A játék több évszázados múltra tekint vissza, már a XVI. századból van egy skót írásos emlék, amely a jeget, a követ és a seprűt, mint egy sport eszközeit említi. Skóciába már az 1800-as évek közepén bajnokságot rendeztek, nem véletlen, hogy Észak-Amerika is skót emigránsok révén ismerkedett meg a curlinggel. Az első klub 1807-ben alakult, a játék pedig hamar közkedvelté vált.

Az egykori "kőbogyót" napjainkban gránitból faragják ki, súlya 20 kilogramm, 30 centiméter átmérőjű és 12 centiméter magas. A játék egyszerű, a szabály alapja a baseballéhoz hasonlít. Minden csapat 4-4 játékosból áll, ők 10 játszmában 2-2 dobással (csúszással) kísérletezhetnek. A lényeg, hogy a jégpálya végén lévő célkör közepéhez minél közelebb csúsztassák a korongot, akár úgy is, hogy kilökik az ellenfél korongját.

A sportág olimpiai múltja egészen 1924-ig nyúlik vissza, Chamonix-ban ugyanis már bemutatták a curlinget, ám nem aratott nagy sikert. Később még öt alkalommal jutott el a bemutatásig (1932, 1936, 1964, 1988, 1992), mire négy éve Naganóban végre először érmet is osztottak. A férfiaknál Svájc győzött Kanada és Norvégia előtt, míg a hölgyeknél Kanada, Dánia, Svédország volt a sorrend.

Esélyesek
A viadal favoritjai a svédek, a dánok, a skótok, a svájciak és házigazdák mellett a kanadaiak, hiszen férfi csapatuk 2000-ben első, 2001-ben negyedik volt a vb-n, míg a női csapat tavaly és tavalyelőtt is világbajnok lett, ráadásul Naganóban is győzött.

Pincési László, SZTÁRSport 2002.02.07