|
|
| ||||
|
|
Kemény Dénes szövetségi kapitány sajnálta a közönséget
Tegnap befejeződött a 25. férfi és a 9. női vízilabda Európa-bajnokság a Margitszigeten. Szombaton este csodálatos magyar siker született, kontinenselső lett a Faragó Tamás vezette női válogatott. Férficsapatunk Horvátország ellen játszott tegnap délután, és 12:9-re győzött, így a harmadik helyen végzett. Az arany a jugoszlávoké lett. Gyönyörűen sütött a nap szombat délután a Margitszigeten, fél nyolc tájban pedig már a csillagok is ragyogtak: Európa-bajnok lett a magyar női válogatott. Tíz év után másodszor is legyőzhetetlennek bizonyult a kontinensen. Az egymás után háromszor bajnok Olaszország hölgyei kicsit komoran szálltak ki a Hajós Alfréd uszoda előtt a buszból, talán már négykor érezték, vége a nagy sorozatnak. A magyar csapat ugyanis az egész tornán rendkívül magabiztosan pólózott, s olyan egységes, nemegyszer tapsot kiváltó játékkal verte valamennyi ellenfelét, hogy nem is lehetett másra gondolni, csak az aranyra. "Csodálatosak a lányok" - mondta még a találkozó előtt Faragó Tamás, utána pedig már szóhoz is alig jutott. Az Olaszország elleni 10:8-as győzelmet követően együtt fürdött a játékosaival, aztán körbehajlongták az uszodát, a lelátóról pedig négyezer ember vastapsa kísérte útjukat. Az edző és csapata mindvégig hitt a sikerben, és soha nem felejtette el hangsúlyozni, milyen ajándék, hogy idehaza, ekkora szurkolósereg fantasztikus támogatását élvezve játszhat. Szinte szárnyakat kaptak vágyaik a döntőben is, úgy mentek, akárha szárnyashajóként siklanának a feszített víztükrön. Nem is volt olasz ellenszer. A robogás, majd, ha kellett, a taktikus, okos játék pedig 6:2-es vezetést hozott, s lényegében fel is lehetett volna adni a reménytelennek tetsző küzdelmet. Az olaszok azonban küzdöttek, 6:3, 6:4, 6:5, 7:5, 7:6, 8:6, 8:7, 9:7, 10:7, 10:8 állt egymás után az eredményjelzőn, ami persze leginkább azt jelzi, hogy az ellenfél erőlködése ellenére is mindig dobtunk egy gólt, ha éppen kellett. Tehát egy pillanatig sem volt veszélyben az elsőség. A gólok közül pedig egyik szebb volt, mint a másik. Primász Ágnes felsősarkos bombái, Valkay Ágnes távoli lökete éppúgy sokkolták Conti kapust, mint Valkay Erzsébet megúszás után, félfordulatos, léc alá küldött labdája. Primász lett az EB gólkirálynője is, tizennégyszer talált a hálóba. Mint mondta, egészen megdöbbent, akkor szólították, hogy vegye át a díjat, hiszen ezzel nem is foglalkozott, csak a csapat győzelme érdekelte. Egyébként épp ez a mentalitás hozta meg a diadalt. Mint Faragó Tamás mondta, ha egy nő a fejébe vesz valamit, abból nem enged. Most például azt hitték el a lányok, hogy a kontinens legjobbjai lehetnek, s lám, véghez is vitték. Soós Ildikó, Szép Brigitta, Tiba Zsuzsanna, Sipos Edit, Kisné Dancsa Katalin, Stieber Mercédesz, Rédei Kata, Drávucz Rita, Valkay Erzsébet, Szremkó Krisztina, Pelle Anikó, Valkay Ágnes, Primász Ágnes, Tóth Andrea és Györe Anett boldogan ölelgette a szövetségi kapitány Faragót és az edzőt, Györe Lajost. A harmadik helyért Oroszország és Görögország játszott, s az oroszok, 8:5-ös győzelmükkel, bronzérmesek lettek. Tegnap már közel sem volt olyan ünnepi a hangulat az uszodában, hiszen az EB-címvédő, olimpiai bajnok magyar férfiválogatott pénteken 8:7-re kikapott az olaszoktól, s így csak a harmadik helyért játszhatott. "Az egész tornán mondtam - így Kemény Dénes kapitány -, hogy nem lehet készpénznek venni a döntőbe jutásunkat, mert valamiért nem tudott friss lenni, igazán jó formában pólózni a társaság. Nagyon sajnálom a fantasztikus közönséget. Az olaszok igen jó napot fogtak ki, és bár eddig mindig legyőztük őket a tétmeccseken, most, sajnos, nem sikerült." Nem a publikumon múlott. A nézők egyébként tegnap is szeretettel, ovációval fogadták, s majd egy órán át fergetegesen biztatták a csapatot. Mind a nyolcezren kinn voltak az uszodában, akik már korábban megvették a jegyüket - az viszont érthető, hogy az események sajnálatos alakulása miatt a bronzmeccs előtt már "névértéken" is lehetett belépőt kapni -, s mintha mi sem történt volna, vastapssal köszöntötték a válogatottat. Kemény Dénes Szécsit állította a kapuba, amit meg is értettünk. Mint mondta, kockáztatott, mert Kósz még soha nem volt "becserélve", így aztán abban a reményben nem nevezett másik kapust, hogy nem is lesz szükség rá. Igaza volt, Szécsi nevét pedig ismét a csapat egyik legjobbjaként jegyezhettük fel. Más változás nem volt az összeállításban a korábbihoz képest, a játékban viszont, hála istennek, igen, méghozzá óriási. Szécsi bravúrvédései után Benedek dobott bombagólt, aztán Biros, majd Kásás. Ezzel "kinyitott a pólóiskola". Igaz ugyan, hogy a többi diák már vakációra készült, az eminensek pedig az esti, igazi záróvizsgára, de a magyarok jó játéka gyorsan feledtette a korábbi bosszúságot. Válogatottunk "szemináriuma" végül 12:9-cel zárult, így - a tegnapi játék után - egy szép bronzéremmel. Egy hónap múlva pedig világbajnokság lesz Japánban, ahol ki lehet javítani ezt a mostani bakit. Mint a szövetségi kapitánytól a találkozó után hallottuk, a csapat tagjai is erre készülnek, arról nem is szólva, hogy Sydney előtt is bronzéremmel kezdtük a tétmeccsek olimpiai ciklusát, aztán hova jutottunk. Ez a remek társaság, ha meg is botlott most, Athénra már ugyanúgy gondol, mint az ausztráliai játékokra annak idejénÉ A férfidöntőben: Jugoszlávia-Olaszország 8:5 (0:2, 4:0, 2:1, 2:2). Katona Horváth János, Magyar Hírlap 2001.06.25. |
| |||||||
|
FONTOS
