Még fél perc volt hátra, de a birkózás már megkezdődött a parton. Igaz, meglehetősen egyoldalú küzdelmet láthatott a nagyérdemű, a bivalyerős, majd százkilós Alekszandar Sapics került Nenad Manoljovics mögé, átölelte mesterét, majd szép lassan a medence széléig lökdöste. Abban a pillanatban, hogy megszólalt a duda, már repült is az edző - hátán egy újdonsült Európa-bajnokkal.

Félórával később, a hivatalos sajtótájékoztató után immár szárazon, egy cigarettával és egy üveg ásványvízzel a kezében (persze a pezsgőzésen már rég túlesett) pedig készséggel nyilatkozott nekünk.

- Talán emlékszik, az Európa-bajnokság harmadik napján beszélgettünk, a magyar-jugoszláv csoportmeccs előtt. Elárulta, minden vágyuk, hogy megverjék Kásásékat, aztán a kontinensviadalt is szeretnék megnyerni. Komolyan hitt benne, hogy mindkét álmuk megvalósul?

- Mondtam volna, hogy kikapunkű Természetesen reménykedtem benne, hogy legyőzzük az olimpiai bajnokot, még ha tudtam is, hazai pályán ez már-már lehetetlen.

- Mégis sikerrel jártak...

- Tény, motiváltak voltunk, talán motiváltabbak, mint a magyarok. Két hihetetlenül erős, magát a legjobbnak tartó csapat csapott össze, mindent bele kellett adnunk, hogy megszerezzük a pontokat.

- Ami azt illeti, apait-anyait beleadtak, mintha nem is vízilabda, hanem ökölvívó Eb-n lettünk volna. Molnár Tamást például szépen kiütötték...

- Kemény, helyenként durva meccs volt, ezt elismerem, azonban nem voltunk alattomosak. De arra kérném, ne beszéljünk erről többet.

- Csupán egy kérdés még ezzel kapcsolatban: a történtek után nem az ön legénysége vált a drukkerek kedvencévé, fütyült önökre a nép rendesen. Igaz, hogy ez csak dacosabbá tette a játékosait?

- Az, hogy ellenünk szurkoltak, nemhogy elkeserítette volna, még jobban feldobta a fiúkat. Ám ehelyütt megjegyezném, csodálatos volt a közönség, bevallom, irigyeltem a magyar pólósokat. Ennek a viadalnak tulajdonképpen két nyertese volt, a publikum, illetve Jugoszlávia válogatottja.

- A végeredmény ismeretében ki merné jelenteni, hogy a jugoszláv vízilabda jobb a magyarnál?

- Inkább úgy fogalmaznék, van olyan jó, mint a magyar. Gondoljon csak vissza Sydneyre, ott kétszer találkoztunk Kemény Dénes csapatával, az első találkozót mi nyertük, a másodikat, a fontosabbat, a magyarok. Meglehet, ha a Margitszigeten másodszor is megmérkőztünk volna, abban az esetben mi maradunk alul.

- Az akadályokat viszonylag könnyedén vették, veretlenül, mi több, pontveszteség nélkül értek célba, igaz, a Szlovákia elleni negyeddöntő csak három másodperccel a vége előtt dőlt el az önök javára. Az volt a legnehezebb meccsük?

- Nem, nem, a magyarok elleni volt az. No meg a döntő. Még jó, hogy null-kettőnél időben észbe kaptunk, onnantól már tényleg jól játszottunk.

- Fukuokában, a júliusi világbajnokság helyszínén megismételhetik a budapesti produkciót?

- Szeretnénk... Tudjuk, nehéz dolgunk lesz, hiszen most mindenki minket, az új kontinenselsőt akarja majd legyőzni. Amúgy felettébb valószín?, hogy a mostani együttesnek ez lesz az utolsó fellépése.

- A csúcson hagyják abba?

- A baj az, hogy a legtöbb játékosom öreg, a jövőben aligha számíthatok rájuk.

- Végre egy jó hír...

- Nagyon azért ne örüljön, mert a feljövőben lévő új generáció nagyon erős, jellemző, hogy a juniorok is megnyerték a maguk Európa-bajnokságát.

- Azt hallottuk, akadnak gondok odahaza a sportág háza táján. Ez igaz?

- Annyiban, hogy kevés, nagyon kevés pénz van a vízilabdában, aki csak teheti, elszerződik Olaszországba. Ezen sürgősen változtatnunk kell, én például amondó vagyok, felesleges annyi profi játékost alkalmazni a klubokban, a legjobbakat fizessék meg rendesen, de a többiek dolgozzanak vagy tanuljanak az edzések mellett.

- Érdekes lenne, amint Sapics bemegy a gyárba hétfő reggel...

- Mondom, a legjobbakat tisztességesen megfizetném.

- Otthon hány napig tart majd a fiesta?

- Egy görbe estét engedélyeztem a játékosoknak, hiszen nyakunkon a világbajnokság.

- Várja már?

- Érdekes lesz, az biztos. Azt sem tudom, a japánok láttak-e már vízilabdát, kíváncsi vagyok, hányan lesznek a lelátókon. Szerintem nem sokan. Megsúgom, én sokkal szívesebben jönnék a Margitszigetre...

Nemzeti Sport 2001.06.26.