"Na menj a..." -bökte oda Kósz Zoltán társának, Benedek Tibornak azok után, hogy a balkezes fenomén iszonyatosan nagy gólt ragasztott a kapu jobb felső sarkába. Nem először...

A kapitány, Kemény Dénes a parton mosolygott, a társak a vízben - azaz, felettébb jó hangulatban telt a férfiválogatott szerda délelőtti edzése. Na de ebben semmi újdonság sincs, a keret újonca, Bárány Attila is megerősítette: "Fantasztikus hangulatúak a tréningek, végre belülről tapasztalhatom, hogy milyen egységes ez a gárda."

A Honvéd centere mellesleg a szerdai keretszűkítést is túlélte -egyre nagyobb lehet a reménye, hogy bekerül az Európa-bajnokságra nevezhető tizenöt pólós közé. Minimálisra csökkent viszont az esélye Pelle Balázsnak és Madaras Norbertnek, hiszen a szövetségi kapitány válaszút elé érkezett, és kényszerűségből őket hagyta itthon. A többiekkel délután útra kelt Pozsony felé - de előtte hallgassuk, hogyan vélekedik az idő előtti keretszűkítésről Kemény Dénes.

"Sajnos csak tizennyolc játékossal mehetek Pozsonyba. Eddig mindig volt minimum két torna a nagy versenyek előtt, azaz, aki először itthon maradt, az később, egy másik tornán bizonyíthatott. Ezúttal ez nem adatik meg, így most kellett döntenem. Nem volt könnyű, mint ahogy sohasem könnyű a szűkítés."

A két itthon maradónak (és a kerettel együtt készülő Vindisch Ferencnek) becsületére legyen mondva, ugyanolyan intenzitással végezték a gyakorlatokat, mint eddig, sőt, miután Kemény a szokásosnál fél órával előbb lefújta a délelőtti tréninget, ők a vízben maradtak, tovább gyakoroltak. Tudják, ami késik, az nem múlik, azaz előbb-utóbb csak eljön az ő idejük is. Ha így folytatják mindenképpen...

És az utazókról. Bárány Attila, Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Csaba, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, Kovács Zoltán, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Tamás, Varga I Zsolt, Varga II Zsolt és Vári Attila Kemény Dénes vezetésével délután kettő óra után ültek buszra, s elindultak Pozsony felé. A Duna-kupán csütörtökön a görögök ellen szállnak vízbe, majd pénteken előbb a franciák, aztán a japánok ellen mérkőznek. Szombaton a hazaiak következnek, és vasárnapra marad a legnehezebbnek ígérkező derbi, a jugoszláv együttessel szembeni csata.

"Valóban, az utolsó meccs lesz a legnehezebb, de ne felejtsük, Pozsonyban a szlovákok is okozhatnak meglepetést. Volt már, hogy mi is megszenvedtük velük. És a görögöket se írjuk le - ha elkapják a fonalat, nagyon nehéz lesz ellenük. Szóval, minden meccsre figyelnünk kell. Természetesen jelen pillanatban az eredménynél fontosabb, hogy összeálljon a csapat, hogy én is tisztábban lássak, ám nem tagadjuk, az összes találkozón nyernünk kell. Ez a csapat, mint tudjuk, utál veszíteni"- ecsetelte a szövetségi kapitány, aki azt is elismerte, hogy a forma még nem az igazi, sokat kell csiszolni a játékon.

Bár ha így lövöldöznek a fiúk, mint például Benedek, Pozsonyban jaj a kapusoknak. És nem Kószéknak...

Magyar program

Június 31., csütörtök, 20.00: Magyarország-Görögország
Július 1., péntek, 11.30: Magyarország-Franciaország
20.00: Magyarország-Japán
Július 2., szombat, 18.45: Szlovákia-Magyarország
Július 3., vasárnap, 12.00: Magyarország-Jugoszlávia

A magyarok közül Varga I Zsolt homloküreggyulladással bajlódik, de az ő csütörtöki játékára számít a kapitány, Steinmetznek a térde fáj, kímélni kell, így szereplése bizonytalan. "Ha az olimpiai bajnokok mellett szóba jövő jelöltjeim nem könnyítik meg Pozsonyban számomra az Eb-válogatást, akkor még mindig lesz lehetőségem dönteni: a jövő hét első három napján az útban hazafelé Budapesten megálló jugoszlávokkal játsszunk edzőmeccseket" - vázolta a további programot a sikeredző.

Nemzeti Sport, 2001.05.31.

Duna Kupa, 1. forduló:

Magyarország-Görögország 6-5 (2-0, 0-2, 2-2, 2-1)
Pozsony, 200 néző, V: Bottlik (szlovák), Mares (cseh)
A magyar góldobók: Kásás, Kiss G. 2-2, Benedek, Molnár 1-1

Kemény Dénes a vártnál szorosabban alakuló összecsapás után azt mondta az MTI-nek, hogy együttese saját magának tette nehézzé a találkozót. Említést tett a bíráskodásról is: szerinte ilyen, vagy hasonló játékvezetésre kell felkészülni a június 15-én kezdődő budapesti Eb-n.

A magyar válogatott pénteken előbb a franciák (11.30 óra), majd a japánok (20 ó) ellen játszik.

További eredmények:

Szlovákia-Japán 4-2 (0-1, 1-0, 2-1, 1-0)
Jugoszlávia-Franciaország 12-7 (3-1, 4-1, 3-2, 2-3)

Sporthírek, 2001.05.31.

Szlovákia-Magyarország 6-12 (2-3, 1-5, 2-3, 1-1)

400 néző. V: Wakayabashi (japán), Hauk (német)

SZLOVÁKIA
Gogola - Nizny 1, Zatovics 1, Hrosik 1, Baco 1, Cipov, Mravik 1
CSERE: Gergely, Bruder, Gyurcsi, Charin 1, Kaid, Hruska (kapus)
Szövetségi kapitány: Bottlik László

MAGYARORSZÁG
Kósz - Kásás 1, Kiss Cs. 1, BENEDEK 2, Fodor, Steinmetz B., MOLNÁR T. 2
CSERE: Székely 1, Varga I Zs. 1, MÄRCZ, VÁRI 2, Varga T. 2, Kovács Z. (kapus)
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

Gól - emberelőnyből: 7/3, ill. 5/2
Négyméteresből: -, ill. 1/1

Jugoszlávia-Japán 18-4 (2-2, 4-0, 7-1, 5-1)

A torna állása: 1. Magyarország 8 pont (55-16), 2. Jugoszlávia 8 (50-22), 3. Szlovákia 4, 4. Görögország 2 (3 mérk.), 5. Franciaország 0 (3, 15-44), 6. Japán 0 (12-50)

Hogy a mennyboltot takaró felhőzet mennyiben országfüggő, erről tán nem érdemes vitát nyitni. Tény, hogy míg a határ magyar oldalán úgy sütött a nap szombat délután, hogy szinte hanyatt lökte az embert, addig Pozsony fölött ha lazán is, de lógott az eső lába. A mitikus időjóslásban jártasak számára nyilván elsőrangú feladványt jelent az imént vázolt szituáció, ugyanakkor van egy másik kérdés, amely a vízilabdában érdekelteket legalább ennyire, ha nem jobban izgatja. Nevezetesen az, hogy az itt látott bíráskodás vajon "átterjed-e" a határ túloldalára, a nem egészen két hét múlva kezdődő budapesti Európa-bajnokságra.

Így élőben ugyanis jóval riasztóbb a helyzet, mint elmesélve. Noha pénteken, a gyengébb ellenfelekkel vívott mérkőzéseken mindez nem tűnt annyira nyomasztónak, az apróbb jelek azt érzékeltették, azonos szintű csapatok esetében nagy valószínűséggel bunyóba fullad a kibontakozófélben lévő pankráció.

A centerek sorsa már eddig sem volt irigylésre méltó, mostanság viszont egyenesen kétségbeejtő. Élveboncolásnak vetik alá őket, a dupla Nelson hovatovább itt is pontozandó elemnek számít, de a torokjárom és a koponyafelnyitás is szép lassan bekerül a honorálható védőmozzanatok közé. Ha a csatár valamilyen megfejthetetlen okból még fel tudna jönni levegőt venni, a jutalma a legtöbb esetben kontrafault. Igaz, előfordul, hogy a szél is fordul, és a játékvezetők egy negyed alatt több kiállítást ítélnek, mint az addigi mérkőzéseken összesen (ahogy ez a Szlovákia-Jugoszlávia találkozón is történt).

Hogy mikor melyik várható - na, ez az időjáráshoz hasonlóan megjósolhatatlan. Mondhatni, a hazaiak ellen esedékes szombati derbi előtt ez okozott elsősorban izgalmat, elvégre a szlovákokat a csehektől történt elválásuk óta mindig, mindenütt, úgymond félkézzel is...

Úgy is indítottuk a mérkőzést, hogy a Bottlik-legénység tagjainak még véletlenül se jusson eszükbe, itt ma akár az ő szájuk íze szerint is alakulhatnak a történések. Molnár rögvest az első támadásnál fogást bontott, mire az őt fojtogató Nizny odébbrepült két méterrel, csodák csodájára a bíró nem fújt semmit, így az érkező átadásból centerünk gond nélkül pattinthatott. A szlovák bekk egy szemtelennek szánt ejtéssel próbált elégtételt venni, Kósz ezt kipiszkálta, az ellenakció végén pedig Kiss Csaba mutatta meg, milyen is az igazán laza csukló: pazar könnyedséggel húzta be Benedek passzát.

Utóbbi eztán maga fejezett be egy akciót, felső sarkos átlövésével gyakorlatilag kimerítette a tökély fogalmát (3-0).

Itt következett az első (s mind kiderült, utolsó) döccenő: egy lefordulást kissé elbaltáztunk, majd Fodor tolta a kapusba fórunkat, szemközt viszont Nizny labdája többszörösen is gellert kapva a sarokba kacsázott. Sőt egy szokásos kontrafault után(Varga Zsolt került elő saccra másfél évtized után a víz alól), az ebből származó emberelőnyt is kihasználták a szlovákok (3-2).

Mígnem a második negyed elején hamar lelomboztuk a már-már magához térő vetélytársat: Vári oldotta ki egyik nagy hatótávolságú rakétáját (a labda kilenc méterről csapódott be igen pontosan), majd ismét Molnár teremtett magának tiszta helyzetet, melyből számunkra is érthető, igaz, nem túl irodalmi szóváltás kerekedett a bekk, Gyurcsi Geyza és a szintén magyar anyanyelvű kapitány, Bottlik László között, aki a harcosságot kérte számon játékosától...

A szoros védekezési formulát a zónával meglehetősen hatásosan ötvöző magyar gárda továbbra is biztosan szűrte meg hátul a hazaiak próbálkozásait, csupán Zatovics előnyből érkező lövése csorgott be valahogy Kósz hóna alatt, ezt leszámítva Cipovék teljesen esélytelenül próbálkoztak. Elöl ugyanakkor többé-kevésbé bejöttek elgondolásaink: ámbátor Kásás nem mozgott túl agilisan, azért bevágott egy hétméteres szabaddobást (kivételesen nem az égig emelkedve, hanem amúgy oldalsó középtartásból rákanyarítva). Később Varga Zsolt kettős emberelőnyből, Varga Tamás pedig egy kontra végén növelte több mint megnyugtatóvá a különbséget (8-3).

A harmadik negyed mindazonáltal nem egy fáklyás menet pillanatait idézte, egy fórban víz alá vitt labdával szökött meg, s szépített Baco, s néhány Kovács-bravúrra is szükség volt a különbség tartásához, míg egy Kásás által kiharcolt négyest Vári be nem vágott.

Mravik abstoszgyanús centergóljára egy szemfülesen, Steinmetz által visszaszerzett labdából Varga Tamás zsákolása volt a válasz, utána Székely spriccelt el, s tuszkolt be egy labdát, gyaníthatóan maga sem tudván, hogyan, minthogy csak egy kéz látszott belőle másodperceken át (11-5).

A zárónegyedre kissé követhetetlen ítéletfolyam zúdult a felekre, igen változatossá téve a játékot. Kovács egy ízben a kapujából kirontva szinte blokkolta a ziccerben érkező Bacot, igaz, egy hátránynál nem ért oda a bal felsőhöz, majd Benedek kapott labda nélkül kiállítást, így a kapott labdát simán belőhette. Tekintettel arra, hogy eztán kissé alkalmi felállásban támadásvariációkat próbálgattunk, miközben a védekezés mit sem veszített hatékonyságából, több gól nem esett (12-6).

Plusz egy jó hír, végül az eső sem.

Mestermérleg

Kemény Dénes: - Ma kevesebb hibával játszottunk, mint eddig, de az Európa-bajnokságig még így is rengeteget kell javulnunk.

A pozsonyi medence széléről

A firenzeiek semmit sem bíznak a véletlenre. Az olasz bajnoki ezüstérmes csapat mindenese, a bíráskodástól tavaly visszavonult Renato Dani időt és pénzt nem kímélve Pozsonyba utazott. Naná, hogy játékosra vadászott. Az előzetes információk szerint Fodor Rajmund és a pár hete igazolt Madaras Norbert mellé egy harmadik magyar pólós szerződtetése került szóba, ám végül nem ez valósult meg. Nem, hiszen Dani a jugoszlávok védőjével, Dejan Szaviccsal tárgyalt. No nem sokáig, hamar megegyezett a spanyol Barceloneta játékosával. Elé tette a szerződést, amit a jugoszláv válogatott meccse előtt annak rendje és módja szerint alá is írt az olimpiai bronzérmes. Dani pedig, mint aki jól végezte a dolgát, rögvest hazautazott.

Klubcsere - gazdag módra...

Fodor fogadóirodát nyitott. A Jugoszlávia-Japán meccs előtt gyűjtögette a tippeket. Ezer forint volt a beugró, és Alekszandar Sapics góljainak számára lehetett fogadni. Természetesen mindenki tippelt (hiába no, válogatottunk minden fronton egységes). Négy és tizenkettő között ingadoztak a Fodor által jegyzetelt számok - az igen magas tizenkettő mellesleg az ő nevéhez fűződött. Az olimpiai gólkirálya jól "indult", ő szerezte a plávik első két gólját, a nagyot mondók dörzsölhették a tenyerüket. Ám Sapics ezt követően leállt. Előbb a padon ült sokáig, majd bent a vízben gólhelyzetben is passzolt. A melegítést elkezdő mieink nem hittek a szemüknek, Vári Attila meg is jegyezte: "Bizony ezt elbuktuk". Sapics nem lőtt többet, kettővel zárt, a pénz így a kasszában maradt...

Pillanatkép a mérkőzésről: "Figyeljetek, mert puha a labda, nem lehet vele nagyon lőni!" - harsogta a magyar kispad a vízben lévőknek. A következő pillanatban éppen Benedek Tiborhoz került a labda, aki nem teketóriázott sokat, iszonyatosan nagy gólt ragasztott a felső sarokba. Úgy tűnik, a mieinknek semmi sem akadály...

Nemzeti Sport, 2001.06.03.

MAGYARORSZÁG--JUGOSZLÁVIA 9--8 (0--1, 3--2, 4--2, 2--3)

Gól -- emberelőnyből: 13/5, ill. 10/5
600 néző. V: Elgin (török), Bajenaru (román)

MAGYARORSZÁG: KÓSZ, Kásás 1, Kiss G. 1, Benedek 1, Fodor, Steinmetz B. 1, MOLNÁR T. 3
CSERE: Székely, Märcz, Varga I Zs. 1, VÁRI 1, Biros, SZÉCSI (kapus)
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

JUGOSZLÁVIA: Sostar, Trbojevics 1, Savics, Csirics 1, Sapics 2, VUJASZINOVICS 1, Vukanics
CSERE: Zimonjics, IKODINOVICS 2, Pekovics, Uszkokovics 1, Nikolics
Szövetségi kapitány: Nenad Manojlovics

További eredmények: Görögország--Franciaország 12--6 (3--1, 1--1, 4--2, 4--2), Japán--Franciaország 10--7 (2--2, 4--2, 2--1, 2--2), Szlovákia--Görögország 8--6 (3--2, 1--1, 2--1, 2--2)

A torna végeredménye: 1. Magyarország 10 pont, 2. Jugoszlávia 8, 3. Szlovákia 6, 4. Görögország 4, 5. Japán 2, 6. Franciaország 0

Molnár Tamás (fehér sapkában) három góllal járult hozzá a Magyar csapat sikeréhez

"Kezdődik a bunyó, vigyázz! Ne dőlj be neki!" --üvöltötte megmaradt hangján Kemény Dénes még vasárnap délben, a jugoszlávok elleni, a Duna-kupa elsősőgét eldöntő találkozón. A negyedik negyed kezdődött éppen, amikor is nyilvánvalóvá vált: a rivális stílust váltott.

Rákényszerült. Rá, hiszen hiába kezdett fergetegesen, s húzott el a második negyedben 3--0-ra, a mieink pillanatok alatt összeszedték magukat. Ezúttal a sydneyi tizenhármat játszatta a kapitány, akik közül először Kósz teljesítményén látszott, bizony ismét elkapta a fonalat. Sapicsot ugyan kétszer vétek volt egyedül hagyni, ám ezt követően hiába próbálokozott az olimpia gólkirálya, a Vasas újdonsült kapusa lehúzta a rolót.

Sőt, később Szécsi is...

Na de "Szecska" beállását megelőzte egy s más. Például egy látványos Molnár-csavar. Azok után, hogy válogatottunk hatból hat emberelőnyt hagyott parlagon (ez a statisztikai mutató is egyértelművé teszi, az Eb rajtjáig van még mit javítani), akciógóllal avattuk fel Sostart. A jugók kapusa mellesleg addig unatkozhatott, lövés nem nagyon ment feléje. Amikor viszont átlőtték a mieink a blokkot, nem nagyon találkozott a labdával. Kiss Gergely fórból eleresztett kísérlete (a hetedik csak beakadt) után Vári pattintott messziről, szegény Sostar szemmel is alig bírta követni a sistergő bombát.

A harmadik játékrész elején Vujaszinovics révén ugyan még egyszer vezetni tudott a Manojlovics-legénység, de látszott, fiaink egyre inkább belemelegednek. Különösen Molnár Tamás, aki emberelőnyben előbb Benedek, majd Steinmetz passzát helyezte kíméletlenül Sostar mellett a kapuba. Centerünk két gólja között Steinmetz ejtett álomszépen, majd Kásás verte egy az egyben Trbojevicset --aztán Sostart. Csirics találata csak arra volt elegendő az olimpiai bronzérmes riválisnak, hogy a záró hét percre ne tűnjön behozhatatlannak számára a 7--5-ös magyar vezetés...

Jött is előre a kékek serege. Jött, keménykedve. Varga I Zsolt ugyan próbálta lehűteni az ellenfelet (8--5), de csak nem sikerült. Mindazonáltal a jugoszlávok semmi olyat nem tettek egy darabig, csak kihasználták a bíráskodás adta lehetőségeket. Hogy ki találta ki, hogy engedjék a bírók ezt a keménykedést, rejtély, de hogy többé-kevébé megöli a látványos játékot, az biztos.

Ikodinovics és Uszkokovics góljával szépítettek a jugoszlávok (utóbbi találata előtt mellesleg hibásan ítéltek a bírók sarokdobást az ellenfélnek), amikor is rájöttek a mieink, mindenképpen fel kell venniük a kesztyűt. Fel is vették... Mindkét oldalon kőkeményen védekeztek a felek, a bírók csak nagyritkán fújtak. Trbojevics kezdett ki Kásással -- meglepő páros kiállítás volt az ítélet...Szécsi remekelt, bravúrral védett, tartottuk hát a minimális előnyt.

Amikor is Sapicsnál elszakadt a cérna. A jugók tizese átlépte azt a bizonyos határt, irtózatosan nagyot rúgott oda az idénybeli becseji csapattársnak, Molnárnak. Ez volt a harmadik kiállítása, na de nem akaródzott elhagynia a medencét. Szóváltásba keveredett Molnárral, aki csibészes mosollyal (és szavakkal...) idegesítette az idegeit láthatóan elveszítő pólóst. Pillanatok alatt az összes vízben lévő egy négyzetméteren belül termett, kisebb lökdösődésnek is a szemtanúi lehettünk, s csak nagy nehezen állt helyre a rend.

Az előnyt Benedek váltotta gólra, ám Ikodinovics hamar válaszolt, tartva a lelket csapatában. A végén a bírók megadták az esélyt a pláviknak az egyenlítésre, ám Csirics az emberelőnyt pont oda lőtte, ahová Szécsi számította. "Azt hitte, a rövid lapos jó lesz?..."--vigyorgott a kapus, akinek védése után vált biztossá: az Eb előtti egyetlen tornát százszázalékos telejsítménnyel nyerte Kemény Dénes csapata.

Válogatottunk mellesleg hétfőn pihent. Pedig úgy volt, a Margitszigeten pont a jugoszlávokkal kétkapuzik majd két napon keresztül. A vasárnapi meccs után azonban maga a jugoszláv szövetség elnöke vétózta meg a tréningeket (pedig Manojlovics, sőt, a játékosok többsége is jönni akart...), mondván, minek, a történtek után úgy is bunyóba torkollana az edzés. Momentán ezzel a mieink is egyetértettek.

Mestermérleg

Kemény Dénes: -- Bármelyik csapat nyerhetett volna. Szerencsénk is volt, jobban összpontosítottunk. Mi is és a jugoszlávok is alkalmazkodtak a bíráskodáshoz, ezért nagyon kemény volt a meccs.

Nenad Manojlovics: -- Amennyiben ez a bírói felfogás uralkodik majd az Európa-bajnokságon, akkor félő, nem lehet majd befejezni a kontinensviadalt...

Tökéletesen a társ kezére löbbölt labda emberelőnyben, ha lehet, még tökéletesebb ívű ejtés a blokkerdő és Sostar fölött -- a szokásosan magas szintű bekkelés mellett e két zseniális megmozdulással vétette észre magát Steinmetz Barnabás. "Az ejtést elég jól begyakoroltam Olaszországban" -- magyarázta. Majd mosolyogva hozzátette: "A nagy úszóverseny után a lövéshez már amúgy sem maradt erőm..."

Benedek Tibor remekelt -- legfőképp hátul. Őrült őrlés közepette lefogta Alekszandar Sapicsot, s a jugók kolosszusjellegű legjobbja gyönyörűen el is pilledt az iszonyatos küzdelemben. "Elképesztő, milyen erősek -- mondta balkezesünk törölközés közben. -- Az biztos, hogy a jugó meccseknél csak könnyebbek jöhetnek, elvégre egyik ellenfelünknek sincs ilyen fizikuma. Ilyenkor el is merengek, jó volna három-négy évvel fiatalabbnak lenni. Még bírom szusszal, de azért régebben sokkal könnyebbnek tűnt az egész..."

A kezdés előtt általános röhörészés folyt a vízben. A bírók hiába sípoltak, hogy tessék felvonulni a medence szélén, magyarok és jugoszlávok összekacsintottak, mondván, a hűvöskés szélben eszük ágában sincs partra szállni, mutassák be őket így, ahogy vannak, nyakig elmerülve, sapkában. Végül a véd- és dacszövetség elérte célját -- igaz, a ráúszás után felbomlott. A meccsvégi fogcsikorgatás pedig szinte valószínűtlenné tette, hogy létezett valamikor...

Nemzeti Sport, 2001.06.05.