Gyakorlatilag az orosz Alekszandr Jerisov góljával, hivatalosan a magyar szinkronúszó- válogatott ötperces bemutatójával vette kezdetét a jubileumi 25. férfi, illetve a 9. női vízilabda Európa-bajnokság.

Vártuk már. Nagyon vártuk.

Szóval harminckét világoskék fürdődresszben pompázó, "összecsipeszelt orrú" szépség ugrott először a medencébe, produkciójuk kétségkívül szemkápráztató volt. Időnként hosszú-hosszú másodpercekre a víz alá süllyedtek, szerencsére mindig időben visszajöttek a felszínre. Aztán mosolyogva búcsút intettek a publikumnak. Picit bántuk is, hogy olyan rövidre zárták előadásukat.

Persze hiába szólt a vastaps, ráadásról szó sem lehetett, hiszen a japánokra jellemző precizitással, meghatározott menterend szerint pörögtek az események.

Ennek megfelelően Martin György, a Magyar Vizilabda-szövetség elnökének beszéde következett. 1999-ben merült fel, hogy a 21. század első kontinenstornájának Magyaroszág adhasson otthont -- tudtuk meg az elöljárótól. "Már akkor is nagyon bíztam benne, hogy Budapestre hozhatjuk a versenyt " -- íme egy idézet a végén mindenkinek jó szórakozást kívánó elnöktől.

S lám, Budapestre hozták. Pontosabban: hazahozták.

Hiszen az első Európa-bajnokságnak -- ehelyütt engedjék meg, hogy néhány szó erejéig időutazást tegyünk a múltban -- is Magyarország lehet a házigazdája. Örök hálánk ezért Donáth Leónak! Tudniillik a FIMA, azaz a Nemzetközi Úszó- és Vízilabda-szövetség főtitkárának fejéből pattant ki az ötlet: Pest megér egy Eb-t. Prágában 1925-ben össze is ültek a fejesek, és döntöttek: Pest valóban megér egy Eb-t. Így hát egy évvel később már a Császár uszodában mérték össze erejüket a földrész legjobbjai. Hogy a négy együttest felvonultató megmérettetés végén melyik csapat örülhetett -- nos, ezt a kérdést a Legyen Ön is Milliomos vetélkedőben még ezer forintért sem tennék fel, annyira egyértelmű a válasz...

No, de vissza 2001-be, a show világába. A megnyitó harmadik napirendi pontja ugyanis frenetikus táncprodukciót hozott. Volt itt minden, görög néptánc, német Haus-zene, olasz romantikus dal, és persze magyar sláger -- a montázst a résztvevő nemzetek könnyűzenei világából ismert énekesek, együttesek nótáiból állították össze. Hogy jó kis mixet gyűrtek egybe, azt a lelátón helyet foglaló nézők összeverődő tenyere jelezte.

A folytatásban az olaszok, pontosabban Bartolomeo Consolo LEN-elnök vitte a szót. Az Európai Úszó Liga első embere, ahogy ez ilyenkor szokás, hízelgő szavakkal illette a vendéglátókat. "Magyarország a különböző sportágakban elért, kiemelkedő olimpiai és Európa-bajnoki eredményiről, és elszántságáról híres, nincs ez másként a szervezőbizottság, valamint a Magyar Vizilabda-szövetség esetében sem. Az Európa egy szigeten elnevezésű rendezvény festőinek tűnik, kiegészítve a legmodernebb felszerelésekkel, amelyek napjainkban elengedhetetlenek egy ilyen horderejű esemény megrendezéséhez. 2001-ben mind a szurkolók, mind a csapatok úgy fognak éljenezni, mint 1926-ban. Kezdődjék hát az Európa-bajnokság, győzzön a legjobb!" -- így a 75. születésnapját ünneplő szervezet nosztalgikus hangulatban lévő elnöke.

És végre-valahára jöttek a főszereplők! Előbb a horvátok, aztán a franciák, majd a németek, a görögök, a hollandok, az olaszok, a románok, az oroszok, a szlovákok, a spanyolok, a jugoszlávok, és végül a magyarok, a mieink vonultak be. S higgyék el, a mi lányaink voltak a legeslegszebbek (fiainkat csak Székely Bulcsú és Märcz Tamás képviselte, mivel a többiek már az első fellépésre készülődtek lázasan). Tizenkét tábla, tizenkét ország legügyesebb pólósai, a lelátón meg már háromezren. "Hajrá magyarok!" -- skandálta a drukkerhad. A vállukon piros-fehér-zöld alkalmi tetoválást viselő hölgyek kissé megszeppenve, Székelyék pedig rutinos rókák módjára mosolyogtak.

Az utolsó előtti program: Deutsch Tamás sportminiszter beszédét hallhattuk, majd az utolsó: Váczi Eszter, Somló Tamás, Végvári Ádám és Dobrády Ákos előadásában felhangzott a kontinensviadal dala. "Ma elindulunk, hogy valóra váltsuk az álmokat" -- énekelte a kvartett; hogy mindeközben mire gondoltak az emelvényhez legközelebb álló magyar játékosok, azt csak ők tudják...

Csupán annyi bizonyos: a kedves kis megnyitó során 2001 héliummal megtöltött léggömb került röppályára. Aki az égbeszökő lufikat bámulta, nem láthatta, hogy Märcz Tamás hosszasan kémlelte a már összeácsolt Európa-bajnoki dobogót. Na persze, ismerős lehet neki a szerkezet, elvégre 1997-ben és 1999-ben is ott állt fenn a legtetején a társaival.

Ha minden jól megy, ha valóra váltják álmaikat, akkor jövő vasárnap a záróceremónia előtt megismétlődhet a sevillai és a firenzei jelenet...

Nemzeti Sport 2001.06.16.