Dr. Faragó Tamás szövetségi kapitány: Mindig azt a tételt akartam cáfolni, hogy jó játékosból nem lesz jó edző. Ez most sikerült.

Györe Lajos, a kapitány segítője (vizesen, csatakosan, miután a győzelem pillanatában a lányok bedobták a medencébe): Az egész világ terhét vittük a vállunkon, mint Atlasz, ettől rogytam így meg a végére.

Sós Ildikó: Nagyon boldog vagyok, hogy annyi negyedik hely után végre sikerült érmet szereznem, s rögtön a legcsillogóbbat. Az oroszok elleni elődöntő nehezebb volt az olaszok elleni finálénál, mert a döntőben örömpólót játszottak a lányok. Mondták, hogy én is jól védtem, pedig belülről nem éreztem így, inkább fantasztikus szerencsém volt.

Szép Brigitta: Nekem már csak ez a gyönyörű érem hiányzott az Eb-kollekciómból. Volt már bronz 1993-ból, ezüst 1995-ből, s most végre nyakamban az arany.

Tiba Zsuzsanna: Az érem valódi, ez biztos, mert a fogpróba megvolt; a kupa baromi nehéz, abból sem hagyták ki az anyagot. Minden annyira fantasztikus volt, s ezért külön köszönet a szervezőknek, akik a körülményeket olyanná varázsolták, hogy nekünk már nem is volt nehéz győzni.

Sipos Edit: Hihetetlenül boldog vagyok, hogy tíz évvel az athéni Eb-arany után újra nyerni tudott a magyar válogatott. Az 1994-es vb-siker és 2001 között hatalmas volt az űr, egyedül az 1995-ös bécsi Eb-ről tudtunk ezüstöt hozni, s most azoknak az olaszoknak vágtunk vissza, akik akkor legyőztek minket.

Kisné Dancsa Katalin: Noha ez a második Európa-bajnoki címem, ezt nem lehet összehasonlítani az 1991-es athénival. Óriási élmény hazai közönség előtt játszani és nyerni, bár a döntőnek már nem sok köze volt a pólóhoz, inkább vízipankráció volt, amiből annak köszönhetően, hogy a meccs elején sikerült elhúznunk, győztesen jöttünk ki.

Stieber Mercédesz: Nagyon boldog vagyok és nagyon fáradt is. Egészen új tapasztalattal gazdagított ez az Eb, elvégre Tamás új szerepkört szánt nekem, amit csak 3-4 hetem volt megszokni. Irányítóként, a csapat "agyaként" nekem kellett összefognom a társaságot, otthon sem értették, hogy miért nem én lövöm a gólokat. Bár furcsa volt, így volt jó, mert nyertünk!

Rédei Kata: Hiába szedte úgy a vékony lábait, mint még sose, megkeressük Faragó Tamást, s ha kell, daruval vontatjuk a medence partjára, hogy bedobjuk a vízbe.

Drávucz Rita: Fantasztikus érzés, egyszerűen nem térek magamhoz. Ennyi csókot, ennyi gratulációt még életemben nem kaptam. 1997-ben, Sevillában voltam először válogatott, s ez azóta a magyar női póló első érme. Ráadásul itthon tudtunk nyerni, ahol 50 évenként rendeznek Eb-t.

Valkay Erzsébet: Ez egy beteljesült álom. A döntő előtti bemelegítésnél Primász Ágival úgy éreztük, mintha nem is lennénk a medencében, önkívületi állapotban lebegtünk. Aztán a meccs elején annyira bejött minden, hogy a 3. negyedben már sírtunk a kispadon, hogy fújják már le, legyen végre vége, nehogy visszakapaszkodjanak az olaszok. Külön köszönet Faragó Tamásnak, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen fantasztikus hitet öntött belénk.

Szremkó Krisztina: Hihetetlenül boldog vagyok. Az 1994-es római vb-arany és az 1995-ös bécsi Eb-ezüst után talán már csak ez a cím hiányzott az éremgyűjteményemből.

Pelle Anikó: Ez a világ legnagyszerűbb érzése. Bár biztos, hogy pontosan csak napok múlva tudatosul, hogy mit is értünk el.

Valkay Ágnes: Hihetetlen, hogy a sok kudarc után végre újra sikerült nyerni. Egyelőre még el sem hiszem. A döntő során egy pillanatra sem kérdőjeleződött meg bennem, hogy csak mi nyerhetünk, bár, amikor feljöttek az oroszok egy gólra, akkor féltem, s nem győztem ordítani a többiekkel...

Primász Ágnes (14 találatával az Eb gólkirálynője lett): Még fel sem fogtam, hogy sikerült véghezvinnünk. A döntőben nagyon jól játszottunk, igaz, a végén megint esélyt adtunk az ellenfélnek, hogy feljöjjön, mint a korábbi mérkőzéseinken. Azt, hogy én lettem az Eb gólkirálynője, csak az eredményhirdetésnél a hangosanbeszélőből tudtam meg, őszintén szólva nem is foglalkoztam vele, csak az Eb-címmel.

Tóth Andrea: Hihetetlen ez az egész, nem is tudom felfogni, hogy mi történt. Három év alatt junior Európa-bajnokból felnőtt Európa-bajnok lettem, s annak a csapatnak a magja itt is együtt örülhetett.

Györe Anett: Fantasztikus érzés, hogy aranyérmes lettem, ahogy az is, hogy egy ilyen csapatban játszhattam, s Faragó Tamástól lehetőséget kaptam.

Németh Andrea, Sporthírek 2001.06.24.