Az összkép vegyes.

Molnár Tamással hál' Istennek nincs gond, legalábbis első ránézésre. Jobb szeme körül monokli, ennyi a jugók elleni meccs maradéka. Amúgy a maga egyedien csípős stílusában cinkel minden szembejövőt, ami mutatja, a fején belül ismét rend uralkodik. Így amikor a Vári Attila fülét nagy gonddal kezelő specialistához, Hajós Pálhoz kísérő Pavlik doktortól a kórház mellett lefékező kukás autó vezetője megkérdezte, "játszik holnap a Molnár?", a csapatorvos megnyugtató válasszal szolgálhatott.

Kósz Zoltán arca szintén kisimult. Nem csoda, a pihenőnap első felét kisfiával hemperegte végig. "Annyira aranyos volt a Berci, hogy az elmondhatatlan! Nagyokat birkóztunk, a szokásosnál kevesebbet hisztizett, jót tett mindkettőnknek, hogy láthattuk egymást."

Merthogy a férfiválogatott tagjai családjaikkal tölthették a szerdai pihenőnap első két harmadát, kicsit feltöltendő az akkumulátorokat. Aztán ez vagy sikerült, vagy nem. Kásás Tamás ábrázatán például ama bizonyos borostás morózusság ült, amelyet látva az ember tudja, felesleges túlzásba vinnie a faggatózást. Kásának most megint "olyan" napja van. Olyan, mint az előző kettő. Ami a legcsekélyebb mértékben sem zárja ki, hogy csütörtökön brillírozzék az oroszok elleni negyeddöntőn. Csak hát őt magát megfejteni - lehetetlenség. A spanyolok ellen úgy játszott, mint egy félisten. Az olaszok ellen remekelt. Azóta se kép, se hang. Ám elég egy kattanás, hogy minden idők leglebilincselőbb "színes, szélesvásznú" produkciójával rukkoljon elő. Ugyanakkor ágyán hanyatt fekve kissé rekedtes hangon közli: "Azt ne várja tőlem, hogy megint elsüssem az »akkor játszom jól, amikor kell« kitételt. Már gyűlölöm az ismételgetését..."

Fásultságban csak Kemény Dénes veri a válogatott ászát. A kapitányon látszik, gyilkosan szoros csatát vív az Európa-bajnokság gerjesztette feszültséggel. Amely néha már-már maga alá gyűri, de azért a tréner megpróbál ellenállni. Az utolsó csoportmérkőzés éjszakáján hajnali kettőig ült a videó előtt, az oroszok öt meccsét pörgette végig. Aludt egy keveset, s hatkor már felriadt. Megint letelepedett a tévé elé. Feleségének és két fiának csupán az ebédidőt szavazta meg, egyébként a vágással volt elfoglalva. Mármint a felvételek összevágásával. Amikor a válogatott tagjai fél négyre visszatértek a Hotel Remetébe, egy negyedórás filmanyag várta őket: a csütörtöki ellenfél játékának kvintesszenciája. Mielőtt elkezdődött a napi sajtó egy óra - a média képviselői ennek során faggathatják legjobbjainkat -, az étteremben vetítés, majd rövid megbeszélés következett. Hogy az esti edzésen már mindenki tudja, mit kell gyakorolni, s mi ellen kell készülni.

Hogy a kapitány valamelyest helyrejöjjön, a délután folyamán egy kis gyúrás szerepelt a programban: Szántha Károly a mester hátát vette kezelésbe, aki e m?velet közben osztotta meg velünk gondolatait.

"Az utolsó nap olyanok voltunk, mint a bokszoló, aki a rászámolás után már jól van, de még nem tért teljesen magához - közölte kissé kopottas hangon Kemény. - Csak nekünk volt három kemény meccsünk zsinórban, a spanyol-olasz dupla után a kelleténél kevesebb maradt bennünk a jugók elleni mérkőzésre, ráadásul a már hiányzó Várihoz csatlakozott Molnár is, plusz szembetaláltuk magunkat az egy-két könnyebb mérkőzés után felpörgő, remekül játszó jugoszláv válogatottal, ebből sült ki az, ami."

Mindannyian láttuk, felidézni felesleges. A vereséggel elment a csoportelsőség, továbbá a könnyed negyeddöntő lehetősége. Már csak az a kérdés: az egy nap "kikapcs" elegendő volt-e a regenerálódáshoz?

"Remélem, segített abban, hogy végre komplett csapattal állhassunk ki, s meglegyen az a két-három jó teljesítmény, amely mellett a többieknek elég az erős átlagot hozniuk, és akkor nem lehet gond."

Az is igaz viszont, hogy ehhez hasonló tapasztalata még nemigen volt együttesünknek. Kemény ugyan a sevillai Eb-t, továbbá a sydneyi olimpiát és a Világkupát is visszaidézte, amikor a kezdeti csikorgás után lendült be a gépezet, ugyanakkor elismerte: olyan még nem nagyon fordult elő, hogy a gárda megindult (most a spanyolok és az olaszok ellen), majd megállt - azaz amikor eljő a ki-ki meccsek sora, újra kell indítani. "Kétségtelen, nem tudtuk az öt napot ugyanazzal a lendülettel végigjátszani, és az az igazi baj, hogy az utolsó kettőn a rossz játék mellett nem tudtunk rápihenni a következő feladatokra. Sok energiánk ment el lelkileg és fizikálisan is. Viszont volt már részünk vészhelyzetekben, amelyeket mindig megoldottunk. Azt várom most is, hogy a játékosok belelendüljenek, s ragadjanak magukkal engem is. Így sokkal könnyebb megemészteni a történteket, felkészülni s utána harapni."

Ami - az íróval szólva - vajszín? árnyalatot csempész mindehhez, az a helyszín. A Hajós Alfréd uszoda pénztárában öles bet?kkel írt felirat tájékoztatja a betévedőket: "Negyeddöntőre, elődöntőre, döntőre jegy NINCS, ÉS NEM IS LESZ!" Azaz nyolcezer ember készül kizarándokolni csütörtökön, pénteken és vasárnap, abban a hiszemben, hogy találkozik legjobbjainkkal. Holott elég egyetlen vereség, és...

"A gyerekek rettenetesen a szívükön viselik a közönség szeretetét. Az olimpia után mondtam, Sydneyben könnyebb dolgunk volt, hiszen ott a tizenhárom játékos nyakába akasztandó aranyéremért hajtottunk, ismerve minden kockázatot, átérezve ennek felelősségét. Ugyanakkor nem nehezedett ránk tizenötmillió magyar elvárása, valahogy nem ért el hozzánk, nem ért el Sydneyig. Most azonban nap nap után ezzel kelünk, ezzel fekszünk. És ebből következnek azok a szituációk, amelyek miatt bajba kerültünk a jugók ellen, s amely megnehezítette a spanyolokkal s különösen a hollandokkal vívott mérkőzés megnyerését. Nekünk arra kellene koncentrálnunk, hogy játsszuk a magunk játékát, ne kapkodjunk a nehéz helyzetekben, várjuk türelemmel azt a pillanatot, amikor sikert érhetünk el. Ehelyett ha elmegy 3-1-re az ellenfél, mi azon vagyunk, hogy két támadás alatt egyenlítsünk. Ez nem vezet sikerre, kapkodást szül, s persze vereséget egy olyan jó csapat ellen, mint a jugoszláv. Elvégre higgadtság híján előbb lesz így 1-4 az eredmény, mint 3-3. Ezen muszáj változtatnunk. Egy recept egyébként biztosan van: ne vezessen az ellenfél."

Számunkra pedig marad a bizakodás: e szerint főznek majd a magyar konyhán csütörtökön háromnegyed héttől. Ha így tesznek, fenséges lakomában lesz részünk.

A magyar válogatott csapatstatisztikája

Akció	14	19	-	5	7	45	31%
Centerből	4	10	3	5	-	22	18%
Előnyből	19	12	1	5	8	45	42%
Négyméteresből	1	1	-	1	-	3	33%
7 méteren túlról	3	4	-	2	-	9	33%
Lefordulásból	3	1	-	-	-	4	75%
Összesen	44	47	4	18	15	128	34%

Egyéni statisztikák

Kósz Zoltán 28/15 54%

Szécsi Zoltán 44/27 61%

Székely Bulcsú 4/1 25%

Märcz Tamás 2/0 0%

Varga Zsolt 15/4 27%

Kásás Tamás 17/6 35%

Vári Attila 6/4 67%

Kiss Gergely 22/5 23%

Benedek Tibor 11/5 45%

Fodor Rajmund 9/4 44%

Kiss Csaba 1/1 100%

Steinmetz Barnabás 6/2 33%

Molnár Tamás 12/2 17%

Biros Péter 15/6 40%

Varga Tamás 8/4 50%

A csütörtöki ellenfél: Oroszország

Komoly rivális

Legjobb eredményei. Olimpiai játékok: 2. hely (2000). Világbajnokság: 3. hely (1994). Európa-bajnokság: 3. hely (1997). (A Szovjetunió legjobb eredményei. Olimpiai játékok: 1. hely: 1972, 1980. Világbajnokság: 1. hely: 1975, 1982. Európa-bajnokság: 1. hely: 1966, 1970, 1983, 1985, 1987.). Az utolsó négy világverseny eredménye. 1998, Vb: 6. hely. 1999, Eb: 5. hely. 1999, Vk: 4. hely. 2000, olimpia: 2. hely

Eb-mérleg ellene: 12 5 2 2 86-87

Vizes menü

Férfiak, negyeddöntők: Horvátország-Spanyolország 17.15, Magyarország-Oroszország 18.45, Jugoszlávia-Szlovákia 20.15, Görögország-Olaszország 21.45.

Vigyázni kell az erős, gyors oroszokra, de ha betartják a mieink Faragó utasításait, döntőbe kerülhetnek

Elkél a lányoknak a buzdítás!

Gőzerővel készülnek a lányok!

Ne felejtsék el kedves szurkolók: csütörtökön három órakor, immárom a nagymedencében, az ötvenesben játszanak legjobb női pólósaink. Igen, átköltöznek, elvégre hajrájához érkezett a hölgyek vetélkedése. Faragó Tamás együttese elődöntőt játszik az oroszokkal!

Elkélne, nagyon elkélne a bíztatás a mieinknek. Hogy mennyien szurkolnak majd értük a helyszínen, egyelőre kérdéses, elvégre abban kivétel nélkül mindenki egyetért: a három- órás kezdési időpont több, mint szerencsétlen... De nincs mit tenni, játszani kell, korán kell játszani, és bízni abban, valahogy elkéredszkednek az emberek a mukahelyeikről, s győzelembe hajszolják Stieberéket.

Gőzerővel készülnek a lányok!

Szerdán délelőtt és délután is edzettek. "Győzni szeretnénk, nincs más választásunk" -mondotta Faragó Tamás segítője, Györe Lajos, aki halkan azért tippelésre is vállalkozott: "Sikerüni fog"-suttogta, hozzátéve, hogy esze ágában sincs előre inni a medve bőrére. Már csak azért sem, mert ő is tisztában van azzal, hogy az orosz együttes hihetetlenül kemény diónak ígérkezik. Tatjana Petrova a mi kedvencünkhöz, Primász Ágihoz hasonlóan tíz góllal riogatta a kapusokat (igaz, ő és a tizenegy találattal álló holland de Bruijn a középdöntő miatt egy meccsel többet játszott a "Hamu" becenévre hallgató játékosunknál...), de Tolkunova és Konuk is rendkívül gólveszélyes a medencében.

Gőzerővel készülnek a lányok!

Lelkileg is hangolódnak a meccsre. A kapitány levetítette nekik az orosz-olasz mérkőzést. Ebből leszűrhette a csapat a tapasztalatokat, mindenki megnézhette az emberét, ellenfelét, kivel fog találkozni a vízben, kit kell majd legyőzni. Amennyiben betartják a kapitány utasításait pólósaink, óriási élménnyel lehetnek gazdagabbak. Mellesleg szinte egytől egyig örültek a mieink, hogy nem az olaszokkal, hanem az oroszokkal kell az elődöntőben játszaniuk. "Jobban megy ellenük" - hangoztatták a mieink. Faragó Tamás persze óva intett mindenkit: "Vigyázni kell, nagyon erősek, gyorsak, jó pólót játszanak."

Szóval készülnek a lányok!

Csak a döntőre is készülhessenek majd...

A szerdai ellenfél: Oroszország

Legjobb eredményei. Olimpiai játékok: 3. hely (2000). Világbajnokság: 4. hely (1998). Európa-bajnokság: 2. hely (1993, 1997). Az utolsó négy világverseny eredménye. 1998, vb: 4. hely. 1999, Eb: 3. hely. 1999, Vk: 7. hely. 2000, olimpiai: 3. hely

Eb-mérleg ellene: 4 2 - 2 34-37

Vizesmenü

Nők, az 5-6. helyért: Spanyolország-Hollandia 12. Elődöntők: Olaszország-Görögország 13.30, Magyarország-Oroszország 15

Sulipóló az Eb-n

Miközben Európa legjobb férfi és női csapatai csatáznak a helyekért, hazánk utánpótlása is a Margitszigeten vetekedett. A szünetekben ugyanis gőzerővel folytak a Sulipóló- rendezvények. Babarczi Roland főszervező lelkesen számolt be arról, hogy 345 leány- és fiúcsapat közül a korosztályok csapatai előbb Szentesen mérkőztek a budapesti döntőbe jutásért. Nagy volt a harc, már csak azért is, mert az iskolásoknak óriási élményt jelentett a Hajós Alfréd uszodában szerepelni. A döntők aztán felettébb látványos, nagyszer? meccseket hoztak. A fiúknál a II. korcsoportban (3/4. osztály) a szentesi Koszta János, a III. korcsoportban (5/6. osztály) a szentesi Klauzál Gábor, a IV. korcsoportban (7/8. osztály) az egri Szent-Györgyi Albert, míg a lányoknál az egri Szent-Györgyi Albert és a püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskola csapatai kerültek ki győztesen. Az igazi győztes persze a magyar vízilabda lehet, elvégre szinte biztos, hogy előbb-utóbb ezen gyerekek közül kerülnek majd ki Kásásékhoz hasonló klasszisok.

Folyik a sör, csöpög a kolbászzsír a fehér sátorban

Táncos estek

Ennél jobb helyen nem is verhették volna fel azt a fehér sátrat.

Ott áll a szépen kipofozott Hajós Alfréd uszoda bejáratával szemben. Csak egy ugrás (na jó: egy nagyobb ugrás) a lelátó.

Szóval már hatodik napja üzemel a sátor, az egyik sörgyár támogatásával (köszönjük, Dreher Anti bácsi!). Van itt minden, mi szem, szájnak ingere, grillcsirke, fasírt, hurka, kolbász, töltelék, hozzá friss kenyér, valamint uborka a kovászos fajtából. No és persze töméntelen mennyiség? tömény és még annál is több sör.

Ha tudnák, hogy a bódító italokon kívül mi folyik itt esténként...

A mieink meccse után rendre megtelik a kocsma, összegy?lünk ilyenkor vagy kétszázan. Dübörög az alkalomhoz és a hangulathoz illő zene (van, amikor élőben szól a Szállj el, kismadár, a We are the champions meg a Lökd ide a sört!), megy a tánc, ismeretlen fiú skubizza az ismeretlen lányt, amikor pedig a nótafa szünetet tart, rázendít a kórus.

"Kásás Tamás a legnagyobb király!", "A magyaroknál nincsen jobb-jobb-jobb!", "Ki nem ugrál, az nem magyar, hej-hej!" - zengi többtucatnyi torok.

Mondja is a kollégám, atyaúristen, mi lenne itt, ha egy jó focicsapatunk is lenne...

A jóból (illetve a rosszból...) kijut a riválisoknak is. "Jaj, szegény Rollan!" - skandálta a nép azt követően, hogy a spanyolok, számunkra korántsem szimpatikus, az ellenre állandóan vigyorgó kapusát hétszer mattolták a kedvencek. Képzelhetik, az olaszok veterán hálóőre, Attolico mit kapott azok után, hogy Kiss Gergőék tízszer is túljártak az eszén... Hogy a drukkerek a jugoszlávok elleni ütközet éjszakáján milyen rigmussal illették a vízilabdába pankrációs elemeket is keverő plávikat, azt kizárólag a trágár szavak és kifejezések szótárában lehetne idézni...

Hohó, nézzétek csak, az a srác már "jól van", az asztal tetején táncol. Ütemes vastaps kíséri minden lépését, igaz, mozgásán látszik, gyerekkorában szülei elfelejtették beíratni a tánciskolába. De a lelkesedésére nem lehet panasz. Még egy szimpla Rittbergert is ugrik, egy pillanat alatt ott terem a "tánctér" szélén. Ajajaj... Ezt talán mégsem kellett volna, máris borul a gyenge lábakon álló faasztal, barátunk dob is egy hatalmas hátast.

Döbbent csend.

Aztán óriási üdvrivalgás: hősünk felpattan a földről, leporolja magát, és... irány az asztal teteje. Imádják a csajok. Irigylik a legények.

Mindjárt tizenkettőt üt az óra, még két perc. Már csak egy. Már egy sem. A szurkolók - mi mást? - a Himnuszt éneklik. Zászlók, sálak, kezek a magasban. De kár, hogy nincsenek itt a pólósok.

Záróra! - így az alkalmazottak. Persze, persze, mindjárt megyünk - így a vendégek. Majd felállnak, és beállnak a sorba... Még egy kör bőven belefér, jegyzik meg. Egy, két, három korsó, az annyi mint hétötven.

Megéri. Ilyen hangulat, ilyen buli minden pénzt megér.

Belegondolni is jó, milyen táncos estek lesznek itt az oroszok elleni negyeddöntő, aztán az elődöntő s végül a döntő után.

Tiszteletünk, Anti bácsi!

Nemzeti Sport 2001.06.21.