A 3. helyért
MAGYARORSZÁG--HORVÁTORSZÁG 12--9 (3--1, 5--4, 4--3, 0--1)

MAGYARORSZÁG KÁSÁS 2, Kiss G. 1, Benedek 1, Steinmetz B., Molnár T. 1, BIROS 3
CSERE: SZÉKELY 2, Varga T. 1, Varga I Zs., Vári 1, Fodor, Märcz
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

HORVÁTORSZÁG Volarevic, Oreb, Djogas 1, SMODLAKA 1, Ivanis 2, Barac 1, V. Kobescak
CSERE: Kunac 1, Letica 1, HINIC 2, Primorac, Saric, Vican (kapus)
Szövetségi kapitány: Neven Kovacevic

8000 néző. V: Illiadisz (görög), Petronelli (olasz)
A mérkőzés osztályzata: 3
Gól -- emberelőnyből: 7/7, ill. 10/3
Négyméteresből: 1/1, ill. --

Vastaps köszöntötte őket.

Kemény Dénes és fiai megérdemelték ezt. Naná, hogy megérdemelték, elvégre ők mindent megtettek azért, hogy ezt az óriási szeretet, ami feléjük árad, meghálálják a győzelemmel. Az, hogy a végső diadal, az aranyérem nem sikerült, semmit sem változtat a megítélésükön, ugyanolyan sztárok maradnak a szemünkben ezek a fiúk, mint voltak előtte.

Nem ment az olaszok ellen (mint ahogy nem ment előtte sem), van ilyen. Tudta ezt a közönség is, amely a bronzmeccsre is megtöltötte a lelátókat, s amely a találkozó után óriási vastapssal köszöntötte a csapatot.

Ez már csak azért is járt, mert a harmadik helyért zajló összecsapáson is a szívüket, lelküket vitték a vízbe. A megannyi aranyérem birtokosai úgy hajtottak a bronzért, mintha soha életükben nem álltak volna még dobogon. Dicséretes.

Mellesleg a horvátok is felettébb motiváltan ugrottak a vízbe. Ez momentán érthető, elvégre teljesen kicserélődött, megfiatalodott csapatuk számára óriási eredmény a négy közé kerülés. Az esetleges éremről nem is beszélve...

Így hát nem azt a tipikus bronzmeccset, nem azt a tipikus, két szomorú csapat párharcát láthattuk (a szomorúság ettől persze még ott lakozik a fiúkban...), hanem egy igen érdekes, szé,p gólokkal teli derbin ülhettünk.

Benedek Tibor bombagóljával indult a menet, majd Biros Péter lőtte be az első magyar emberelőnyt. Hátul Varga Tamás szerelt, Szécsi Zoltán védett nagyszerűen. Hinic szépítésére Kásás Tamás válaszolt (ejh, ha így lőtt volna az elődöntőben is...), így megnyugtató, 3--1-es részeredménnyel mentek rövid pihenőjükre a felek.

Ez utóbbi sem volt rossz negyed, na de ami ezt követte... Parádés gólok követték egymást mindkét oldalon, igazi közönségszórakoztató viadal alakult ki a medencében. Majdnem mint két éve a döntőben.

Ugye emlékeznek?

Lehet azt elfelejteni? Firenzében pont ez a két együttes játszotta minden idők egyik legnagyobb meccsét. Felejthetetlen gólok, felejthetetlen eredmény. Igaz, az a 15--12-es (mennyi gólt volt, te jó ég...!) találkozó óriási tétre ment, úgyhogy össze sem hasonlítható ezzel a meccsel. Mégis, azért van benne némi pikantéria, hogy az akkori felek ezúttal a harmadik helyért tusakodnak...

Az egyik állandóságot Biros Péter képviseli. "Fácán" ugyebár ott ötöt vágott (de milyen ötöt...). A második negyedben itt is beindult. Akkor az azóta "félretett" Skolnekovicnak, most pedig Volarevicnek ment az idegeire. Aztán Vicannak, tudniillik Kovacevic kapitány hamar kapuscserére szánta el magát. Hiába.

Na de elevenítsük fel sorban a gólokat: szóval, 3--1 után Székely Bulcsú növelte az előnyt (villámgyorsan úszott meg), Hinic szépített, jött Biros, majd Kunac és Kiss Gergő (végre Gergő!), majd újra Székely, Letica, immáron Vican eszén túljárva Biros, a sor végén pedig Ivanis. Az annyi mint kilenc gól, 5--4-es periódus.

Nem volt semmi...

A folytatásban sem csökkent az iram. Vári Attila szokása szerint állt bele a lövésbe, szokása szerint bombázott. Ezzel lett 9--5. Szécsi hátrányban kifejelte Djogas lövését, ám Barac kifogott rajta. A közönség élvezte a játékot, az edzők ?zték-hajtották övéiket -- tényleg minden dicséretet megérdemelt a két együttes.

Molnár Tamás gólja következett (Benedek tette a kezére a labdát), a túloldalon az ottani center, Szmodlaka villant, három játékosunk gyűrűjéből szabadult ki. Székely sokadszorra viharzott el a szélen, látszott, nem tudják felvenni vele a versenyt a védők. "Csucsu" ezúttal nem gólt lőtt, nem kiállítást harcolt ki, hanem négymétereshez jutatta a csapatot. Okosan akkor engedte el a labdát, amikor Oreb mozdulatára nem lehetett, csak büntetőt fújni. Kásás vágta Vican szemei közé a négyest, 11--7-nél érezhető volt, meglesz az érem.

Akkor meg különösen, amikor látszott, Szécsit távolról átlőni ezen a napon szinte képtelenség. Jól játszott válogatottunk, különösen az emberelőnyök kihasználásában mutatkozott ez meg.

A hétből hét mutató szenzációs teljesítmény! (Érdekesség: így kezdtük a románok ellen, s így fejeztük be az Eb-t.) Ritka, hogy egy csapat az összes fórját gólra váltja -- ez is csak azt bizonyítja, mindent megtettek Kásásék a közönség kiszolgálásáért.

No meg azt, hogy ebben a gárdában sokkal, de sokkal több van, mint ezen az Eb-n mutatott. De ezt az első pillanattól kezdve tudtuk is.

Ama bizonyos hetedik előnyünket mellesleg Varga Tamás lőtte be (előtte Ivanis járt túl Szécsi eszén), így az utolsó hét percre 12--8-cal vágtak neki a felek.

Az erejükkel végül teljesen elkészült felek. Mind a magyar, mind a horvát válogatott láthatóan elfáradt, az utolsó negyedben sokszor csak tíz másodperc támadóidőnél álltak fel az ellen kapuja előtt. Mindössze Djogas ért célba, de ez semmit sem változtatott a tényen.

Az utolsó négy percben a "Szép volt fiúk" rigmus szólt a Kemény-csapatnak, amely a lefújás után körbesétált az uszodában, és amelyet méltán köszöntött vastaps.

Mert az nem csak a győztesnek jár.

Mestermérleg

Dr. Kemény Dénes:

-- Kisebbfajta csoda, hogy negyvennyolc óra alatt talpraálltunk. A fiúk végre úgy játszottak, ahogy az első három napon, így nem szakadt meg egy csodálatos sorozat, hiszen egymás után ez a nyolcadik világversenyünk, amelyet éremmel zárunk. Nagy a különbség az arany- és a többi érem között, de legalább akkora a differencia az érmes helyezés, illetve a többi helyezés között.

Neven Kovacevic:

-- Hihetetlen volt amit a magyarok a mérkőzés elején produkáltak, minden összejött nekik, amit kapura lőttek az bement, és ez el is döntötte a meccset. Elégedett vagyok a negyedik hellyel, csapatom számára ez jó eredmény. A világbajnokságon is megpróbálunk a legjobb négy közé kerülni, elvégre ha itt ez sikerült, ott is összejöhet.

Vízcseppek

"Gyerünk, Gergő!" -- üvöltött túl nyolcezer embert Szécsi Zoltán, midőn a magyar válogatott emberelőnyös helyzetbe került, és a labda a csapat hetesének a kezében volt. Kiss Gergely engedelmeskedett a kapus utasításának, és lőtt egy akkora, de akkora gólt, hogy majd kiszakadt a háló. Szécsi elismerően bólintott.

"Nem volt messze a csapat attól, hogy sírjon a közönség előtt. Hihetetlen módon szurkoltak nekünk. Jóban, rosszban velünk voltak. A horvátok ellen örömpólót játszottunk. Bizony, az egész Európa-bajnokságon így kellett volna szerepelnünk. Ha így játszottunk volna két nappal ezelőtt, biztos más lett volna az eredmény, de nem érdemes ezen keseregni. Remélem, a csapat elindul felfelé, mert érzem, hogy sokkal több van bennünk, és ha minden jól megy, Japánban érhetünk megint a csúcsra. Sokkal jobb érzés egy bronzérmet nyerni, mint a döntőben kikapni, ehhez nem fér kétség. Ha ma itt kikapunk, egyszerűen a föld alá bújtam volna. Viszont győztünk, miénk a bronzérem, azért lehet egy kicsit ünnepelni" -- mondotta Kiss Gergely még az eredményhirdetés előtt.

"Sajnálom, hogy csalódást okoztunk, de annak örülök, hogy legalább a harmadik hely megvan. Így nem szakadt meg a magyar válogatott sorozata, hiszen minden világversenyről éremmel tértünk haza. Remélem, Japánban sem változtatunk a hagyományon, hiszem, hogy Fukuokában újabb darabbal bővül a kollekciónk, és ha lehet, az érem ennél fényesebb legyen..." -- tekintett előre, azaz a júliusi világbajnokságra a bronzmeccsen remek produkcióval előrukkoló Szécsi Zoltán.

"Először is elnézést kérünk a közönségtől, másodszor köszönjük a fantasztikus buzdítást. Elnézést azért, mert ugyan mi mindent megtettünk azért, hogy sikerrel zárjuk ezt a csodálatos kontinensviadalt, de csak a bronzérem jött össze. Még egyszer köszönöm a szurkolóknak a felejthetetlen napokat" -- mondta meghatottan a csapat Csucsuja, Székely Bulcsú.

"Itália, Itália" -- skandálta cinikusan a mintegy 150 fős, amúgy remek hangulatot varázsoló jugoszláv drukkerhad, mikor a plávik már három góllal elhúztak.

"Akkor is ti vagytok a legnagyobbak!" -- íme egy 12 év körüli kislány tömör, de sokatmondó véleménye a dobogó harmadik fokán álló magyar csapatot látva.

Nemzeti Sport 2001.06.25.