A nyüzsi egyre nagyobb. Azt nem állítanám, hogy kibírhatatlanabb, de... Nyilván nem könnyű úgy elvégezni az utolsó simításokat, hogy több tucatnyi szempár követi a férfiválogatott edzését. Közülük néhány egy-egy kamera avagy fényképezőgép blendéjén keresztül.

Akad, aki vegytisztán a válogatottra kíváncsi. Aki úgymond "szakmailag van kint". Szívós István, Vad Lajos, Kemény Ferenc, de néhány pillanat erejéig belekukkant a tréningbe Faragó Tamás is, továbbá néhány érdeklődő játékvezetőnk. Aztán persze a sajtó. Reggeltől estig. "Délelőtt kint volt nálunk Kokó. Dámosy Zsoltnak hála, nagyon jó a kapcsolatunk, Pista eljött Zágrábba is, az Európai Nemzetek Ligája döntőjére. Ennél nagyobb sztori momentán nem létezik: Kovács Kokó a pólósok edzésén. El tudja képzelni, milyen felvonulás volt itt kamerában és tollban..." - mondja Kemény, kissé morózusan. Látszik rajta, legszívesebben elvonulna a világ elől. Mint az eddigi világversenyeken. Elvégre 1997 és 2000 között az aktuális esemény rajtját három nappal megelőzően már csak ő volt és a csapat. Egy idegen városban, egy idegen uszodában, maximum néhány csellengő magyar zsurnaliszta társaságában.

Budapesten azonban nincs menekvés. Pláne nincs kilenc és fél hónappal az olimpiai bajnoki cím után. Mindenki akar egy szeletkét belőlük. Igényel. Ami nem csodálható. Az sem, hogy az igénylők úgy gondolják, azt a pici apróságot igazán kérhetik a mestertől és pólósaitól. Egy interjú. Egy aláírás. Egy kézfogás. Szinte semmiség. Öt perc, három, egy. Csakhogy a sok apróság a válogatott oldalán összeadódik, és rengeteg lesz belőle.

Bónuszként még itt vannak az olaszok is. Kedden már "vegyes" bíráskodás mellett zajlik a gyakorlás, elvégre megérkezett a két talján játékvezető, Petronilli és Clara is. Azaz az árnyékos oldalon a két, Eb-n is közreműködő magyar sípmester, Kosztolánczy György és Császár György váltja egymást, szemközt az itáliaiak. Amúgy oldalcsere zajlott le hétfő óta: most a magyar táboré a budai rész, az olaszok a Pest felőli medenceparton, nappal szemben. Legalább otthon érezhetik magukat, mert egy napja vacogtak a metsző szélben.

Kissé meglepő látványt nyújt a páholysor. Kemény Fecsó bácsi mellett Kásás Tamás üldögél. "Kérdezze a főnököt" - mosolyog titkokzatosan. "Tomi pihen. Molnár Papesszel és Varga Zsolttal együtt. Zsolti elsősorban azért, mert kissé megfázott" - indokol a kapitány. Így némiképp alkalmi a felállás, Märcz Tamás és Varga Tamás, plusz a válogatottal készülő Steinmetz Ádám váltja egymást centerben, de vízbe kerül a villámember, Vindisch Ferenc is. Hétfőhöz képest még annyi a változás, hogy ezúttal nincs extra kegyetlenkedés a kapu mögött, azaz a cseréknek nem kell nyüstölniük a gumiköteleket és a medicinlabdát némi lábtempózás végett, nyugodtan könyökölhetnek a parton. Illetve, nyugalomról szó sincs, a mellettük sétáló Kemény időről időre kiselőadásba fog kapáslövésekről, védelmi baklövésekről, helyezkedési malőrökről. Óhatatlanul felvetődik az emberben, vajh' mi lesz az Eb-n, ha hetvenkét órával az első meccs előtt még ennyi mindent kell szóvá tenni? Persze-persze, nem könnyű két és fél hét alatt összerázódni annyira, mint mondjuk 1999 nyarán, amikor a felkészülés második hónapjának végén még a labdák vízre toccsanása is muzsikaszónak hatott, annyira működött minden. Régen volt, hogy is volt...

Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy kakofónia uralkodna együttesünk játékában, de fiaink egyelőre messze járnak a csúcsformától. Mint ahogy az is tény, ismerjük őket annyira, hogy tudjuk: náluk jobb versenylovakat aligha találni a földkerekségen. Merthogy ők a derbi napján futnak jól. Derbi pedig csupán a jövő hét második felében esedékes: az első ki-ki mérkőzésen, a csütörtöki negyeddöntő keretében. Márpedig ebben a sportágban egy hét rengeteg idő. Akinek hümmögni támadna kedve, annak ajánlanánk a Sydneyben történtek felelevenítését. Mégpedig melegen.

Magyarán lehet ez még jobb is.

Egyébiránt a tréningből is lemérhető, nincs befejezve a nagy mű, sőt! Kemény fél hét után öt perccel véget vet a kétkapus játéknak (az eredményről ezúttal nincs pontos adat, minthogy az emberelőnyöket - ha bementek, ha kimaradtak - kétszer játszották meg a felek, mindazonáltal megint nem végeztünk rosszul), és úszáshoz vezényli pólósait. "Gyerekek, nem igaz, hogy teljes erőből mentetek, ez borzalmasan rossz időeredmény" - tromfolja le az első csoportot. Kisvártatva belejönnek az urak, a mester elégedetten szemléli a stoppert. A játékosok szeméből ugyanakkor sok mindent ki lehet olvasni, csak elégedettséget nem. "Savasodtok már?" - kérdezi a tréner, mire általános bólogatás a válasz. "Akkor jó, azért csináljuk."

A derekas adag után 160 és 200 közötti pulzusok kalapálják belülről a szervezetet, jöhet a levezetés. "Mi lenne, ha ugyanolyan fegyelmezetten csinálnátok, mint az olaszok?" - bök a másik térfélre a fejével, s ez hat: a szokványosnál sokkal flottabbul megy a karok lelazítása. Utána némi eligazítás arról, hogy szerdán délután a csapattagoknak négy óráig be kell költözniük a közös szálláshelyre, majd Kemény kijelenti, más tekintetben is megpróbálják imitálni a világversenyek hangulatát, azaz mostantól átköltöznek a Komjádiba, ahol zárt kapuk mögött fejezik be a hangolást.

Azt ugyanis a jegyeladási statisztikákból tudni lehet, hogy péntektől tíz napon át a teljes és általános őrület kellős közepébe cseppennek, amint beteszik a lábukat a sportuszodába.

A franciák nem úszták meg a verést

Vacogtak és sziporkáztak

A hétfői pihenőnapot követően lányaink felkészülése is a célegyenesbe érkezett. Pólósaink a vasárnap éjszakai hazaérkezést követően gyorsan kimosták legszükségesebb ruhadarabjaikat, lazítottak egy kicsit, hogy aztán kedden reggel végképp az Európa-bajnokság járjon a fejükben (nem mintha eddig nem gondoltak volna rá eleget...). Éppen ezért a csapat mostantól minden egyes percét együtt tölti, hol az edzésen, hol a Hotel Szőnyiben. Ide költözött ugyanis a hölgykoszorú. "Tetszik, jó hely"-jellemzte röviden két vacogás között este Valkay Ágnes.

És hogy miért vacogott Ági? És miért vacogtak a többiek? Hideg volt. Kint is, bent is. Utóbbit a franciák elleni edzőmeccs kezdetén hajtogatták a lányok, "Hideg, nagyon hideg a víz", mondogatták. Jött is a hőmérő, s előbb a 26 fokos hőmérséklet helyett 25.7-et regisztrált. Igen ám, de váltig állította az összes játékos, itt bizony valami nem stimmel, jön be a hideg víz. És tényleg. Rédei Kata elkérte a műszert, és Sós Ildikó kapuja mögött kezdett mérésbe. Még ő is meglepődött, miután húsz fokot olvasott le a hőmérőről... Jászberényi Miklós uszodaigazgató intézkedett is gyorsan -csütörtökön remélhetőleg nem kell ilyen jellegő problémákkal szembenéznie női válogatottunknak.

Egyébként csütörtökön a franciákat a görögökre "cseréli" Faragó Tamás együttese. Szerencsére. A gallokat ugyanis a fene sem értette. Meg volt minden beszélve, ők kérvényezték a mieinket, ugyan már, kétkapuzzanak velük - erre mi történt? Rájöttek, hogy mégsem akarják a teszmeccset, és inkább a németekkel játszanának...

Végül csak vízbe ugrottak a franciák -meg is kapták érte a büntetésüket. Hiába lőtték az első gólt, kaptak érte cserébe gyorsan vagy tizet. Persze, hibák is akadtak, amire azon nyomban felhívta a figyelmet a kapitány.

"A barcelonai torna is rendkívül hasznos volt. A három tétmérkőzésen felül ugyebár játszottunk még egy tesztmeccset is a spanyolokkal, ami alapján nyugodtan mondhatom, összeállt a csapat. Mindenki tudja, mi a feladata, a szerepe, a lányok is megszoktak engem, illetve fordítva. Jó erőben vannak a játékosok, köszönhetően annak, hogy rengeteg munkát végeztünk el. A hátralévő időben főleg gyorsító edzések vannak soron"-mondotta Faragó Tamás, aki szerint a betanult taktika is sokat segíthet a célok elérésében: "A lányok is érzik, szükség lehet rá, keretet ad a játékuknak. Híve vagyok a kreativításnak, úgyhogy természetesen ezt a részt sem akarom kiiktani a játékból."

Nem vitás, és ezt a katalán fővárosban látottak is igazolják, egymásra talált kapitány és csapata, azaz szép reményekkel várhatjuk a férfi mellett a női meccseket is.

Nemzeti Sport 2001.06.13.