A barátkozásnak vége, péntektől élesben folytatjuk
Miközben megy a magyar-olasz pólótréningmeccs, az éppen nem játszó kerettagok a kapu mögött valamiféle vízi gumikalodában végeznek erősítő gyakorlatokat Kásás Zoltán felügyeletével, miközben a becseji mester fia, Tamás szórja a gólokat az olaszok kapujába.
Benedekék jól tudják, hogy kell megverni az olaszokat (is) |
Egy
pillanatra nincs megállás, de a kemény munka közben sem hagyják abba
a fiúk a mókázást, egymás ugratását. A hangulat kiváló: legfeljebb
azon keseregnek néhányan, hogy mikor kezdődik már ez az
Európa-bajnokság!
Az ugratásnak néha még az újságíró is áldozatul esik, no persze
humorérzék nélkül nincs értelme erre a pályára lépni. Molnár
Tamással akartam például néhány szót váltani, mire a Becsejből a
Honvédba igazolt center szelid hangon arra kért, hogy inkább az
éppen mellettünk elhaladó Fodor Rajmundot faggassam, hiszen
"szegényre" senki sem kíváncsi.
De alig kezdünk el beszélgetni, Kósz Zoltán jelenik meg
mellettünk, s hirtelen azt veszem észre, hogy megváltozott Tamás
hangja. Az újdonsült Vasas-kapus ugyanis egyszerűen befogta
beszélgetőpartnerem orrát, s egy "no ezt visszakaptad!" szavak
mormolása után tovább is áll.
Kósz sokak szerint "megunt arca"
helyett egyébként már Vári Attila fényképe szerepel az
óriásplakátokon. De amikor az edzésen a "csavarkirály" sokadik
helyzetét rontja el, Kemény Dénes nagy hangon kiabál rá: "Ha így
megy tovább, téged is leveszlek a plakátról"!
Az olaszok elleni edzőmeccs könnyű kétkapus játék, semmi
következtetést nem illik a 16-11-es magyar győzelemből levonni. (Bár
eszembe jutnak Martin György vízilabda-szövetségi elnök szavai, aki
azt mondta: hagyományos játékvezetéssel négy-öt "fával" vagyunk
jobbak az olaszoknál.) Fantasztikus dolgokat produkáltak a
játékosok, de közben persze folyamatosan az edzői elégedetlenséget
kellett hallaniuk. Hiszen egy olimpiai bajnokcsapatnak azért a jót
is lehet még jobban csinálni. Varga Tamás nem játszott egyedül a
15-ös keretből az olaszok ellen (hátsérülése azonban már rendbe is
jött), de ott volt a három "aranytartalék": Kovács Zoltán, Vindisch
és Steinmetz Ádám, akiket könnyű volt felismerni, hiszen nekik már
nem "járt" sapka...
Csupa ismerős volt az olasz csapatban is, bár a korábban
felöltöző és a parton egy fehér köpenyben didergő Szécsi kiszúrta,
hogy van köztük egy nagyon fiatal srác is. A BVSC kapusa innen
kintről is tanulmányozhatta: ki melyik sarokra lő. Veheti majd
hasznát ennek, hiszen egy csoportban vagyunk az olaszokkal.
Steinmetz Barna, Kásás, Benedek, Märcz, Fodor és mostmár Varga I
Zsolt révén jónéhány olasz klubban játszó pólós van a csapatunkban.
(Kiss Gergely is ott játszott még tavasszal.) Ők olaszul értekeztek
az ellenféllel. De a következő ellenük való meccs már nem ilyen
baráti összejövetel lesz, hiszen még az is lehet, hogy a modern
játékvezetési stílus lehetőséget ad majd arra, hogy kézzel-lábbal is
jól elpáholják egymást a játékosok. És még az is könnyen
elképzelhető, hogy nem is egyszer játszunk ezen az Eb-n az
itáliaiakkal...
Sportfórum, 2001.06.12.