|
|
| ||||
|
|
Franciország
Az egykori olimpiai bajnok csak az alsóház tagja A franciák 1927-ben alkottak maradandót, a második Európa-bajnokságon ugyanis Magyarország mögött a második helyen végeztek. A korábbi olimpiákon első helyet is kiérdemeltek. Azóta sokat nem hallani felőlük, annyi azonban bizonyos, hogy komoly összegeket fordítanak ők is arra, hogy kimozduljanak a jelenlegi sanyarú helyzetükből, eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel járt kezdeményezésük. A kilencvenes évek elején Görgényi István az Újpest éléről Franciaországba szerződött, és kimondva-kimondatlanul az volt ezzel a franciák célja, hogy a régi sikereket visszaszerezzék. Görgényi azonban nemsokára továbbállt, és Ausztráliában több siker koronázta a munkáját, mint a Riviérán, hiszen a hölgyekkel olimpiai bajnokságot nyert. A franciák a távozása után sem tartoznak az elithez, mi több, már ők is örülnének annak, ha nem nyeretlenül kelnének útra június utolsó hetében. Komoly esélyeik egyáltalán nem lehetnek. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha hozzátesszük, hogy a Nice legyőzte a Bajnokok Ligája sorozatban a két olimpiai bajnokkal felálló Ferencvárost, és lényegében megfosztotta a zöldeket attól, hogy a négyes döntőbe kerüljenek. Mindenesetre nagy meglepetés lenne, ha nem az alsóház küzdelmeiben vennének részt a gallok. Görögország Válogatott szinten is áttörnek a görögök? Évekkel ezelőtt hatalmas fejlődésnek a görög vízilabda. Mindaddig a futottak még kategóriájába tartoztak a hellének, ám azóta elvétve rendeznek nemzetközi viadalt a jelenlétük nélkül. A legjelesebb eredményüket mindenesetre a 97-es athéni Világkupán érték el, akkor másodikok lettek. Mivel 2004-ben Athén adhat otthont az olimpiának a görögök jelentősen erősítettek a vízilabdában is, de nem oly mértékben, hogy az olimpián továbbjussanak, így meg kellett elégedniük azzal, hogy az utolsó hely elkerüléséért harcoljanak. Pedig az ötkarikás játékokon azzal a nem titkolt szándékkal szálltak medencébe, hogy bejutnak a legjobb nyolc közé, ebben a szándékuknak azonban meggátolta az Egyesült Államok együttese. A görögök amúgy négy éve érték el történetük legnagyobb sikerét, hiszen akkor az Athénban rendezett Világkupán a fináléban nagy mérkőzésen maradtak alul az olaszokkal szemben. Nekünk különösen fájó, hogy a döntőbe juthattak a görögök, mert az elődöntőben épp a mieinket verték meg, ráadásképpen meglehetősen simán 8-4-re. Ezen a találkozón egyébként az első két negyedben még gólt sem értek el Benedekék. A hajrában aztán összeszedték magukat, de ez már nem osztott, nem szorzott a mérkőzés sorsát illetően. A görögök a Pireusz révén hatalmas sikert értek el május közepén, hiszen csak a hosszabbításban maradtak alul a BL-döntőben a házigazda Dubrovnikkal szemben. Mavrotaszék Budapestre sem feltett kezekkel érkeznek, és gyaníthatóan erőlködés nélkül továbbjutnak a csoportjukból, ám a nyolc között már egy igazán erős alakulattal találják szemben magukat, és ez alighanem meg is pecsételi a sorsukat. Ha nem így történik, akkor valóban sikerül az áttörés. Hollandia Egy győzelemnek is örülnek A holland vízilabdázás a montreali olimpián érte el mind ez idáig legnagyobb sikerét, akkor a dobogó harmadik fokára állhattak fel a férfiak. Azóta azonban a hölgyek sokkal, de sokkal sikeresebbek voltak. Manapság rendszerint epizódszerepet játszanak a világversenyeken. A hollandok várhatóan már annak is örülni fognak, ha nyerni tudnak az Európa-bajnokságon. Esetükben csak az lehet kérdéses, mennyi alatt ússzák meg a meccseket. Az olimpián igen simán, nyolc góllal vertük őket, és még csak különösebben meg sem kellett erőltetnie magukat Kásáséknak. Az erőviszonyok pillanatnyilag is így állnak, és az utóbbi évek statisztikáit alapul véve - egyszer sem kaptunk ki a németalföldiektől - most is sikerül majd fölényesen nyerni a mieinknek. A hollandok mindössze egy nemzetközileg is jegyzett játékossal rendelkeznek. Van den Meer az olimpián ellenünk háromszor is eredményes volt, de a mérkőzés szorossá tételéhez egymaga kevésnek bizonyult. Horvátország Bukics nélkül sem esélytelenek a horvátok Amióta felbomlott a nagy Jugoszlávia, Horvátországgal játszottak a mieink szinte a legtöbbször, hatalmas csatákban általában a mieink kerekedtek felül. A legutóbbi Eb-döntőben sem volt másként. A horvátok azonban az olimpián nem jutottak be a legjobb négy közé, így természetesen most szeretnék kiküszöbölni a csorbát, csak az a kérdés, hogy kissé öregedő csapatuk alkalmas lesz-e erre. A horvát vízilabdázás legnagyobb sikerét az atlantai második hellyel érte el. A Perica Bukics vezérelte együttes, a döntőben a kor legnagyobbjától, a spanyoloktól kapott ki. Aztán hosszabb szünet következett, sem az Eb-n, sem a vb-n nem csillogtak, ám Firenzében a mieink győzték le őket a döntőben. Az olimpiai csoportmeccseken visszavágtak ezért a kudarcért, de a végén mégis Kószék örülhettek, hiszen a horvátok már a nyolc között elvéreztek. Ekkor mondták róluk, hogy kiöregedő félben lévő játékosok már nem képesek felvenni a versenyt a legjobbakkal. Bukics visszavonulása után azért még klasszisuk maradt szép számmal, elég csak Simenc, Krzics, Boskovics, vagy éppen Kobescsak nevét megemlíteni. Európa legjobb csapatai között tartják számon a Mladostot, de a horvátok erejét hűen tükrözi az is, hogy a Jug Dubrovnik nyerte meg május közepén a BL-trófeát. A horvátok szellemes, játékos, improvizatív vízilabdát játszanak, egyértelműen érmes reményeik vannak, de mivel egy sorozatban képesek a sziporkázó játékra és az érthetetlen összeomlásra is, ezért képtelenség előre borítékolni, hogy ott lesznek a dobogón. Jugoszlávia Visszavágásra készülnek Többen előrehozott döntőnek tartották a sydneyi olimpián a magyar-jugoszláv összecsapást az elődöntőben. A mieink diadalmaskodtak, a pláviknak így meg kellett elégedniük a harmadik hellyel. A jugoszlávoknak ezúttal is kitűnő csapatuk van, mindenképpen esélyesek az éremszerzésre. Mivel egy csoportban vannak velünk, ez akár azt is jelentheti, hogy várhatóan csak a döntőben találkozik újra a két együttes. A jugoszláv vízilabda csapatnak jött talán a legrosszabbkor a balkáni háború. 91-ben világ- és Európa-bajnokságot nyertek, akkortájt megszorítani is igen nehéz volt a Bezmalinovics vezette társulatot. A háború után is valamennyi világversenyen számolni kell velük, és a mieink emlékezetes nagy csatákat játszottak azóta is a kékekkel, gondoljunk csak a négy évvel ezelőtti Eb fináléra, vagy a már említett olimpiai elődöntőre. A jugoszlávok most is erős csapattal készülnek, bár az alighanem zavaró tényező lehet, hogy a Becsejt alkotó válogatott klasszisok immáron négy hónapja nem kaptak fizetést, és a teljesítményükön mindez meg is látszott, két éves veretlenségüket veszítették el május közepén a Bajnokok Ligája döntőben. A címvédő ily módon végül csupán a negyedik helyen zárt. A válogatott azonban vitathatatlanul más, és a Szavics, Sostar, Uszkokovics vezette társaság valószínűleg ott lesz az éremért zajló mérkőzéseken. Két éve lemaradtak a dobogóról, szerintük most nem fordulhat elő velük ez a csúfság. Németország Az olimpiai blama után javításra készülnek a németek A németek tizenkét éve hazai környezetben a legjobbnak bizonyultak az Eb-n, még korábban félelmetes híre volt a sokszoros BEK-győztes Spandau 04-nek, de ezek az idők nyomtalanul elmúltak, mostanra már az nagy sikernek számít, ha a nyolcig eljutnak a germánok. Az utóbbi időben kevés borsot törnek a magyarok orra alá. Egyáltalán nem sértő a hasonlat, ha azt mondjuk, hogy a németek jelenleg a magyar csapatnak csupán edzőpartnerként értékelhetők. Kemény Dénes több mint négy éves kapitánysága alatt mindössze egyszer került sor szoros összecsapásra, emellett egy nemzetközi tornán még az a csúfság is megesett velük, hogy kétszer voltak képesek betalálni Kósz kapujába, míg a mieink 13-szor vették be az övéket. A többi világversenyen igencsak küzdeni kellett a mezőny második felében szereplő vetélytársnak, hogy tíz alatt maradjon a különbség. Mindazonáltal ismerve riválisaink játékerejét korántsem elképzelhetetlen, hogy bejutnak a legjobb nyolc közé, de a realitásokat figyelembe véve, onnan kezdve nem sok babér terem az egyik tradicionális pólónemzetnek. A németek egyébként a legnagyobb szégyen akkor érte, amikor az olimpia pótkvalifikáción nem tudták kiharcolni a sydneyi repülőjegyet, jóllehet hazai pályán, Hannoverben játszottak. Olaszország Az olasz hegemónia már a múlté Az olasz válogatott Ratko Rudics irányításával minden elképzelhető címet begyűjtött a kilencvenes évek elején, mostanság azonban némileg hullámvölgybe kerültek, nem ment zökkenőmentesen a generációváltás. Az olaszok a mieinknek köszönhetően még a legjobb négy közé sem jutottak a sydneyi olimpián, ezt megelőzően a vb-n sem csillogtak, és a firenzei Eb-n is csak a bronzig jutottak. Az olasz válogatott világbajnokságot, Európa-bajnoki, olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett a kilencvenes években, de vezető szerepüket fokozatosan kezdik elveszíteni. A magyar válogatott az utóbbi rendre legyőzi a taljánokat, jóllehet ez a bravúr 96 előtt alig sikerült. Játékerőben meggyengültek valamelyest az utóbbi években, és szerencsére a magyarok ezt képesek kihasználni. A gyengülésre talán a legékesebb bizonyíték az, hogy az olasz klubcsapatokban egyre több magyar jut szóhoz, mi több vezéregyéniségek is lettek. A teljesség igénye nélkül: Kásás és Steinmetz a Napoli meghatározó egyéniségei, Benedek a Rómában, Kiss Gergely a Bolognában nélkülözhetetlen. Az olaszok visszaesését már jelezte az a tény, hogy a korosztályos viadalokon sem jutottak el a fináléig. Egyéniségek azonban még így is szép számmal alkotják a nemzeti csapatot - elég csak Calcaterra, Silipo vagy Sottani nevét megemlíteni -, de már korántsem olyan egységesek, mint annak előtte. A kiegészítő emberek nem ütik meg a kellő mércét ahhoz, hogy ismét a nagyok közé emelkedjenek. Persze emiatt a legkevésbé Kemény Dénes bánkódik. Viszonylag új trénerrel veszik fel majd a harcot Budapesten, az olimpia után ugyanis Ratko Rudicsnak menni kellett, helyét a sok nagy csatát megélt Sandro Campagna foglalta el, aki a - magyar győzelemmel zárult - zágrábi Európai Nemzetek Ligája döntőjében még nem mutathatta meg, mire is képes valójában. Oroszország Az oroszok állandósítani szeretnék helyüket az élmezőnyben Az olimpiai döntőben igen nagy verést kaptak a mieinktől az oroszok(13-6), szinte az első perctől kezdve egyértelmű volt melyik válogatott a felkészültebb, egyszersmind a jobb. Az oroszok már azzal az utóbbi évek legnagyobb sikerét érték el, hogy az elődöntőben a spanyolokat - heroikus küzdelem után a hirtelen halálban - két vállra fektették. Budapesten aligha lehet más a céljuk, mint újra az éremszerzés. Az oroszok az utóbbi időszakban rendre az élmezőnyben szerepeltek, többször meggyűlt a mieink baja velük - a perthi világbajnokságon le is győztek bennünket -, de érmet csak Sydneyben szereztek az elmúlt években. Akkor azonban az esélytelen nyugalmával készültek, a fogadóirodáknál nagy összeget lehetett nyerni, ha valaki rájuk tette fel vagyona egy részét. Az előzetes esélyek értékelésekor alighanem csak Magyarországon tartották őket esélyteleneknek, a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György azonban úgy vélte, hogy csakis ők lehetnek a mieinkre veszélyesek. Most sem lehet leírni az orosz válogatottat. A csapat gerince ugyanaz maradt, mint Sydneyben, csupán a Vasasban is szereplő Gorskov formája eshetett vissza, hiszen neki az olimpia után műtötték a szemét. A többiek, Kozlov, Csomakidze, Jerisov, Makszimov valószínűleg ugyanolyan jók lesznek, mint egy évvel ezelőtt. Korábban az oroszokra a statikus, állóháborúnak nevezett póló volt a jellemző, ebben a tekintetben jelentőset léptek előre, manapság szellemesen, technikásan is képesek játszani, mégha nem is kizárólagos ismertetőjele ez a válogatottnak. Mivel az oroszok a másik ágon vannak, így velük remélhetőleg leghamarabb a négy között találkozhat a magyar társulat. Románia A mezőny második felét erősíti A románok ellen mutatkozik majd be az Európa-bajnoki és olimpiai címvédő magyar válogatott, és a papírforma mindenképpen azt sugallja, hogy fölényes győzelmet aratnak a pénteki nyitónapon Kásásék. Hol vannak már azok az idők, amikor a románok megkeserítették a magyar klubcsapatok életét a nemzetközi kupákban. Az Újpest 91-ben hirtelen halálban elbukott a Steaua ellenében a BEK-selejtezőben. A mieink azóta rohamléptekben törtek lépre, míg a románok, mégha ki is jutnak általában az Eb-kre, ott már nem sok babér terem számukra. Az utolsó számottevő sikerüket egyébként a kilencvenes években érték el szomszédaink - leszámítva a 76-os montreali olimpia negyedik helyét -, akkor általános meglepetésre bejutottak a legjobb négy közé a sheffieldi Európa-bajnokságon. Nem sok kellett ahhoz, hogy még nagyobb sikert érjenek el, de a spanyolok a bronzéremért zajló meccsen végül legyőzték a románokat. Azóta többnyire keveset hallani róluk, aligha ezen az Európa-bajnokságon fogják visszaszerezni korábbi tekintélyüket. Ráadásképpen a "halálcsoportba" kerültek, igen nehéz ellenfelekkel kell megküzdeniük, elsőként épp a címvédő és olimpiai bajnok magyar válogatottal. Kemény Dénes kapitánysága alatt egyébként háromszor találkozott a két válogatott különböző tornákon, és minimum öt góllal nyertek a mieink. Spanyolország A spanyol armada elveszítette félelmetes hírét Úgy tűnik, hogy a spanyolok elveszítik vezető szerepüket a sportágban, hiszen a '96-os olimpiai és a '98-as vb-aranyérmek után egyetlen érmet sem sikerült szerezniük. Legnagyobb gondot számukra alighanem a kivételes klasszis, Manuel Estiarte pótlása jelenti. Ám ettől függetlenül valószínűleg a csoportból tovább fognak jutni, és az érmekért is harcban lehetnek. Csoportunk második mérkőzésén a spanyolokkal fogunk mérkőzni, azzal az együttessel, amelyik néhány éve többször is megkeserítette a mieink sorsát. Atlantában az elődöntőben kaptunk ki tőlük, jóllehet két góllal is vezettünk, majd a 98-as perthi világbajnoki döntőben leckéztettek meg minket a szellemileg és taktikailag nagyon felkészült ibériaiak. Ők akkor hozták ki magukból a maximumot, amikor rendkívüli fontosságú volt, és ezzel képtelenek voltunk felvenni a versenyt. Lényegében a spanyolok voltak a mumusaink, pontosabban az a Jesus Rollan, aki fantasztikus védéseivel az őrületbe kergette Benedekéket. Még az olimpiát megelőzően is megfricskázták legjobbjainkat - egyszer még Budapesten is magabiztosan nyertek ellenünk -, de Sydneyben már korántsem annyira voltak félelmetesek, mint azelőtt. A csapatból kivált a vezér, a 36 éves Estiearte, de Salvador Gomez, Pedrerol, Gracia és Sanz azért bármikor képes lehetnek a nagyobb esélyesek életét megkeseríteni. Szlovákia A szlovákok már nem lebecsülhetőek A szlovák vízilabdázás fejlődése kézzel fogható, állandósították a helyüket közvetlenül a világ élvonala után. A legritkább esetben hagynak ki egy világversenyt, még az olimpián is ott voltak, és nem is elégedtek meg az utolsó, tizenkettedik hellyel, a helyosztón a kazahokat felülmúlva a 11. lettek. A szlovák válogatottat magyar szempontból annyival el lehet intézni: kellemes edzőpartner. Ezt a megállapítást támasztotta alá az a tény is, hogy az Eb előtt rendezett Európai Nemzetek Ligájában mindhárom alkalommal magabiztosan verte a magyar együttes vetélytársát. Az viszont vitathatatlan, hogy a miénknél egy kategóriával gyengébb riválisokat már keményebb csatára kényszeríthetik. Mostanság valamennyi nagyobb eseményen részt vesznek, és ha általában a sereghajtók közé is tartoznak, legalább jelenlétükkel megtisztelik a rendezvényt. A szlovák póló itthon már évekkel ezelőtt ismert volt Roman Polacik révén, aki játéktudása mellett arról volt híres, hogy leért a lába a Margitszigeti medencében. A Vasas klasszisának vezérletével győztek le például bennünket a bonni Eb-n. Később Alexander Nagy kapott bizalmat magyar részről, és az ő képességei már előrejelezték, hogy fejlődik északi szomszédainknál a vízilabda. Most már nem a két említette klasszisról szól kizárólag arrafelé a póló, hanem két tehetségről: Hrosikról és Veszelitsről, és velük együtt a "jó lesz vigyázni ellenük" kategóriába tartozik a szlovák együttes. Emellett meg kell említeni a Botlik testvéreket, hiszen István a főtitkár, míg László a kapitány. (Ő egyébként a Mladostnál kapott állást évekkel ezelőtt) Nélkülük aligha tartaná a lépést a világgal a szlovák férfi vízilabda. Magyarország A bajnokok aranycsapattá nőhetik ki magukat Aligha mer bárki is vitába szállni azzal a megállapítással: hazai pályán az Eb-címvédő a legesélyesebb a végső győzelemre. A junior világbajnokságokon sikert sikerre halmozó korosztályt egy-két idősebb klasszis erősíti, és ennél egészségesebb arányt el sem lehet képzelni. Ez az Európa-bajnokság amúgy amiatt is fontos lesz, hogy ha most is és az Eb-t követő vb-n is nyernek a mieink, akkor lényegében a magyar vízilabdázás negyedik aranycsapatának lehet tekinteni őket. Az atlantai olimpia negyedik helye után szükségszerűvé vált a váltás a kapitányi poszton, a játékosanyag ugyanis a szakemberek szerint megfelelő volt, ám a kapitány, Horkai György felkészítése hagyott némi kívánnivalót maga után. Parázs vita után végül dr. Kemény Dénest nevezték a csapat irányítójának. Keményt itthon nem fogadták el kezdetben, hiszen nem volt igazán neves játékos, másrészt Olaszországból jött haza és nem volt rálátása a magyar viszonyokra. Kemény azonban - igaz a Világkupán csak harmadikok lettünk - rögtön az első igazán komoly versenyen bizonyított. Négy éve, Sevillában húsz év után Európa-bajnokságot nyert a csapatunk. Aztán a világbajnokságot a spanyolok ellenében elbukták a fiúk, de a firenzei Eb-t - Benedek nélkül - megnyerték. A junior világbajnokságokon - Kemény Ferenc, Dénes édesapja készítette fel őket - sikert sikerre halmozó korosztály most lépett abba a korba, amikor már meghatározóak a felnőttek között is. Kásás és Steinmetz a világ egyik legjobb csapatának, a Napoli klasszisa, Benedekkel a Roma bajnokságot nyert, Kiss Gergőt a világ legjobb játékosának választották az olimpia után, épp Kásást taszította le a trónról. Képességek valamint tudás alapján egyértelműen a miénk a világ legjobb csapata. Csak az volt a kérdés, hogy az olimpián el tudják-e viselni az esélyesség terhét, képesek-e nyerni, vagy megint előjön a magyar betegség, hogy a legjobb nem lesz az első. Ez a csapat azonban egységességben is felnőtt, minden tekintetben a földkerekség legjobbja lett. Akkor sem esetek kétségbe, amikor kétszer kikaptak a csoportmeccsek során. Összegyűltek, megbeszélték a teendőket, és azt üzenték a mesternek: ne izguljon, meg fogják nyerni az olimpiát. A klasszisok tehát igazi csapatot alkotnak, és ha háromszor egymás után megnyerik a kontinensbajnokságot, akkor kétségkívül kiemelkednek a mezőnyből. Ha ezek után pedig a Japánban rendezendő világbajnokságon is nyernek a mieink, akkor vitathatatlanul rájuk illik az aranycsapat jelző. Mert akkor mindhárom nagy cím a tulajdonunkba kerül. Nem kerültek ugyan könnyű csoportba Kószék, de a közhely igazsága ebben az esetben is törvényszerű: aki a legjobb akar lenni, annak mindenkit le kell győzni. Igaz, nem a csoportmeccsek során, hanem a keresztbejátszásnál. A három legfontosabb meccsre pedig ez a csapat képes felszívni magát, erőt meríteni, és ha mindaddig bukdácsolnának is, akkor sem ildomos lebecsülni őket. Mert hát két vereséggel lettek a legjobbak Sydneyben is. NŐK
Franciaország Már a továbbjutás is csoda volt a franciáktól A francia hölgyek a nyolcvanas években még megszorították a magyar együttest, azóta azonban leszállóágba kerültek, és meglepetésre is már csak elvétve képesek. A magyar hölgyek a harmadik csoportmeccsen találkoznak velük, remélhetőleg ezúttal sem borul a papírforma. Hűen érzékelteti az erőviszonyokat, hogy a franciák ellen a magyar válogatott még tíz évvel ezelőtt igen nyögvenyelős meccsen volt képes 7-4-re diadalmaskodni - ekkor meg is nyerte a kontinensbajnokságot a magyar csapat - a legutóbbi alkalomkor viszont már húsz gól volt a különbség. A csapatban már nincsenek vezéregyéniségek, jóllehet rendszerint részvevők a nemzetközi megmérettetéseken. Úgy is értékelhető a francia nők helyzete, hogy erejükből csupán csak ennyire futja. Görögország Átlépik az árnyékukat a görögök? A görögökkel az utóbbi időszakban szoros meccseket játszottak a mieink, mindez már jelezte, hogy egyre inkább számottevő erőt képviselnek a nemzetközi mezőnyben. Mivel három év múlva Athén olimpiának adhat otthont, még inkább felértékelődik a szerepük, hiszen anyagi áldozatokat nem sajnálva futtatják a csapatot. A görögök elsősorban külföldi edzők szerződtetésével képzelték el a vizes sportágak fejlesztését. Nem véletlenül szerették volna leigazolni Kiss László úszó-mesteredzőt, vagy éppen Tóth Gyulát, aki végül Kisshez hasonlóan nem vállalta a megbízatást. Tóth azt is elárulta az Indexnek: leginkább az tartotta vissza, hogy a görög hölgyek nem igazán jól viselik az edzőtáborokat, anélkül pedig képtelenség jeles eredményeket elérni. A sportág iránti alázat is hiányzik belőlük, gyaníthatóan emiatt nem tudták eddig átlépni saját árnyékukat, bár képességeik alapján nem rosszak. Mindemellett igen rapszodikus csapatnak tekinthetők. A mieink az utóbbi időben igen szenvedős meccseket játszanak velük, de általában - ha nagy csatában is, de a maguk javára képesek fordítani a találkozót. Két klasszissal rendelkezik a csapat, amennyiben a többiek is felnőnek hozzájuk, akkor a meglepetés sem kizárt. A Pireusz férfi csapatának példája mutatja - a hosszabbításban kaptak ki a BL-döntőben a házigazdáktól -, hogy korántsem ildomos lebecsülni a görög pólót. Hollandia A négyszeres győztes hollandok a négybe sem kerül? Kétségkívül a holland hölgyek voltak a szakág kezdetekor az egyeduralkodók, roppant népszerű is volt a sportág a Németalföldön. A férfiaknál ráadásképpen rövid idő alatt nagyobb sikereket értek el. A hollandok azonban az utóbbi időben némileg visszaestek, jóllehet az érmek számában ez nem mutatható ki, az eredményességben azonban igen. Az olimpia műsorán első ízben szerepelt a sportág, és a hollandok a korábbi évek eredményeinek köszönhetően egyértelműen az esélyesek közé soroltattak, ám nagy meglepetésre még érmet sem szereztek. Ezek után a honi olimpiai bizottság úgy vélekedett, hogy nem támogatja olyan kiemelt mértékben a lányokat, mint eddig. A korábbi szövetségi kapitány, dr. Tóth Gyula információit alapul véve előfordulhat, hogy akár tízen is abbahagyják. Mindez azt is jelentené, hogy visszaesnek, és kikerülnek a nagy négyesből, vagyis az élmezőnyből, ahol eddig vitathatatlanul helyük volt. Tóth szerint az utánpótlásuk sem a legjobb, az ifjúsági Európa-bajnokságon nem kerültek dobogóra az utóbbi években, és ez egyszersmind azt is jelentheti, hogy hosszabb időre is elveszíthetik a vezető szerepüket nemcsak a világban, de még a kontinensen is. A magyar hölgyek a csoportmérkőzések második fordulójában csapnak össze a pillanatnyilag még ismeretlen ellenféllel. Amennyiben Leijendekker és Kuipers nélkül - a világ kiemelkedő klasszisainak tekinthetők ők ketten - érkezik a tulipános válogatott, akkor nagy esélyt kapnak a mieink. Németország Hiányzik a német átütőerő A német hölgyek számára eddig egyszer termett babér az Európa-bajnokságokon, tüstént az első alkalommal a harmadik helyre futottak be. Azóta mindig jó csapattal rendelkeznek, de általában hiányzik valami a játékukból. Az átütőerő valamint összefogottság. Pedig a németek nem keveset áldoznak a szakágra. Mindennél jobban érzékelteti az a tény a németek helyzetét, hogy hat nemzetközi tornán vettek részt a tavalyi évben, míg a mieink csupán - a költségek miatt - kétszer indulhattak útnak. Az utánpótlás korosztályokban sem szerepelnek rosszul, de Tóth Gyula szerint nincs kellőképpen összefogva a szakág működése. A tendencia szerint rendre a vert mezőnyben végeznek, nehezen tudnak előrelépni a mezőny második feléből. Tavaly egyébként találkozott a mieinkkel a német válogatott, és Stieberék meglehetősen magabiztosan, 17-6-ra verték őket. Még az sem hátráltatta a magyarokat a fölényes győzelemben, hogy a mérkőzésen német bírók működtek közre - Németországban. Olyan hírek érkeztek még róluk, hogy sokat készültek együtt, vagyis várhatóan egységesek lesznek, és erőnlétileg sem akadnak gondjuk, csakhát a labdával némileg ügyetlenek. Olaszország A címvédő olaszok újra a csúcsra törnek Az olasz férfi póló hegemóniájának megszűnése után nem maradtak aranyérmek nélkül a világversenyeken a taljánok, hiszen a hölgyek rendszerint felállhattak - háromszor egymás után - a dobogó legfelső fokára. Nem jutottak azonban ki az olimpiára, és mindez visszavetette valamelyest a szakágat. Az olasz hölgyek óriási csapásként értékelték, hogy hazai pályán nem sikerült kivívniuk az olimpiai kiküldetés jogát. Az oroszokkal szemben alulmaradtak, és a hírek szerint a játékosok azóta nem is készültek közösen, némileg visszavetette őket a hazai kudarc. A sportpolitikában is változás állt be, már nem élveznek akkora támogatást sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Ráadásképpen - Tóth Gyula tájékoztatása szerint - május huszadikán még mindig zajlott náluk a bajnokság, így meglehetősen kevés időt töltenek majd együtt a játékosok. Bár akkora klasszisok alkotják a csapatot, hogy mindez nem lehet gond, de a korábbi magyar kapitány szerint most nem tartoznak az abszolút favoritok közé. Tóth azonban azt is megjegyezte, hogy ha a center Malato és az irányító Allucci eljön Budapestre, akkor semmiképpen sem szabad leírni ezt az alakulatot. Oroszország Az első aranyért szállnak vízbe az orosz lányok Vitathatatlan, hogy az orosz női póló mutatta a legnagyobb fejlődést az utóbbi években. Az olimpián általános meglepetésre a dobogó harmadik fokára állhattak fel és Európában is rendszerint ott voltak a "szeren" az utóbbi években. Budapesten sem esélytelenek. Az oroszok, ha sok mindent el is értek, egy érem igencsak hiányzik a mérlegükből. Mégpedig az arany. Aligha lehet más célja a csapatnak, mint hogy Budapesten egészítse ki az éremkollekciót. Tóth Gyula szerint ők a legerősebb összeállításukban szállnak majd medencébe, és el is fognak jutni a fináléig, ott azonban a mieinkkel meggyűlik majd a bajuk, és vereséget szenvednek. Hogy erre az összecsapásra sor kerülhessen, a két gárdának semmiképpen sem szabad az elődöntőben találkozniuk, vagyis várhatóan csoportelsőnek kell lennie a két válogatottnak. Az oroszok három kiemelkedő klasszissal rendelkeznek, egyikük a világ egyik legjobb centere, Konuk. Rajta kívül Julia Petrova és Vasziljeva tartozik a legjobbak közé. A kapust, Akobiát is a kiváló hálóőrként tartják számon, így várhatóan a magyar együttesnek a legnagyobb ellenfelei az oroszok lesznek. Spanyolország Klasszis nélkül a spanyolok A mieink a spanyolok ellen mutatkoznak be a Margitszigeten, és a mérkőzés esélyesei kétségkívül Faragó Tamás tanítványai. A spanyolok azonban veszélyes ellenfélnek bizonyulhatnak, ha összeszedetten és nem szertelenül játszanak. Elmondható még róluk, hogy mozgékonyak ügyesek, de klasszis nélküliek. Tóth Gyula igen meggyőzően értékelte a spanyolokat, amikor azt mondta róluk, hogy ugyanolyan jók, mint a férfiak, csak nincsenek klasszisaik. Nemhogy egy Estiartével nem rendelkeznek, de még egy Salvador Gomez sem erősíti őket. Amúgy lelkesek, mozgékonyak, olykor virtuóz megoldásokra is képesek, a labdával is jó barátságban vannak. Egy vezéregyéniség viszont nagyon hiányzik tőlük. Az utánpótlás korosztályokban sincsenek világraszóló eredményeik, bár az tagadhatatlan, hogy igen igyekvőek. Legutóbb azonban a magyar csapat 10-3-ra verte a spanyolokat, vagyis, ha nagy meglepetés nem születik, akkor simán nyernek a bemutatkozó találkozójukon a lányok, és ezzel megadhatják az alaphangot a soron következő találkozók előtt, és hat év után ismét érmet nyerhetnek az Eb-n. Magyarország Faragó szerint győzni fogunk Miután tavaly februárban nem sikerült kivívnia az olimpiai részvételt a magyar hölgyeknek, lemondott posztjáról Tóth Gyula, aki "rettenetesen csalódott" volt, mert a sydneyi eseményeket csupán televízión keresztül követhette. Utóda az olimpia bajnok Faragó Tamás lett, akinek ennél kedvezőbb alkalom a nagyszerű debütálásra nem is lehet, hiszen hazai pályán könnyebb lehet az éremszerzés. Persze csak akkor, ha mindez nem nyomasztja a lányokat. Az éremszerzés egyúttal azt is jelenti, hogy hat év után sikerül újra dobogóra állnia Európa-bajnokságon a mieinknek. A kapitányi poszt megváltozásával elsöprő változásokra nem lehetett számítani, hiszen a válogatott gerince már évek óta adott. Szerencsére feltűnnek azért fiatal tehetségek, és Dunaújvárosban is kialakult egy kiváló csapat. Faragó dolga mindazonáltal nem könnyű, hiszen a gárda két vezéregyénisége egyszersmind kiemelkedő klasszisa, Stieber és Valkay Erzsébet csak másfél hetes késéssel kapcsolódhatott be a felkészülésbe, mert Olaszországban május huszadikáig tartott a bajnokság. A szakemberek szerint két olyan kitűnő játékosról van szó, akinek mindez nem okozhat gondot. Végső soron a fiatalok és a tapasztaltak aránya jónak mondható a csapatnál, és mindenképpen a végső győzelemre is esélyesnek lehet tartani a mieinket. Itt van tehát a kedvező lehetőség arra, hogy hat év után ismét érmet szerezzenek az Európa-bajnokságon, Ez a siker azért is lenne fontos, mert amióta felkerült az olimpia műsorára a női póló, azóta nem kényeztettek el minket a lányok, azóta nem nyertek érmet. Ez a siker önbizalmat is adhatna a csapatnak, egyúttal Faragónak is a további munkához. A pillanatnyilag húsz fős keret együtt készül a Komjádi uszodában, a csapathirdetésre három nappal a rajt előtt kerül sor. INDEX 2001.05.25. |
| |||||||
|
FONTOS
