Buszra várva a jojó-világbajnokkal
Bár állítólag a mormonok a vilag legunalmasabb emberei - szemforgató
szentfazekak, akik elvileg nem isznak alkoholt, de még Coca-Colát sem
(ez csak azért sántít, mert közben a Coca-Cola részvényeinek 51
százalékát birtokolják!) -, nekem eddig szerencsém van velük. Hétfőn
délelőtt például a 30-as busz megállójában találkoztam a
jojó-világbajnokkal. Aki természetesen mormon...
Hatvan év körüli, joviális úriember volt, s mivel nyakában lógott
az enyémhez hasonló akkreditációs kártya - amely ingyenes utazást
biztosít a városi közlekedési vállalat autóbuszain és a TRAX nevű
villamoson -, reflexszerűen megkérdeztem, vajon ő is a szervező
bizottságban dolgozik-e. "Nem egészen" - felelte némi
rátartisággal az úr. "Én a jojó világbajnoka
vagyok"
Pár másodpercig azt hittem, megártott a friss
magaslati levegő, de aztán - a félreértesek eloszlatása végett - át
is nyújtotta névjegyét a csodabogár. Dale Myrberg, állt rajta, és
még az, hogy "1996 World Yo Yo Champion". Aztán az is kiderült, hogy
fellép az olimpiai szórakoztató programokban, óriási sikerrel.
Szerepelt ő már Las Vegastól kezdve Atlantic Cityn át mindenhol,
vérbeli "entertainer", mint egykoron Frank Sinatra vagy Sammy Davis
Jr., csak ő nem a hangszálaival, hanem keze ügyességével keresi a
kenyérre valót. Azzal úgy, ahogy volt, elővett két jojót a zsebéből,
es rögtönzött bemutatót tartott nekem a buszmegállóban.
Szemmagasságban, vízszintesen is kilőtte a cérnára kötött kis
spulnikat, azt hittem, menten kiüti a szememet, de csodálatos módon
a szerkezet fél centivel az orrom előtt megállt. "Megijedt?"
- érdeklődött ártatlan képpel. "Á, dehogy" - hazudtam,
végtére is egy magyar újsagírót a "rangja" kötelezi. Ha nem jön a
busz, talán még most is ott jojóznánk, de szerencsére jött.
Búcsúzóul Mr. Myrberg - akinek Svédországból vándorolt be az
édesapja - megajándékozott egy remekbe keszült piros jojóval, amihez
- most tessék megkapaszkodni - még két tartalékzsinórt is kaptam. Ha
valakinek kell egy minőségi jojó, nyugodtan írjon a
szerkesztőségbe!
Simon Amman szupersztár
Bár Simon Ammannak és a svájci csapatnak nem termett babér hétfőn
a síugrás csapatversenyében - jóllehet a Harry Potter-képű, cingár
legényke repült a legmesszebbre az egész mezőnyben, csakhogy
társainak nem igazan ment az ugrás -, a jelek szerint élete
hátralévő részében nem lesznek anyagi gondjai a fiúnak.
Simon barátunk - miután megnyerte a 90 és a 120 méteres sáncon is
a versenyt, s ezzel a finn Matti Nykanen (1988) után ő lett az első
olyan siugró, aki egy olimpián mindkét egyéni aranyérmet megszerezte
- hazájában egycsapásra nemzeti hős lett. Sőt nemcsak hazájaban. Már
Jay Leno és David Letterman is felkérte, hogy szerepeljen a
beszélgetőműsorában! De ez semmi. Svájcban létezik egy Ammann nevű
légitársaság - a cég megkörnyékezte a kétszeres olimpiai bajnokot,
hogy legyen a reklámembere...
"Amióta olimpiai bajnok vagyok, nincs egy perc nyugtom sem"
- panaszolja a 20 éves fiatalember. "Vasárnap megpróbaltam egy
ünnepi bulit rendezni, de semmire sem jutottam, mert mindenki
autogramot akart tőlem. Hatalmas a stressz..."
Ch. Gáll András, SZTÁR Sport 2002.02.19.