meg
térhódítását, olyannyira, hogy az 1936-os, garmisch-partenkircheni
játékokon már helyet kapott a programban a "kombináció", amely
lesiklásból és műlesiklásból állt.
Az igazi robbanás a második világháború után következett be,
ekkor fedezte fel Svájc és Ausztria az alpesi lejtőkben rejlő
lehetőséget. Négy különböző szakág fejlődött: a már meglévő
műlesiklás és lesiklás mellett az 1952-es oslói játékokon felbukkant
az óriás-műlesiklás, majd a szuper óriás-műlesiklás, szaknyelven
szuper-G (az óriás-műlesiklás és a lesiklás egyfajta hibridterméke),
amely az 1983-as Világkupa-sorozatban debütált, és 1988-ban,
Calgaryban lett olimpiai sportág.
Az olimpiai alpesi versenyeken tíz számban avatnak győztest,
öt-öt női, illetve férfi aranyérmet osztanak szét.
Esélyesek
A kétszeres olimpiai bajnok osztrák Hermann
Maier kiesésével az esélyesség terhe egyértelműen csapat- és
honfitársát, Stephan Eberhartert nyomja majd. Eberharter
hihetetlenül jó formában várja az olimpiát, kilenc Világkupa-futamot
nyert meg, megszerezve ezzel az összetett elsőséget is. Lesiklásban
és óriás-műlesiklásban is esélyes. Nagy riválisa az olasz Kristian
Ghedina és a svájci Didier Cuche lehet, mindketten
állandósítani tudták idei formájukat. Műlesiklásban és
óriás-műlesiklásban titkos favoritként emlegetik az amerikai Bode
Millert, az Aspenben 64-es rajtszámmal is nyerni tudó horvát Ivica
Kostelicet és Benjamin Raichet is.
A hölgyeknél az osztrákok üdvöskéje, Michaela Dorfmeister a
legnagyobb favorit, aki akár több számban is az élen végezhet, de
Isolde Kostner kétszeres olimpiai érmesként, lesikló Vk-győztesként
és kétszeres szuper óriás-műlesikló világbajnokként is felérhet a
csúcsra. Az amerikai Picabo Street kétéves sérüléséből visszatérve
szintén éremmel fejezné be pályafutását, Janica Kostelic, tavalyi
sorozatban elért szlalom-győzelmével, és a jelenlegi
szuper-G-világbajnok, a svájci Sonja Nef, valamint minden idők
legfiatalabb világbajnoka, a svéd Anja Paerson is csodát tehet.
Akik meglepetést okozhatnak
Nők:
Kirsten
Clark (amerikai, lesiklás), Kristina Koznick (amerikia, műlesiklás),
Caroline Lalive (amerikai, kombináció), Daniella Ceccarelli (olasz,
szuper óriás-műlesiklás), Alexandra Meissnitzer (osztrák,
műlesiklás), Christel Pascal-Saioni (francia,
műlesiklás).
Férfiak:
Christian Greber (osztrák,
lesiklás), Fredrik Nyberg (svéd, szuper óriás-műlesiklás), Erik
Schlopy (amerikai, óriás-műlesiklás), Kalle Palander (finn,
műlesiklás).
Pincési László, SZTÁRSport 2002.02.07