Alessandro Sansa, az Európai Úszó Liga igazgatója az Eb első három napján a hivatalos tízes skálán hetesre, múlt hétfőtől 7,5-re, a tegnapi záró sajtótájékoztatón pedig nyolcasra értékelte a rendezést. E minősítés persze csak a mérce ismeretében jelent valamit; mint megtudtuk, a pontozás nem a szertornáéra hasonlít, ahol az kap nyolcast, aki lóugrásból orra érkezik, a nyolcas itt kiváló. Olyannyira, hogy dr. Martin György, a szervezőbizottság elnöke szerint félkomoly felvetés szintjén az is felmerült: a jövőben Budapestet kellene kijelölni az Eb-k állandó házigazdájául.

Élesebb kritikai észrevételt csupán ketten tettek tíz nap alatt. A spanyol szövetségi kapitány, Jané azért, mert csapata kezdetben kevés labdát kapott az edzéseken (más kérdés, hogy aztán a mérkőzéseken is, de ezért már nem volt kit okolni), a jugoszláv kapus, Sostar pedig azért, mert roppant sportszerűtlennek tartotta, hogy a magyar publikum minden meccsükön ellenük szurkolt.

Ettől eltekintve a közönség nemhogy jó volt, de egyenesen túl jó. Szakadó esőben sem tágított a lelátóról, amikor pedig a fiúk kiestek a negyeddöntőben, százak várakoztak rájuk az uszoda előtt, és skandálták rendületlenül: "Szeretünk titeket." A vendégszurkolók is imádták a szigetet, a németek például egyik zászlajukra a következő szöveget pingálták magyarul: "Szeretünk, Budapest. Köszönjük a csodálatos Eb-t." A pesti nyolcezerrel szemben szerte a világon mintegy 45 milliónyian nézték televízión a tornát, az eddigi kontinensviadalok 15-20 milliós számához képest - részben persze az Eurosport beszállása miatt is - ez döbbenetes adat.

Már nem Stieber Mercédesz (5-ös sapkában) az egyetlen komoly lövő a csapatban

Az anyagi mérleg még nincs kész, ettől függ majd, mekkora prémiumot kapnak női és férfi pólósaink. A szakmai mérleget - a két kapitány nyilatkozataira támaszkodva - már nagyrészt megvontuk, túl sokat ehhez nem tehetünk hozzá.

Illetve annyit mindenképpen, hogy Európa-bajnok női együttesünk története legracionálisabb játékát produkálta, köszönhetően persze annak is, hogy végre akad több középtávoli lövője, nem Stieberen és a centeren áll vagy bukik a meccs. Dr. Faragó Tamás azt emelte ki, hogy a korábbiakkal ellentétben a riválisokénál hosszabb volt a magyar kispad, és egy kezdő hetessel biztosan nem sikerült volna Eb-t nyerni. Az ellenfeleket végigböngészve elmondhatjuk, a hollandok a generációváltáskor a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték, az oroszoknál jobbnak, az olaszokkal - semleges pályán is - minimum egyenrangúnak tűnik a csapatunk, ám az olimpiai bajnok ausztrálokhoz vagy az amerikaiakhoz csak a vb-n mérhetjük hozzá.

Három és fél éve minden világversenyen győztes, döntőt utoljára az 1997. májusi Világkupán mulasztó férfiválogatottunkról már örömmel elhittük: minden vetélytársánál jobb 2-3 góllal. A mezőny túlnyomó többségére - az elődöntőbeli vereség dacára valószínűleg az olaszokra is - ez laboratóriumi körülmények között még mindig áll, de ilyen feltételek egyrészt ritkán adódnak (lásd klasszisok sérülése vagy betlije), másrészt a jugoszlávok a jelek szerint minden tekintetben felnőttek a magyarok mellé. Ha nem fúj a bíró, bárkit addig vernek, míg megpuhul, ha mindig fúj, az emberelőnyökre és -hátrányokra épülő stílusuknak az is kedvez. Nehéz kérdés, a mieink miben nyilvánvalóan jobbak, a legszebb az lenne, ha a világbajnokság döntője hozná meg a választ.

A FINA- és a LEN-naptár frontális ütközése miatt ugyanis az Eb utáni hónapban vb-t rendeznek Japánban. A lányok július 18-án, a fiúk egy nappal később vívják első csoportmeccsüket. Dr. Kemény Dénes alakulata addig Bilbaóban nemzetközi tornán vesz részt az oroszokkal, a spanyolokkal és a románokkal (a kapitány ezután szűkítené 15-ös Eb-keretét 13-as vb-garnitúrára), majd ötnapos szöuli edzőtáborozás után ruccan át Fukuokába. A hölgyek már csak edzenek, két nappal a rajt előtt repülnek el Japánba.

Remélhetőleg mindkét csapatunk tökéletes harci szellemben érkezik meg a vb színhelyére, hiszen a nők végre megérezték, milyen nyerni, a férfiak pedig azt, milyen kikapni.

Ballai Attila, Népszava 2001.06.26.