|
| ||||
|
Kemény Dénes: "A közönség nem néző lesz, hanem résztvevő"
Most a szívük a barátjuk Éjfél után két perccel két játékosa bekopogott hozzá. "Akkor most már lehet, ugye?" - kérdezték a kapitánytól, aki csütörtökön ünnepelte 46. születésnapját, s ezen alkalomból alighanem fedett pályás Európa-csúcsot jelentő időn belül ért célba a két pólós köszöntése. Kemény Dénest amúgy a rajt alkalmából is meg lehet ünnepelni, minthogy a magyar vízilabda történetében ő az első szövetségi kapitány, aki a harmadik Európa-bajnokságot kezdi a férfiválogatott kispadján.
- Kissé unom az Eb-ket... - mondja mosolyogva. - Komolyra fordítva a szót, ez a harmadik a legnehezebb az eddigiek közül. Az előző két alkalommal is aranyérmet várt tőlünk mindenki, de megbecsülték volna a bronzérmeket is, ráadásul akkor a szükséges két hónap is megvolt a felkészülésre. Aligha hinném, hogy idén bárki örülne egy harmadik helynek, ugyanakkor ez az az Eb, amelyre két hetet készülhettünk foghíjasan, s további kettőt teljes kerettel. - Mint ahogy az ellenfelek is. - Csakhogy a mi erőnk eddig mindig abban rejlett, hogy az összes játékos jelentős tényezőnek számított a gárdán belül. Ez viszont kizárólag akkor érhető el, ha a nagy versenynek már egy klubcsapattal egyenértékű válogatott vág neki. Kettő plusz kettő hét alatt ezt képtelenség elérni - elvégre van, hogy tíz hónap sem elég egy klubcsapat összegyúrására. - Ugyanakkor akad olyan megközelítés is, hogy az elmúlt két esztendőt totálisan uraló olimpiai bajnokcsapatot aligha akarja bármelyik ellenfele éppen itt, saját medencéjében megcsípni - egy hónap múlva úgyis ott lesz a világbajnokság, azon majd eljön az ő idejük, ezt az Eb-t meg egy felkészülési állomásnak tekintik. - Addig jogos ez megállapítás, amíg a második negyedek vége felé rendre vezetünk egy négyessel. A kép abban a pillanatban változik, amint az adott ellenfél a félidőre meglép mondjuk kettővel. Akkor a fenti alaphelyzetből következő lelkiállapotban, az esélytelenség nyugalmával, mindenféle teher és gátlás nélkül folytathatják úgy a meccset, hogy a második félidőt gondtalanul kihozhatjuk ikszre.
- Először is nyolc-kilenc olyan vízilabdázónk van, aki képes egy mérkőzést eldönteni úgy, hogy azzal nem okoz meglepetést. A többi együttes esetében előfordul, hogy egy-egy meccsnyerő pólós teljesítményén csodálkoznak, nálunk más a helyzet. A lényeg kétségkívül az: abból a nyolc-kilencből napról napra akadjon három, aki átlagon felülit nyújt, és akkor jelentősen egyszerűsödik a dolgunk. - És - fog egyszerűsödni? - A már felvázolt gondok miatt ezúttal a legnagyobb barátunk a szívünk, az izzadtságunk, a küzdőképességünk - nem pedig a kifinomult szuperjátékunk, arra a szintre ugyanis ennyi idő alatt nem tudtunk eljutni. Épp ebben a helyzetben segíthet rengeteget a hazai pálya: ha szurkolóink a sportszerűség határain belül maradva számunkra mennyországgá, az ellenfél számára pedig pokollá változtatják a sportuszodát. - De azért nem lepődne meg, ha mégis elkezdene száguldani a szekér? - Nem, ám a közönségre nagy szükségünk van. A lelátó belelovalhatja a csapatot egy szenzációs mérkőzésbe, az akció-reakció viszonylat alapján, azaz a hangulat annyira lebéníthatja az vetélytársat, hogy a fiúk sokkal könnyebben elérhetik a csúcsformájukat. Mindazonáltal nem szeretnék hamis illúziókba kergetni senkit: nem Gogol Egy őrült naplója című darabjára jönnek, amelyben Darvas Iván jósolhatóan fantasztikusat alakít. Ez nem az az eset. Épp ezért hangsúlyozom mindenekfelett: a közönségre kulcsszerep vár, nem néző lesz, hanem résztvevő. - Az mennyire nyomasztó, hogy a elődöntőre és a fináléra már nem lehet jegyet kapni, azaz arra a két előadásra, amelynek szereposztása legalábbis bizonytalan. - Egyáltalán nem nyomasztó. Mindez arról tanúskodik, hogy akiktől a segítséget várjuk, azok készek megadni. Mi azon leszünk, hogy legyen kinek megadni. - Végezetül egy kérdés: milyen érzés az otthontól és a családtól elválasztva, a csapat hegyi szálláshelyén születésnapot ülni? - Apám, Fecsó úgy nevelt, hogy nálunk minden nap
születésnapnak számít, azaz csak azért, mert születésnap, nem lóghat
ki a többi közül. Azt pedig tán mondanom sem kell, hogy errefelé is
családias a légkör, a fiúk például jó előre szóltak, ugyanúgy
elvárják az esti süteményszállítmányt, mint bármelyik
játékostárstól. Nos, megkapják, cserébe csupán annyit szeretnék,
hogy kicsit húzzák ki a köszöntést. Legalább tíz nap erejéig. A pénteki ellenfél: Románia Bemelegítésnek jó lesz Legjobb eredményei: Olimpiai játékok: 4. hely (1976). Világbajnokság: 5. hely (1975). Európa-bajnokság: 4. hely (1993). Az utolsó négy világverseny eredménye: 1998, vb: nem kvalifikálta magát. 1999, Eb: 9. hely. 1999, Vk: nem kvalifikálta magát. 2000, olimpia: nem kvalifikálta magát Eb-mérleg ellene: 10 10 - - 81-51 1993-ban játszottunk utoljára velük Európa-bajnokságon. Ott, Sheffieldben, az elődöntőben igencsak megszenvedtünk velük, mindössze 8-7-re tudtuk őket legyűrni. Ezúttal minden bizonnyal nagyobb különbség lesz majd a két csapat között, elvégre nem vitás, játéktudásban össze sem mérhetők a románok Kásásékkal. Ráadásul legjobbjukat, Bogdan Rathot a légiósévek során rávették a taljánok, legyen olasz állampolgár, és játsszon náluk. Így is tett a pólós... Szóval biztos győzelmet, amolyan közönségszórakoztató játékot
várhatunk a mieinktől. A jóval nehezebb csoportmeccsek felvezetéséül
pont jó, hogy velük kezdünk. Vizesmenü Férfiak. Június 15., péntek: Csoportmérkőzések, 1. forduló. A-csoport: Hollandia-Olaszország 16.15, Jugoszlávia-Spanyolország 19., Magyarország-Románia (vezeti: Tomic -horvát, Afanaszijev -orosz) 20.15. B-csoport: Franciaország-Oroszország 13.45, Németország-Görögország 15, Szlovákia-Horvátország 21.30 Nemzeti Sport 2001.06.15. |
| |||||||
|