|
|
| ||||
|
|
A férfiválogatott a horvátok elleni siker után bronzzal vigasztalódott a Margitszigeten
Európa legjobbja a Faragó-csapat Európa-bajnoki aranyérmet nyert szombaton a magyar női válogatott, amely a döntőben Olaszország csapatát győzte le 10-8-ra. Férfi együttesünk a bronzéremért mérkőzhetett, és Horvátország 12-9-es legyőzésével megszerezte a harmadik helyet. A férfiaknál Jugoszlávia lett az Európa-bajnok.  Tíz év után ismét az Európa-bajnoki dobogó tetejére állhatott a női válogatott Úsztak a boldogságban a magyar pólóshölgyek szombat este. Faragó Tamás szövetségi kapitány csapata az Olaszország elleni, 10-8-as győzelemnek köszönhetően tíz év után újra az Európa-bajnoki dobogó tetején állhatott (utoljára 1991-ben, Athénben győzött a kontinensviadalon a magyar női válogatott - a szerző). A siker azért is értékes, mert az utóbbi három Európa-bajnokságot megnyerő olaszok ellen végig irányította a mérkőzést, és ezzel 1989 után másodszor sikerült Eb-tornán legyőznie Itália együttesét. A mérkőzés már a harmadik negyed elején eldőlni látszott: 5-2-re vezetett a fantasztikusan kezdő Faragó-csapat, és ekkor a mezőny legjobbja, a kontinenstorna gólkirálya, Primász a hatodik gólunkat is belőtte. Lazítani azonban nem volt idő, hiszen nagyon rövid idő alatt feljöttek az olaszok 6-5-re, de a magyar válogatott nem engedte kicsúszni a kezéből a találkozót. - A lányok fantasztikusak voltak - nyilatkozta Faragó Tamás. - Végig azt mondtam nekik, ha elhiszik, hogy nyerhetnek, akkor sikerülni fog. Tisztességgel megünnepelte a publikum a magyar férfiválogatott elszánt, de meglehetősen rosszkedvűnek tűnő játékosait a bronzmérkőzés előtt, de ez a nézőtéri hangulat messze volt az igazitól. A játékosok azonban sokkal felszabadultabban pólóztak, mintha feloldódott volna bennük az a hatalmas feszültség, amelyet az utóbbi napokban mindig érezni lehetett a Hajós Alfréd uszodában. Az első negyedet Benedek, Biros és Kásás góljaival, Hinic válasza mellett 3-1-re nyerte a Kemény-gárda. A második negyed végén nem véletlenül hangzott fel a "Játszik a csapat!" rigmus, hiszen tényleg kiválóan vízilabdáztak a fiúk. Biros ekkor mindenbe "beállt", és mindent bedobott, az öt addigi emberelőny mindegyikét gólra váltották Kásásék, így a félidőben 8-5-re vezettek a dobópárbajra emlékeztető találkozón. A harmadik játékrészt is Székelyék nyerték, s habár a záró hét percben csak a horvátok lőttek gólt (egyet), a hazai győzelmet nem veszélyeztethették. A magyar válogatott vastapssal és bronzéremmel búcsúzott az Európa-bajnokságtól. - Meghajtom a fejem a közönség előtt, ők mindent megtettek azért, hogy minél jobban szerepeljünk - kezdte mérkőzés végi nyilatkozatát Kemény Dénes szövetségi kapitány. - Életem legnehezebb hat hete volt ez, szeretnék néhány napot pihenni. Eleve fáradtan kezdtük ezt az Európa-bajnokságot, és csak az első három, illetve az utolsó meccsen játszottunk jól. A játékosaim azt mondták nekem reggel, hogy most már kénytelenek leszünk megnyerni a világbajnokságot, hiszen kilencvenhétben, az athéni Világkupán is bronzérmesek lettünk, utána pedig győztünk az Európa-bajnokságon. A bronzérmet tehát aranynak kellene követnie. A lányok jóvoltából mégsem maradtunk aranyérem nélkül a budapesti Európa-bajnokságon. Az ünneplés - ezt talán mondani sem kell - hajnalig tartott. Szremkó Krisztina volt a legfrissebb az aranyhölgyek közül. A válogatott rutinos centere délelőtt 11 óra után néhány perccel már ott ült a Hajós Alfréd uszoda előtt felállított sörsátor mellett, és valószínűleg az előző éjszakai fantasztikus örömünnepre gondolt. - Óriási mulatság volt itt az eredményhirdetés után, mi is együtt ünnepeltünk a szurkolókkal - emlékezett vissza Szremkó, aki 1994-ben nyert már világbajnoki címet, az Eb-arany azonban még hiányzott a gyűjteményéből. - Énekeltünk, táncoltunk az asztalon, a színpadon, csodálatos volt. Éjfél után azonban vissza kellett mennünk a szállodába, mert ott is rendeztek egy kis ünnepséget a tiszteletünkre. Három óra után kerültünk ágyba, én a szállodában aludtam, a pestiek nagy része viszont hazament, hogy a családdal is ünnepelhessen egy kicsit. Nemsokára csillogó szemekkel befutottak a Valkay-nővérek: Erzsébet (micsoda gólt lőtt szombaton!) és az egész tornán klasszisteljesítményt nyújtó Ágnes. Cseppet sem tűntek kialvatlannak, persze könynyen lehet, hogy életük egyik legboldogabb napján nem is nagyon akartak elaludni, az utolsó cseppig szerették volna kiélvezni a sikert. Elmesélték, hogy reggel már az egyik tévécsatorna műsorának vendégei voltak. Jóval a döntő előtt meghívást kaptak a stúdióba, amikor még nem lehetett tudni, hogy milyen helyen végez a válogatott. - Újdonsült Európa-bajnokként különösen kellemes volt - mondta Valkay Ágnes. - Nem csak mi ketten vendégeskedtünk ott, afféle családi beszélgetés volt ez. Györe Lajos, a válogatott másodedzője is megérkezett, s elárulta: hajnali két óra után került ágyba, de már fél hétkor felkelt. Faragó Tamás szövetségi kapitány az éjszakai mulatozásból kimaradt, ám volt igazolása: az edzői pályafutása legnagyobb sikerét elérő Tonó mihamarabb szerette volna magához ölelni három apró gyermekét, akik persze még nem tudhatják, mitől volt a szokottnál is szélesebb a papa csibészes mosolya szombaton este. Faragó még a kontinensviadal előtt nyilatkozta lapunknak: szeretné végre a saját példáján is bebizonyítani, hogy jó játékosból is lehet jó edző. Sikerült neki, és nem is hagyta ki az alkalmat, hogy emlékeztesse az újságírókat: tézise igazolást nyert. Faragó a győztes csapat edzőjének alanyi jogon járó vízbe dobást is megúszta, mivel sikerült elmenekülnie a veszélyzónából. Így aztán Györe csobbant helyette is, és a szárnysegéd azonmód meg is jegyezte tréfásan: a csapat fizikális felkészítése rosszul sikerült, mert a lányok csak második kísérletre tudták őt bedobni a vízbe. Hát, nem volt könnyű dolguk, az biztos. És nem lesz a következő hetekben sem, hiszen néhány nap múlva már gőzerővel a júliusi fukuokai világbajnokságra kell készülniük. Primász Ágnes, az Eb gólkirálya úgy nyilatkozott, érmet vár a csapattól. Ezek után nem mondhatunk mást: mi is! Magyar Nemzet 2001.06.25. |
| |||||||
|
FONTOS
