Az első téli olimpián 1924-ben Chamonix-ban Magyarországot a síelés 3 versenyszámában 4 férfi versenyző képviselte. A leghíresebb résztvevő Szepes Béla volt, de nem azért mert sífutásban olyan jó eredményt ért volna el. Sőt! Szepes Béla mindkét számot feladta, amiben indult, ám az amszterdami nyári olimpián négy év múlva gerelyhajításban ezüstérmet szerzett. Később híres karikatúrista lett, s Daumier követője ráadásul többnyire sportolók vonásait örökítette meg. A magyarok egyébként az ausztriai St. Antonban készültek a versenyre, s csak a megnyitó után érkeztek Chamonix-ba.

Négy évvel később St. Moritzban már három sportágban (jégkorong, korcsolyázás, síelés) 12 versenyző képviselte Magyarországot. A legjobb eredményt Eötvös Zoltán érte el a gyorskorcsolyázás 1500 méteres számában a 10. helyen végzett. Jégkorong-válogatottunk nem jutott tovább, mert a selejtezők során az utolsó helyen végzett. Lake Placidben viszont már magyarok is voltak az élmezőnyben. A páros műkorcsolyázásban a Rotter Emília, Szollás László duó a dobogó harmadik fokára állhatott fel, míg az Orginista Olga, Szalay Sándor kettős negyedik lett. Szollásék azonban nem repestek az örömtől, mert egy évvel korábban világ- és Európa-bajnoki címet nyertek! Talán nem véletlen, hogy amerikai pár nyerte az aranyat, s a magyarokra ráfogták, hogy gyakorlatukban sok akrobatikus elem volt... A mieink (csak a két páros indult Lake Placidben) részvétele egyébként sokáig kérdéses volt, mert a nehéz anyagi helyzet miatt csak társadalmi gyűjtés és a bemutatókon szerzett pénz segítségével utazhattak a tengeren túlra.

A viszonylag közeli Garmisch-Partenkirchenbe 1936-ban már népesebb küldöttség - összesen 25 versenyző - utazhatott, de sikert továbbra is csak a műkorcsolyázók arattak: az akkorra már négyszeres világbajnok Rotter-Szollás pár ismét harmadik lett, a Szekrényessy Piroska, Szekrényessy Attila duó pedig a negyedik helyen végzett. A férfiaknál Terták Elemér 8., Pataky Dénes a 9. helyen végzett.

A II. világháború utáni első játékokat 1948-ban St. Moritzban rendezték, s továbbra is a korcsolyázóink nevéhez fűződik a siker. Párosban a Kékesy Andrea, Király Ede duó második lett, a korabeli krónikák szerint a pontozók az ismertebb belga, Baugniet-Lannoy kettőst favorizálták. A nagy meglepetést Pajor Kornél gyorskorcsolyázó okozta, aki 10 000 méteren a negyedik legjobb eredményt érte el. Király Ede egyéniben bemutatott gyakorlata az ötödik helyhez volt elegendő.

Összesen 22 magyar indult az olimpián. Oslóba - először egy ország fővárosában rendezett olimpiára - 1952-ben csak tucatnyi versenyzőnk utazott, s továbbra is a műkorcsolyázásban jöttek az eredmények: a két testvér, Nagy Marianna és Nagy László harmadik lett, másik tíz versenyzőnk viszont a futottak még mezőnyében végzett.

Négy évvel később Cortina D'Ampezzóban Magyarországot csak a Nagy testvérpár képviselte, viszont "fajlagosan" ez a legjobb szereplésünk, mert az ő kűrjük ismét bronzérmet ért. Az Egyesült Államokba, Squaw Valley-be csak három sportolónk utazott, de hogy egy a szocialista sajtóból vett fordulattal éljünk, ők leginkább a tapasztalatszerzés céljából indultak.

Rekordlétszámú csapat, 18 versenyszámban 28 fő képviselte színeinket 1964-ben az innsbrucki játékokon. Itt is a tapasztalatszerzés került az előtérbe, de az ironikus felhang nem mellőzhető: akiket négy évvel azelőtt menedzseltek, azok közük senki nem került az innsbrucki csapatba. Jégkorong-válogatottunk például 19-1-re kapott ki a Szovjetunió válogatottjától - igaz, ez a Firszov-féle csapat volt. Kellemes meglepetést csak a műkorcsolyázó Almássy Zsuzsa okozott, 14 évével ő volt a legfiatalabb női résztvevő.

Grenoble-ba 1968-ban tíz versenyzőnk utazott, Almássy Zsuzsa hatodik helyével a csapat egyedüli pontszerzője volt. Az "Olimpiai játékok" című könyv 1972-es kiadása megemlíti, hogy "joggal örülhettünk azonban az olimpia különböző színhelyein elhelyezett magyar gyártmányú eredményhirdető-táblák kitűnő szereplésének". Japánba 1972-ben a szapporói olimpiára csak Almássy Zsuzsa utazott, és egy helyet javított négy évvel azelőtti szereplésén. Tegyük hozzá, az európaiak közül a második legjobb volt.

Újra Innsbruck, de 1976-ban közelség ide, kis távolság oda, mindössze háromfős volt a magyar válogatott. A Regőczy Krisztina-Sallay András jégtáncpáros az ötödik helyre csúszott be, a harmadik csapattag, szintén műkoris Vajda László betegsége miatt a kötelező gyakorlatok után visszalépett. Négy év múlva a résztvevők száma és az elért helyezés a legjobb eredményt hozta: Lake Placidben Regőczyék a második helyen végeztek, ezzel a téli olimpiák örök ranglistáján beérték a Kékessy-Király kettőst! A magyarokat és a Linicsuk-Karponoszov kettőst 4-4 pontozó egyaránt az első helyre helyezte, a brit holtversenyt hozott ki. Regőczyék azért lettek másodikok, mert a szovjet pontozó őket csak harmadiknak sorolta be, eléjük rangsorolva a második helyre a másik szovjet párost, a Mojszejeva-Minyenkov duót. Így a magyaroknak egy helyezési számmal többjük lett, mint Linicsukéknak...

Innentől kezdve egészen napjainkig a csapatok létszáma ugyan nőtt, de az eredményesség szinte ennek függvényében csökkent. Szarajevóban 1984-ben kilenc versenyzőnk indult, a legjobb eredményt a biatlon-váltó 14. helye jelentette. Négy év elteltével Calgaryban a szűk, öt fős csapatból csak az Engi Klára, Tóth Attila duó lehet dicsérni 7. helyéért. Albertville-be 24 versenyző utazott, Engiéknek megint balszerencséjük volt, hogy egy hellyel lemaradtak a pontot érő hatodik helyről, a többiek sífutottak vagy korcsolyáztak még... Lillehammerben 16 sportoló képviselte színeinket, csupán Czakó Krisztina 11. helye elfogadható eredmény, Albertville legfiatalabb résztvevőjén, Bözsin kívül, a coubertini elvet tartották a mieink szem előtt. Akárcsak négy évvel ezelőtt Naganóban.

Összesen 160 sportolónk vett részt a téli olimpiákon, 30 közülük két vagy három ötkarikás rendezvényen is részt vett.

Thury Gábor, SZTÁRSport 2002.02.07