Jégkorong
A világ legnépszerűbb téli sportágának szülőföldje hol is
lehetett volna, mint Kanadában, ahol az 1800-as évek közepén
kezdett kialakulni a jégkorong, hogy aztán - érdekes
módon - 1920-ban, éppen egy nyári játékon mutatkozzon be
az olimpia nyilvánossága
előtt.
Bár a
történelmi kutatások szerint az első jégen történő "hockey"-mérkőzés
szereplői brit katonák voltak, mégis Kanada keleti partvidékét,
Új-Skóciát tartják a jégkorong szülőhelyének. A brit bevándorlók az
általuk közkedvelt ősi kelta eredetű bandy és shinty szabályait
ötvözve találták ki a jégkorong ősét, amelyet Halifax és Kingston
területén már az 1850-es években játszották. A mai játékhoz hasonló
elő találkozóra 1875-ben, Montrealban került sor, a szabályokat J.
G. A. Creighton alkotta meg. A két csapat 9-9 játékosból állt, és a
szabályok nagy része a rögbit idézte. 1910-től alkották meg a három
harmados játékidőt, 1911-től egy időben már csak hat játékos
lehetett a pályán.
A jégkorong - téli olimpia híján - 1920-ban,
Antwerpenben debütált az ötkarikás játékokon, a tornát
Nagy-Britannia nyerte meg Dánia és Belgium előtt. Ha ezt nem
számítjuk, akkor a téli játékok történetének legnagyobb sorozatát
Kanada mondhatja magáénak, hiszen 1924 és 1952 között csak a
juharlevelesek nyertek. A nagy sorozatot a Szovjetunió felbukkanása
törte meg, a keletiek 1992-ig minden olimpián nyertek, kivéve a két
Egyesült Államokbeli fellépést: 1960-ben Squaw Valleyben és 1980-ban
Lake Placidban a házigazdáé lett az arany.
A változást az 1994-es, lillehammeri olimpia hozta meg, ahol már
limitált létszámban ugyan, de részt vehettek az NHL-ben szereplő
profik is. A nagy áttörés azonban éppen Kanada és az Egyesült
Államok számára sült el rosszul. Norvégiában a svédek, míg négy éve,
Naganóban a csehek nyertek, miközben Kanada - többek között a
legendás Wayne Gretzkyvel soraiban - labdába (korongba) sem
tudott rúgni.
Az idei olimpia idejére még a NHL is szünetel, hogy minden profi
részt vehessen a játékokon, így aztán 12 ország mintegy 160,
Észak-Amerikában edződő játékossal várja a nyitányt.
Összehasonlításképpen: négy éve kilenc ország 120 NHL-játékosa vett
részt a naganói játékon.
A férfiak tornáján 14 csapat indul, a legnagyobb esélyesek között
hat válogatottat, Kanadát, Csehországot, Finnországot,
Oroszországot, Svédországot és az Egyesült Államokat emlegetik. Nem
csoda, hiszen soraikban a következő sztárok lépnek jégre: Mike
Modano, Brett Hull, Adam Deadmarsh (USA), Mario Lemieux, Eric
Lindros, Paul Kariya, Owen Nolan (Kanada), Jaromir Jagr
(Csehország), Teemu Selanne, Saku Koivu (Finnország), Szergej
Fjodorov, Alekszej Jasin, Pavel Bure (Oroszország), Peter Forsberg
és Mats Sundin (Svédország).
Esélyesek:
A férfiaknál az álomcsapatok csatájában a
címvédő Csehország, minden idők egyik legjobb kapusával, Dominik
Hasekkel, az utoljára 50 éve győztes Kanada, vagy a hazai pályán
általában nyerő Egyesült Államok érhet fel a dobogó tetejére,
de a finnek és a svédek sem esélytelenek. A hölgyeknél Naganóban
hirdettek először győztest, akkor az aranyérmet az Egyesült Államok
szerezte meg Kanada és Finnország előtt. Szakértők szerint hatalmas
meglepetés lenne, ha nem az első két csapat játszaná a finálét,
hiszen nem elég, hogy fényévekkel előrébb járnak minden
válogatottnál, de eddig minden vb-döntőt is egymás ellen játszottak.
A bronzéremért Finnország legnagyobb ellenfele az orosz válogatott
lehet.
Pincési László, SZTÁRSport 2002.02.07
FONTOS
