|
|
| ||||
|
|
Az Eb-bronz után Fukuokában, a világbajnokságon újra felkelhet a nap
A csúcsforma még várólistán El kell hogy ismerjük: a vasárnap véget ért Európa-bajnokságon nem a magyar férfiválogatott volt a legjobb formában lévő csapat. Ez nem azt jelenti, hogy meg kellene kérdőjelezni a sydneyi olimpia után közmegegyezéssel egyes számú alaptételnek elfogadott kijelentést, hogy Kemény Dénesé a világ legjobb csapata. Szertefoszlott a budapesti Eb-n a verhetetlenség mítosza, kiderült, hogy az olimpiai és kétszeres Európa-bajnok gárda képes olyan rosszul is játszani, hogy legyőzzék. Nem egyetlen mérkőzést (az bármikor megesik), hanem egy egész tornát tekintve. Talán nincs olyan szakember ma Magyarországon, aki vállalkozna arra, hogy feltárja az ok-okozati összefüggéseket, és biztos volna abban, hogy igaza van. Kemény Dénes szövetségi kapitány is számos tényezőt sorolt fel, de ezek közül a legfontosabb, hogy véleménye szerint testileg és szellemileg rendkívül fáradtak voltak a játékosai, és már az első csoportmeccsen olyan állapotban játszottak, "mint más világversenyen a negyeddöntők idején". A szakember szerint az oroszok elleni negyeddöntőre a csapat teljesen elkészült az erejével. Válogatottunk egy sokfejű sárkány, amelyiknek szinte mindegyik "feje" megsemmisítő tűzerővel rendelkezik, elég, ha csak Kásást, Kiss Gergelyt, Várit, Benedeket, Birost vagy Molnárt említjük. "Ha két-három kulcsjátékosom jól játszik, a többiek pedig hoznak egy erős átlagot, akkor nem lehet gondunk" - mondta nemegyszer a kapitány. "Tamás valóban fáradt - mondta kérdésünkre még az elődöntő előtt az édesapa, Kásás Zoltán világ- és Európa-bajnok. - Azt hiszem, azért vállal kevesebbet, mert nem érzi úgy, hogy teljesen rendben van a lövése. Nem emelkedik ki olyan látványosan a vízből, és túlságosan rámásznak a védők, pedig ha friss, általában lerázza magáról az ellenfelet." Kiss Gergely képtelen volt bekalibrálni félelmetes bal kezét, ha a lövéseinek csak a fele is bemegy, nyerő ember lehetett volna. Biros Péter jól játszott, 11 találatával házi gólkirály lett, nem lehet kifogásunk a teljesítménye ellen. Ő volt az, aki az oroszok elleni negyeddöntőben (10-9) lőtt győztes gólja után is egyenesen megmondta: "Ugyanaz, mint korábban, nem védekezünk jól emberhátrányban, rosszul játszszunk emberelőnyben. Ha így folytatjuk, nagyon nehéz dolgunk lesz a továbbiakban." Aztán jött az olaszok elleni elődöntő, amelyet 8-7-re elveszítettünk. Vári Attilának a kubai - spanyol Perez a második napon olyan fülest adott, hogy megrepedt a dobhártyája. Másfél órát tartott, míg öszszefoltozták a klinikán, de Vári később, "babával" a fején is nagy kedvvel és óriási elszántsággal játszott, húzóember volt, ám néhányszor elég hamar kipontozódott. Benedek Tibor megbízhatóan vízilabdázott, s bár nem volt igazán vezéregyéniség, mindig lehetett számítani a baljára. Molnár Tamást Vujaszinovics a csoportmeccsen leütötte, s ez végig érezhető volt a mezőny egyik legkiválóbb centerén. A kapuskérdés, bár szinte tabuként kezelt témának számított, komoly dilemmát okozhatott Kemény Dénesnek. A számokból kitűnik, hogy ezen az Eb-n Szécsi jobb formában védett Kósznál, általában mégis az utóbbi kezdett a kapuban. Ennek egyszerű oka van: Kósz nem "cserekapus típus" (ez hangzott el az utolsó mérkőzést követő sajtótájékoztatón, amikor az újságírók azt firtatták, miért nem nevezte Kemény a mérkőzésre a Vasas hálóőrét). Azaz: mi van, ha Szécsi kezd, és nem megy neki? Kósz sohasem volt cserekapus, nem ismeri a szituációt. Ezért aztán érthetően a "Kósz kezd, Szécsi felváltja" forgatókönyv érvényesült. Emberelőnyök kihasználása - ha csak tíz százalékkal jobb, bejutunk a döntőbe. Jellemző, hogy a bronzmérkőzésen, amikor érezhetően feloldódott a görcs a fiúkban, valamennyi létszámfölényes helyzetét gólra váltotta a csapat (7/7). Nenad Manojlovics jugoszláv szövetségi kapitány, miután csapata a csoportmérkőzésen 8-5-re legyőzte a mieinket, azt mondta: szerinte a magyarok nagyon nehezen viselik azt a hatalmas nyomást, amelyet a közönség és a média elvárása jelent. És ha már a jugoszlávoknál tartunk: állítólag mindent a válogatott szereplésének rendeltek alá, még a Becsej Bajnokok Ligája-beli szereplése is másodlagos volt. Kásás Zoltán, a Becsej edzője elmondta: hét játékosa tempózik a válogatottban. "Amikor lejátszottuk az utolsó csoportmérkőzést a BL-ben, ezek a játékosok már a nemzeti együttessel készültek. A jugoszlávok három nemzetközi tornán is részt vettek az Eb előtt, a magyar csapat viszont alig egy hónappal a kontinensviadal előtt állt csak össze, s egyetlen tornán, Pozsonyban játszott együtt." Nem csoda hát, ha egységesebb csapatnak látszottak. De egy hónap múlva, a világbajnokságon visszavághat a magyar válogatott. Fukuokában nem kell ekkora győzelmi kényszer alatt játszani, Magyarország messze lesz ... Kemenczky Zoltán, Magyar Nemzet 2001.06.26. |
| |||||||
|
FONTOS
