- Bár tudom: kicsit nyomasztó dolog hazai pályán játszani. Ám korban, pszichikai állapotában és a szakmai vezetés tekintetében is annyira topon van ez a csapat, hogy nem is tudom elképzelni azt, hogy ne nyerjenek.

- Össze lehet hasonlítani ezt a gárdát a régiekkel?
- Ennek a kornak a nagy csapata ez. Hál' Istennek a magyar vízilabda mindig is bővelkedett extraklasszisokban. Minden kornak megvolt a maga nagy együttese. Ez az ezredforduló nagy csapata, és ezt eddigi eredményei is bizonyítják.

- Mi a kor vízilabdájának a meghatározója?
- Ma sokkal gyorsabb a játék. Szabálymódosítások is voltak közben. Az igazi csapatmunkán van a hangsúly. Ez persze azt jelenti, hogy pontosan azok a kiemelkedő csapatok, amelyek egyéni klasszisokat tudnak felvonultatni. A mi csapatunkban pedig van ilyen bőséggel. A magyar vízilabda mindig kitermelte azokat az extra képességű játékosokat, akikre egy csapatnak szüksége van.

- Milyen volt az Ön korának válogatottja?
- Az az együttes, amelyikben én játszottam a hetvenes években, az is megelőzte a korát. Fizikálisan a többiek fölé emelkedtünk. Több mint tíz éven át az is aranycsapat volt. Olimpiát is nyertünk Montrealban 1976-ban, meg sok-sok világversenyen jól szerepeltünk. Nagy örömömre szolgál, hogy ezek a srácok ott folytatják, ahol mi abbahagytuk!

Sportfórum, 2001.06.14.