"Magamra engedtem a svéd bekket, legalább ő melegítse körülöttünk a vizet" - kedélyeskedett Németh Jamesz a skandinávokkal vívott edzőmeccset követően. 1934-ben, Magdeburgban ugyanis jóformán egyetlen ellenfele volt az ekkor már olimpiai bajnoki címmel is büszkélkedő magyar válogatottnak: az istentelenül hideg víz. Ettől függetlenül a tudása csúcsán lévő gárdának összességében a "16 fokos pálya" sem okozott gondot. Jót kacagtak az elsőség sorsáról döntő meccs előtt, midőn a helybéli hangosbemondó arra figyelmeztette a jónépet, hogy " a meccs alatt csak a bíró, a gólbírók és az időmérő fütyülhet, a közönség legfeljebb ordíthat". S miután Bozsi Mihály emberhátrányból is gólt dobott a házigazdáknak, érezte mindenki, a németek megint nincsenek partiban velünk. Olyannyira, hogy a szünetben nagyszabású röhörészés hallatszott a magyar kispad környékéről.

Történt, hogy zseniális kapusunk, Bródy György valósággal belefagyott a hideg vízbe, s hiába masszírozták a szünetben, egyre csak vacogott. Erre belediktáltak egy bögre rumos teát, vagy inkább teás rumot. Vértessy József mindazonáltal elkurjantotta magát: "Mi az, ilyen melegben rumot adnak az embernek? Micsoda rendezés! Hideg sört kérünk!" Később kaptak azt is, minthogy senki sem tudta megszorítani őket (a germánokat 4-1-re győzték le például): fölényük oly nyomasztónak hatott, hogy az Eb-t értékelő francia lap, a L'Auto megállapította: "A magyarok vállaikon az évek súlyával is mesterei maradnak és maradtak a vízipólónak. Ha egy fokkal lejjebb szállnának is tudásuk lajtorjáján, akkor sem fenyegeti felsőbbrend?ségüket semmilyen veszély."

A medence széléről

Igencsak visszafogott, a felkészülés jelenlegi, keményebb szakaszába illeszkedő legénybúcsút tartottak Szécsi Zoltánnak a társak csütörtök este. Az esemény "klasszikus szakasza" például elmaradt, ráadásul a házigazda kapus félreérthetetlen jelzései (pakolászás nagy, széles mozdulatokkal) miatt nem sokkal éjfél után felkerekedett a vendégsereg, és pihenni tért. Szécsi amúgy szombaton déltájban tartja esküvőjét - a Balaton kellős közepén, a Kelén nev? motoros fedélzetén.

Szokatlan módon kezdődött a férfiválogatott délutáni edzése: a tornatermi, elsősorban relaxációs félórát követően Gém Zoltán, az Eb szervezőbizottságának tagja, a FILA magyarországi képviseletének vezetője gy?jtötte egybe a játékosokat, és nekiállt ajándékokat osztogatni. Gém azt hálálta meg a kollektívának, hogy csütörtökön fél órával korábban kezdte a tréningezést, így a csapat négy tagja részt vehetett a tv2 egyik m?sorának a felvételén: "Az év hangja" cím? produkció heti adásában mutatták ugyanis be az Eb hivatalos indulóját, Somló Tamás előadásában. A kerettagok ezért a sportszergyártó cég pólóiból kaptak néhányat, valamint ötven rétest falhattak fel az edzés befejeztével az öltözőben (Gém ráadásképp a kétkapus, egymás elleni gyakorláson elvállalta a játékvezető szerepét, és nem is csinálta rosszul).

A Budapestre tört irgalmatlan szélvihar miatt fél órával korábban ért véget a válogatott tréningje. Az uszodát belepő porfelhő, továbbá a fákról lefútt levéltömeg, no és a labda eldobását szinte lehetetlenné tevő orkán miatt Kemény Dénes fél hét tájban az öltözőbe terelte fiait. Szerencsére, a kint parkoló autók egyikében sem esett kár, ámbátor az inkriminált időszakban az uszodai teniszpályán párosozó kapuslegenda, Molnár Endre kishíján szívszélh?dést kapott, amikor egy óriási reccsenést követően egy combvastagságú faág fél méterrel a kocsija mellett landolt. "Annyira megijedtem, hogy még a teniszütőmet is ottfelejtettem" - mesélte utóbb.

Leskelődni márpedig muszáj

Leskelődni márpedig muszáj. Muszáj, mert ki tudja, milyen játékerőt képviselnek a riválisok, ki tudja, hány új és legfőképp hány veszélyes emberrel rendelkeznek. Különösen igaz ez a női szakágra, ahol számos helyen kicserélődött az olimpia után a játékoskeret. A női kapitány, Faragó Tamás el is döntötte: az athéni nagy nemzetközi tornán személyesen nézi majd meg a közeljövőben az ellenfeleket.

Jobb híján... Igen, jobb híján, hiszen nem titok, a mieink - azok után, hogy a németek bejelentették, mégsem rendezik meg a berlini viadalt - is bejelentkeztek a nyolccsapatos tornára. Kilencedikként. Hátha valaki visszalép, hátha esetleg a kedvünkért növelik a létszámot.

Nos senki sem lépett vissza és a görög rendezők nem is jártak a kedvünkben...

"Én viszont akkor is ott leszek, megnézem élőben a riválisokat"- mondotta a montreali bajnok, aki amúgy péntek délelőtt tartott utoljára edzést a héten a válogatottnak. A hét további részére pihenőnapokat iktatott a hölgyek programjába. "Annak a felkészülési ciklusnak végére érkeztünk, amely során a kondíció javítása került előtérbe, mégpedig úgy, hogy mindez ne menjen a gyorsaság rovására. Kijelenthetem, a lányok becsülettel dolgoztak, látszik rajtuk az elszántság. Jó erőben vannak, a gyorsaságuk sem kopott meg. Így lassan kezdődhet az elméleti, a taktikai felkészülés is."

A női együttes tagjai amúgy még egy hétig tervezik a felkészülésüket a Komjádi uszodában, ezt követően szándékaik szerint az Európa-bajnokság helyszínén, a Margitszigeten gyakorolnak.

A remélhető sikerek helyszínén.

Nemzeti Sport, 2001.05.19.

Nem nyertek. Mindenki bízott abban, hogy az olasz női bajnoki finálé negyedik összecsapásán újra nyer a Stieber Mercédesz, Valkay Erzsébet kettős vezette Gifa Palermo, és bezsebeli végre a bajnoki címet. És jöhet haza a magyar válogatotthoz a két kit?nőség. Nem így történt. Az Orizzonte Catania nyert 4-2-re (gólszegény meccs...) - csak apró szépségtapasz számunkra, hogy a Gifa két gólját Stieber szerezte. Hétfőn kerül sor az utolsó, ki-ki találkozóra (hiszen 2-2-re állnak), csak azt követően ülnek repülőre a mieink. Kell-e mondani, már nagyon vágynak haza...

Pelle Anikó is megérkezett. A Honvéd kapusának, Pelle Balázsnak a testvére, mint ismeretes, Amerikában tanul, és ott is vízilabdázik. Mindkettőt elsőrangúan teszi. Vizsgái után hazatért, és csatlakozott a női válogatotthoz. A család nagy álma, hogy Anikó és Balázs is bekerüljön a válogatott Eb-keretébe, és hogy mindketten a dobogó tetején álljanak. Hősies tett lenne...

Vízi sztori 5

Schulze már nem bírta cérnával. Zokogva rogyott az öltözőpadra, azután, hogy egy svunggal a padlóra csapta sapkáját. "Most készülhetünk megint egy évig, hogy aztán újra kikapjunk a magyaroktól!" - könnyezett a német gárda legnagyobb ásza, minthogy társaival immáron tizedik éve nem bírták megingatni a mieink trónját. Holott úgy festett, eljött az ő idejük. Komjádi aranycsapatából már csupán Halassy és Németh maradt hírmondónak az 1938-as londoni Európa-bajnokságra, elvégre a berlini olimpiai győzelem után olyan fantasztikus tudású pólósok vonultak vissza, mint Keser?, Homonnai és Bródy (amikor minden idők egyik legzseniálisabb kapusa őrizte a kapunkat - 75 meccsen!!! - egyszer sem veszített a magyar válogatott), igaz, a súlyos vállsérülése miatt partra kényszerült Ivády Sándor azért kapitányként ott maradt a parton. És ő volt az, aki a németek elleni sorsdöntő találkozón oly zseniálisan kevergette a kártyákat, hogy a remek taktikai húzásoknak hála, a germánok teljesen esélytelenül vergődtek (2-0).

Csapatunk egyébiránt úgy lett első, hogy a színfalak mögött már erőst feszítették a generációs ellentétek. Halassy például egy ízben kijelentette: "Én kiúszom a lelkemet, és ezek a protekciósok minden átadott labdámat elönzősködik." Erre Ivády haza akarta küldeni, ám hallva az Olival szolidáris Németh Jameszt, végül túltette magát az irányító megjegyzésén. Együttesünk pedig a hetes körtornát százszázalékos eredménnyel, s 35-3-as gólkülönbséggel zárva egymás után ötödször is elhódította az Eb-elsőséget, mely széria azóta is egyedülálló a sportág történetében - amúgy meg csupán a világháború tudta félbeszakítani...

Nemzeti Sport, 2001.05.20.

Vízi sztori 6

"A Magyar Úszószövetség válasza az Európai Úszóliga minősíthetetlen provokációjára. Egy, a Magyar Úszószövetség címére két hónap késéssel megküldött jegyzőkönyvkivonatból mély felháborodással arról értesültünk, hogy az Európai Úszóliga ez év január 10-ei párizsi ülése kiagyalt, hazug ürüggyel - hogy Magyarország nem tudná biztosítani a zavartalan megrendezést - visszavonta Magyarországtól az 1950. évi úszó Európa-bajnokság rendezési jogát, és azt Ausztriának adta. (...) Provokációs szándékra mutat az a tény, hogy az "ülés" egy részét egy Fadgyas nev?, magyar származású hazaáruló kalandor párizsi zugvendéglőjében tartották, hogy az ülésen - miközben a Magyar Úszószövetség megbízottját megakadályozták a részvételben - részt vett egy bizonyos Bródy György nev?, állampolgárságától megfosztott hazaáruló. Mindezek az okok, hogy eddig példa nélkül álló módon, alapszabályellenes eljárás során a szabályok lábbal tiprásával, minden komoly ok nélkül rendezési jogunkat visszavonták, arra késztetik a Magyar Úszószövetséget, hogy kijelentse: Magyarország az 1950. évi, Ausztriában kiírandó Európa-bajnokságokon nem vesz részt. A Magyar Úszószövetség ezért a sportbeli és erkölcsi kudarcért, amelyet az 1950. évi Európa-bajnokság körüli nemtelen taktikázás az úszósport ügyének nemzetközi mértékben okoz, minden felelősséget azokra hárít, akik az Európai Úszóligát a nemzetközi reakció eszközévé alacsonyítják le. (...)"

Íme, egy korh? dokumentum a vasfüggöny mögül, ahová Európa nagy része - érthető okokból - nem kívánkozott. A viszonyokat mindenesetre jól illusztrálja, hogy a kommunista rezsimmel megbarátkozni képtelen kapuslegendát, Bródy Györgyöt immáron csak hazaárulóként emlegetik - holott egy évvel korábban még az úszószövetség ünnepelt elnöke volt a kétszeres olimpiai bajnok kapus. Aki úgy döntött, Amszterdamban marad, ha már egyszer ott vezette a kereskedelmi kirendeltséget. És a többség nem is nagyon vetette meg emiatt...

Újra EB-klub! Csütörtökön immárom harmadszor rendezik meg az Eb-klub 2001 névre hallgató klubpartit. A találkozó célja -most már a hagyományt folytatva -a közelgő esemény népszer?sítése, illetve egy olyan fórum létrehozása, ahol a sportág nagy családjának minden tagja, a szurkolók információhoz jussanak, véleményt cseréljenek. A május 24-én, 18 órakkor kezdődő eseményre várják Martin Györgyöt, az MVLSZ elnökét, Bakó Pált, a kontinensviadal logisztikai igazgatóját, Konrád Jánost, az Eb protokoll -igazgatóját, valamint Kobelrausch Györgyöt, az Unilever Magyarország Kft. Eskimo divíziójának üzletág-igazgatóját. Szeretettel várnak minden érdeklődőt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Székházának Premier éttermében.

Kásás: "Az Európa-bajnokságra felpörgök!"

A dubrovniki BL-döntőről érkező hírek annyiban riasztóan hatottak, hogy válogatottunk alapemberei sem tudtak lendíteni együtteseiken, így az esélyesnek számító Posillipo és Becsej csupán a harmadik helyért mérkőzhetett. A jugóknál játszó Molnárék esetében ez még érthető volt, elvégre a hazai pálya összes előnyét élvező Jug ellen így is csak nüanszokon múlott a döntőbe jutásuk. Az azonban idegesítő, hogy a sokkal nagyobb meccseket egyszemélyben eldöntő Kásás Tamás ezúttal az Olympiakosz Pireuszon sem tudott "felülkerekedni".

"Fejben nem sikerült ráhangolódni a mérkőzésre - magyarázta a nápolyiak ásza. - Tudom, hogy ilyenkor tőlem várja a megváltást a többség, de ezúttal képtelen voltam normális teljesítményt nyújtani. Egyszer?en nem éreztem a tétjét ennek a meccsnek. Most nem mondanám el, mikortól tart a hajsza, hogy a fontos olasz derbiken végig bent vagyok négyszer kilenc percig, hogy a bajnoki döntő ötmeccses volt, két hirtelen halállal megspékelve. Tény, miután legyőztük a Firenzét, teljesen lelazítottuk magunkat. Az edzőnk például magára vállalta a felelősséget azért, hogy Dubrovnikra nem tüzelt fel minket úgy, ahogy kellett volna."

De feltüzelődik-e Kásás az Eb-re?

"Természetesen. Kétségtelen, agyilag egy kicsit kivagyok, fizikálisan is éreztem jobban magam, a végén már nem tudtam labdára úszni, annyira besavasodott a karom, ám ez nem érdekes, az Eb-re rendben leszek. Otthon játszunk, emiatt fel fogok pörögni. Most telefonált Szabó Zoli, és mesélte, mekkora lelátókat építettek a medence köré, azaz nem lehet rosszul játszani - és nem is fogok!"

Nemzeti Sport, 2001.05.22.

A medence széléről

Valahára megjelent a szigeten a Kásás família férfiága. A dubrovniki BL-hétvége után a Becsej edzője, Zoltán, és a Posillipo ásza, Tamás, egyaránt "letalált" a szigetre. Igaz, egyelőre csak "ismerkedtek" a honi környezettel, munkába majd a jövő héten állnak. Merthogy - az elmúlt esztendőhöz hasonlóan - Kásás Zoltán ismét besegít Kemény Dénesnek a válogatott felkészítésében. "Csupán egyvalami változik Sydneyhez képest: Zoli nem utazik a csapattal az Európa-bajnokságra" - kajánkodott a szövetségi kapitány...

Kezd családiasodni a légkör. Kemény Dénes két fia már a felkészülés kezdete óta ott jön-megy a parton (a nagyobbik, Kristóf csak azok után, hogy befejezte az edzést az UTE serdülőcsapatában), két napja Benedek Tibor felesége és kislánya is rendszeres látogatóvá vált, szerdán pedig Kósz Zoltán asszonya és kisfia t?nt fel a medence végében, némi pancsolás végett. A legfelt?nőbbet a kétéves Benedek Ginevra produkálta a "mezőnyben": hogy hogy nem, azonnal kiszúrta magának Kásás Tamást, s attól fogva ki sem szállt az öléből. Olyan mélység? volt a "szerelem", hogy az épp bevetésre váló apa kénytelen volt kiszólni a vízből: "Még tizenhat évig nem adom!"

A jugoszláv válogatott elutazott Athénba, ahol a Poseidon kupán vesz részt. Nenad Manojlovics szövetségi kapitány nem hívta meg a tornára Jugoszláv Vaszovicsot (sportszer?tlen viselkedés miatt) és bizonytalan Predrag Zimonjics játéka is (gondok a vízummal). A házigazda és a plávik mellett a tornán azonos csoportban szerepelnek még az olaszok és az ausztrálok.

Sztorisarok

Mondhatni, nyolc év késéssel, de csak megkezdődött a budapesti Európa-bajnokság a harminchármas medencével kibővített Hajós Alfréd uszodában. 1958-at írtunk. Lemhényi Dezsőnek nem volt könny? feladata: az '56-os forradalom leverését követően egy sor, huszonéveinek elején járó, tündöklő tehetség? vízilabdázó távozott az országból.

Mégis. A magyar póló nem először (s nem utoljára) bebizonyította: nincs olyan nehéz helyzet, amelyből ne lelné meg a kiutat. A margitszigeti Eb olyan diadalmenetté változott, hogy ahhoz foghatót keveset lelni a kontinensviadalok történetében. Lemhényi Butykó, a nagy mágus szokás szerint keverte a kártyákat: az olaszok elleni 1954-es, torinói 8-1 alapját jelentő taktikai újítás, a kétcenteres játék után erre az Eb-re egy új előnymegjátszási verziót dobott be. A két szélső adogatta a labdát a védelem feje fölött, amelynek lassú, rövid passzokhoz szokott tagjai egy idő után elszédültek, s végül az egyik támadó jóformán az üres kapuba tehette be a labdát. A kapitánynak egy idő után kissé megreformált elvet kellett érvényesítenie, nevezetesen: "brillírozó csapaton ne változtass!" Ez a gárda (Boros - Molnár, Hevesi - Markovits - Kanizsa, Dömötör, Kárpáti) ugyanis nem csupán győzött, de brillírozott. A jugók elleni 5-3 fölényesebb volt, mint azt az eredmény mutatja, az olaszok elleni 7-0-ról a számok mesélnek, ami meg a szovjetekkel vívott zárómeccsen zajlott... Megteltek a napozóteraszok, a m?ugrótorony, a tribünön két helyre három néző jutott. A hangulat már az előző napokban is leírhatatlan volt - azt azonban sem szóban, sem írásban nem lehet visszaadni, milyen atmoszféra uralkodott 4-0-nál. Elvégre a túlnyomó többséget még feszítette belülről mindaz, ami másfél évvel korábban történt... Az oroszok alig tudták eldobni a négyméterest, a hétezer száj gerjesztette füttykoncertben ugyanis nem lehetett hallani a bíró sípját.

A vége 4-2 lett, s hazafelé menet jó néhányan tovább fütyültek - mégpedig egy régi slágert: "...csak miénk volt a sziget..."

Nemzeti Sport, 2001.05.24.

Sopronban maradt a hét utolsó munkanapjára a férfiválogatott: a csütörtök esti bemutatót követő, a Hotel Szieszta kilencedik emeleti tetőteraszán tartott pazar fogadás után a csapat nem tért vissza Budapestre, inkább a helyszínen sziesztázott, s péntek délelőtt is a Lővér uszodában edzett. Végül nem jártak rosszul az urak, először is Sándor Péter szállodaigazgatótól nem tudtak olyat kérni, amit ő kollégáival karöltve ne teljesített volna. Másodszor: ebben a konstrukcióban megúszták a péntek esti tréninget, Kemény Dénes ugyanis eredeti tervéről lemondva az ebéd után buszra parancsolta a kollektívát. "Elfáradtam" - indokolta mosolyogva döntését, igaz, tett arról, hogy pólósai se legyenek ezzel másképp, avagy délelőtt keményen meghajtotta a társaságot. A sok tavaszt látott kapusfenomén, Kósz Zoltán egy őszintébb pillanatában meg is jegyezte: élete egyik legkeményebb edzése volt ez a mostani.

Nincs túl jó állapotban Székely Bulcsú: lassan második hete küzd az allergiával, amely miatt nap nap után fulladozik. Hiába szed lórúgás mennyiségben gyógyszert, a folytogató érzet csak nem akar kipurgálódni belőle - márpedig ez a teljesítményére is rányomja a bélyegét.

Nemzeti Sport, 2001.05.26.

Nagy nap volt a hétfői: első ízben gyakorolhatott teljes létszámban a férfiválogatott, avagy végre bekapcsolódott a munkába a Nápolyból visszatért Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás is. Látszott rajtuk, hogy kipihenték magukat, Molnár Tamás mindjárt nehezebben fickándozott centerben, midőn Steinmetz lógott a nyakában, míg Kásás kifejezetten élvezte a játékot. "Bárcsak mindegyik nap olyan lenne, mint az első edzés!" - sóhajtott az egyre rövidebb hajjal tüntető óriás, majd megnyugtatta az érdeklődőket: "Nyugi, nem lesz semmiféle visszaesés, mint tavaly." Végül oldalra sandított, s látva a Duna Tv-nek nyilatkozó cimborát, utánozhatatlan szarkazmusával megjegyezte: "Barna már vagy fél órája beszél. Csak nem filmet forgatnak róla?..."

Nagy erőkkel vonult ki a Magyar Televízió a délelőtti tréningre, Knézy Jenő "zászlaja" alatt - s ez így lesz ezentúl majd' minden nap. Az m1-n ugyanis ezentúl hétköznaponként a 18 órás Híradó után, 18.15-kor "Pólóspercek" címmel tízperces magazinm?sort láthatnak az érdeklődők a vízilabda Európa-bajnokság felvezetéseként, interjúkkal, visszaemlékezésekkel, s megannyi, a szurkolók számára is hasznos információval.

Nagyszabású habzsolás zárta a délelőtti foglalkozást: a 23. születésnapját múlt csütörtökön ünnepelt Varga II Zsolt szervírozta az ilyenkor kötelező süteményhalmot. A soproni kiruccanás miatt mostanáig halasztott rétes- és tortaevés a készlet erejéig tartott. Utána mindannyian elmentek - ebédelni...

Vízi-sztori 13

Ránk unt a nagyvilág - ez mindjárt az 1977-es jonköpingi Európa-bajnokság második napján kiderült. Az 1976-ban az olimpiai bajnoki címet is begy?jtő válogatott sikerszériája mind több gyomorra "húzódott rá" nemzetközi körökben, "felül" összekacsintottak hát az urak: ebből többet nem kérünk.

Minthogy a körmeccses Eb első két fordulójában rögvest a szovjetekkel és a jugoszlávokkal terelt össze a sors, elég hamar megismerkedtünk az "új trenddel". Szívós már az ötödik percben két hibaponttal állt, miközben úgy jártunk a négyméteresekkel, mint az új brácsás a cigányzenekarban jattosztáskor: járni járt, csak nem jutott... Más kérdés, hogy túl sok zseniális pólós játszott mifelénk, akik voltaképpen gond nélkül elviselték a rájuk nehezedő nyomást (7-5). Ám csak hitték, hogy tudják, mi vár a gárdára az elkövetkező napokban.

Másnap, a plávikkal vívott összecsapáson a leplezetlen utálat mindent elsöprő hömpölygésével ismerkedtek meg, Abe Fuchs jóvoltából. A belga bíró csak gólt nem dobott - egyébként mindent bedobott. A meccs egyik időszakában egymás után hatszor állított ki tőlünk, miközben a túloldalról egyszer sem. Ami az olimpiai bajnok gárda ellen a bírói bravúrok legfelsőbb kategóriájába sorolandó. A módszer amúgy a világ összes olyan csapata ellen eredményre vezetett volna, amelynek a kapuját nem Molnár Endre őrzi az adott összecsapáson.

Amit a "Füles" becenévre hallgató kapus produkált ezen a találkozón, azt egy életben csak egyszer lehet megcsinálni.

Alkalmasint az egyetemes vízilabdatörténetben is...

Egy ízben másodpercek leforgása alatt négy lövést hárított. Egyik sem jött három méternél távolabbról. Bandi az összesre odaért. Legkevésbé a jugók tudták követni. Pedig ők lőttek.

Így nyertünk 4-3-ra, s a négy pont begy?jtése után túl sok gondunk nem akadt. Ugyan végig ellenszélben haladtunk (az Eb végére 27-45 volt a kiállítások aránya), ám ezt csatahajót ezek után sem isten, sem ember nem tudta feltartóztatni...

Nemzeti Sport, 2001.05.29.

Sztorisarok

Alkalmasint egyetlen négyméteresen múlott nagyhatalmi státusunk megmaradása, avagy megrendülése a moszkvai olimpián. Az a négyes kimaradt, beleremegett a felső léc - és a magyar vízilabda is. Bár a legjobbnak tűnt, csapatunk mégis harmadik lett csupán a játékokon, így nagy hirtelen minden kosz előkerült a szőnyeg alól.

Így amikor az új kapitány, Mayer Mihály körbehordozta a véres kardot a nyolcvanas évek elejétől megszaporított világversenyek előtt (1981-ben rendeztek első ízben Világkupát és Európa-bajnokságot egy idényben), néhány főrend? nemesúr hadba szállásától el kellett tekintenie. Akadt, akit a szövetség nem ajánlott (Csapó, Gerendás, Somossy), akadt, aki önként maradt távol (Faragó), akadt, aki befejezte (Molnár, Szívós).

S noha Gerendás és Somossy visszatérhetett, miután válogatottunk nem elsősorban a naptól égett le Long Beachen (Vk-6. hely), továbbá Cservenyák és Horkai feladta önkéntes száműzetését, a spliti Eb-nek mindezek ellenére úgy indult neki az együttes, hogy 1926 óta először egyszerűen nem számított a kontinensviadal esélyesei közé.

Az pedig rögtön az elején kiderült, miért: a negyedik negyedig remekül pólóztak az urak, ám aztán kifulladtak, s végül a szovjetek egyenlítettek 8-5 után. Másnap a németektől egész egyértelmű vereséget szenvedett a gárda, s bár ezek után megverte az Eb előtt egy héttel kapitányukat vesztett jugoszlávokat (szegény jó Mirko Csirkovics autóbalesetben halt meg), aztán az olaszokat is, a spanyolok elleni meccset épphogy döntetlenre mentette, azaz meg kellett elégednie a bronzéremmel.

Továbbá azzal, hogy beigazolódott Mayer jövendölése: az első hely sorsába úgy tudunk beleszólni, hogy mennyivel rövidítjük meg a nagy esélyeseket. Miután a szovjetektől elvettünk egy pontot, a németektől viszont nem, 1928 után ismét a germánok vigadhattak egy világverseny végén...

A medence széléről

Demonstráció. A szót Faragó Tamás sulykolja a női válogatott tagjaiba. "Demonstrálnotok kell az egységeteket, hogy a túloldalon leselkedő ellenfél megijedjen, hogy lássa, nincs esélye" - harsogott a Komjádi uszoda kedd délelőtt a montreali bajnok hangjától. Az ukáz hatott, a lányok együtt melegítettek ("Ez legyen természetes!"-kérte Faragó), együtt végezték a karmozgásokat, a hajlásokat, majd együtt ugrottak a vízbe. Ejh, ha itt lettek volna mondjuk a hollandok...

Oroszles. A női válogatott első ízben videózott. Faragó Tamás kapitánytársától, Kemény Dénestől kapott nagy-nagy segítséget. Olimpiai válogatottunk mestere ugyanis megszerezte a sydneyi női meccsek felvételét, ezzel segítve a hölgyek felkészülését. Kedden délelőtt meg is nézte a csapat az orosz-ausztrál elődöntőt, amely után mindenkiben rögzülhetett: sosem szabad feladni. Az auszik ugyanis az utolsó negyedben 4-6-ról fordítottak, s nyertek 7-6-ra. Mi is kiegyeznénk ezzel az eredménnyel az oroszok ellen...

Vannak még jegyek! Minden hiedelemmel ellentétben ha nem is nagy számban, de kaphatóak még jegyek az Eb meccseire az ismert jegyirodákban. A bérleteket viszont gyorsan elkapkodták.

Villanyfényben edzett hétfőn késő este a férfiválogatott. A Hajós Alfréd uszoda vezetőinek kérésére Kemény Dénes a férfimeccsek időpontjában, azaz negyed kilenckor vezényelt tréninget az ötvenesben a fiainak. Az új reflektorok hiba nélkül működtek végig - csakúgy, mint a megannyi pólós a vízben...

Szerdán útra kelnek a férfiak. Pozsony felé veszik az irányt, ahol csütörtöktől vasárnapig a Duna-kupán szerepelnek. Az Eb előtt ez az egyetlen torna, azaz a játékosoknak a szlovákok, a franciák, a japánok, a görögök és a jugoszlávok ellen kell bizonyítaniuk, helyük a csapatban.

Nemzeti Sport, 2001.05.30.

Sztorisarok

1987 a mélyponton találta a magyar férfipólót. Egy évvel a sportágat alapjaiban megrengető madridi világbajnokságot követően - kilencedik helyen végzett a csapat - Kásás Zoltánra bízták az újjáépítés levezénylését, ő pedig kemény kézzel látott munkához. Végképp talonba tette a hetvenes évek sztárjait, s megpróbált az itthon játszó fiatal klasszisokból ütőképes gárdát gyúrni.

Nem ment könnyen. Strasbourgban hamar kiderült, hogy az ósdi edzésmódszerek miatt egyre bántóbb a lemaradásunk. Leginkább az alulmaradásunk szúrt szemet. A legjobbakhoz képest ugyanis a gyengécske lábtempóval küszködő magyarok egy emelettel lejjebb voltak a vízben. No most nem mindegy, hogy egy erdő, vagy csupán egy cserjés fölött kell eldobni a labdát. Ehhez képest fiaink védőfala olykor a szavannákat idézte...

Ráadásul - hogy semmiben se szenvedjünk hiányt -, egy afféle nemtelen hagyomány folytatásaképp Fuchs és Radjenovics után Papazian spori is beírta magát a magyar póló Eb-históriájába, mint egy kiélezett parti parti vérengzője. És ezúttal már nem volt egy Molnárunk, mint Jonköpingben, egy Cservenyákunk, mint Rómában - Nemes ugyan mindent megtett, de előle hiányoztak a hőstetthez szükséges kvalitással bíró mezőnyjátékosok. Így a bíró célt ért, a meccs magyar diadal helyett botránnyal és olasz örömmel zárult: az ítéletek gerjesztette feszültség négy magyar és egy talján cserés kiállításában kulminált.

Végül az ötödik hely jutott osztályrészül (mi tagadás, nem is számítottunk többre). Vigaszként ott voltak a lányok, akik - az első közös Eb alkalmával - megint másodikok lettek, de minő fejlődés: két évvel az oslói 4-19 után ezúttal már csak 11-8-ra kaptak ki a hollandusoktól!

Nemzeti Sport, 2001.06.03.

Az 1991-es mérleg már-már hagyományosra sikeredett: kiábrándító szereplés a fiúktól (a januári vb-bronz után többre kalibráltuk őket, ám ötödikek lettek), remeklés a lányoknál. Mit remeklés - csoda! Az athéni döntőben megannyi sikertelen kísérletet követően a Szalkay - Dancsa, Stieber, Vincze, Takács, Rafael, Kertész összeállítású alaphetes sosem látott, hölgyek esetében hovatovább természetellenesen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva (már elnézést...), simán legyőzte Hollandiát! Avagy nem véletlenül csökkent a különbség fokozatosan, évről évre: végre élesben is kijött, mekkorát fejlődött együttesünk hat esztendő alatt. Ez leginkább a harmadik negyedből volt lemérhető: korábban is előfordult már, hogy biztatóan álltunk a félidőben, aztán viszont rendre összeomlottunk. Most, Athénben mi húztunk el Dancsa csavarjával, Rafael előnyből elengedett bombájával, Takács szenzációs átlövésével. Szalkay ziccereket védett, s bár a címvédő még visszakapaszkodott 9-5-ről, 10-8 után Kertész tett arról, hogy bennünket figyeljenek alulnézetből az eredményhirdetésnél (11-8).

Az új kapitány, Tóth Gyula arról beszélt, hogy egyszázalékos kockázatot sem akartak vállalni, míg a finomságokra oly pedánsan ügyelő másodedző, Kőnigh György csendben megjegyezte: a lányok egészen fantasztikusan lőttek, kísérleteik közül egy sem akadt, amelyik ne góllal vagy szöglettel végződött volna! Ahogy mondani szokták, ez olyan szép, hogy nem is lehet igaz...

Nemzeti Sport, 2001.06.10.

A sz?kös uszodalehetőségek miatt 1993-ban először szám?zték a lányokat egy másik városba az Eb helyszínéről (adott esetben Sheffieldből), és Leedsbe kellett kirándulnunk ahhoz, hogy elmondhassuk: ha nem látjuk, nem hisszük el. A kontinensviadalok történetében első ízben, már az elődöntőben összetalálkoztunk a hollandokkal. A meccs úgy indult, mint 1991 előtt bármikor. Második negyed: 0-3. Aztán úgy folytatódott, ahogy még 1991-ben sem. Negyedik negyed eleje: 8-3 ide. Mígnem... No itt jött az a bizonyos ha nem látjuk, nem hisszük effektus. Merthogy a meccset 10-8-ra a hollandok nyerték.

Még jó, hogy vigasznak ott voltak a fiúk. Végre. Horkai György keze alatt hamar ütőképes alakulattá formálódott a gárda. Az olimpiai ezüstérmes spanyolokat Benedekék úgy verték meg 14-11-re, hogy a csoportmeccs előtt visszadobták Estiartéék szalonremire vonatkozó ajánlatát. Veretlenül meneteltek a fináléig, amely úgy indult, mint egy szép álom. A Rudics-féle olasz szupergárda ellen Dala Tamás vezérletével 4-2-re vezettünk, ám a harmadik negyedben elég volt egy háromperces rövidzárlat, hogy 5-4-ről 5-7-re fordítsanak a taljánok. Így is visszakapaszkodhattunk volna, ám Varga Zsolt visszarántásáért nem kaptuk meg a nyilvánvaló négyest, majd a visszaúszásnál Klaric játékvezető kiállított tőlünk egy embert - a kékek belőtték az előnyt, így lett 8-8 helyett 7-9, amivel elment a hajó (9-11). Amikor az UTE jutalomúton kint lévő mestere, Kovács István a meccs végén kissé morózusan nézett örök barátunkra, a horvát bíró csak annyit mondott: "Next time." Azaz: "Majd legközelebb..."

Nemzeti Sport, 2001.06.11.

Amikor az 1995-ös bécsi Európa-bajnokság döntőjét megelőző szombat esti edzés mellékzöngéjeként az osztrák rendezők főpróba gyanánt a magyar zászlót vonták fel a Práter-stadionban, Pomilio apuka, az olasz válogatott menedzsmentjének feje (a balkezes Amadeo apja) mosolyogva integetett régi pescarai barátjának, Horkai Györgynek: már a helybéliek is tudják, hogy fog végződni a másnapi finálé. A magyar kapitány legyintett kettőt, majd gyorsan megfogta azt, amit a babonás olaszok szerint ilyenkor meg kell fogni, hogy el ne szálljon az ember szerencséje...

Ennek ellenére másnap elszálltunk, mint a győzelmi zászló. Holott az eladdig varázslatosan vízilabdázó gárda abszolút esélyesnek számított a római vébé megnyerését követően több fantasztikus képesség?, ám öregedő sztárjától - Ferretti, Campagna, Gandolfi, Porzióék - megszabaduló talján együttes ellen. Csakhogy az 1985 óta tartó széria ezúttal sem szakadt meg, ismét az olaszok nyertek, miután minden bejött nekik. Egy ízben épp lepergett az emberhátrányunk, már megvoltunk, az ő kényszerlövésük visszapattant a lécről, ilyenkor általában illik úgymond elölről kezdeni a támadásszövést, ehhez képest Silipo a kezébe vágódó labdát anélkül, hogy felnézett volna, egy lendületből, hét méterről visszaküldte, az meg a kapufáról a pipába vágódott... Miközben ők ilyen gólokat lőttek (plusz három előnyt a rövid sarokba passzoltak be, védőink dekoncentráltságát kihasználva), nálunk szépen begörcsöltek a kulcsemberek, előtörtek a régi reflexek, adjuk a labdát Benedek Tibinek, akit viszont szépen kiblokkolgattak fórban. Így akárcsak két éve, Sheffieldben, megint kihagytunk tíz előnyt, ami azonban akkor bocsánatos b?nnek tetszett (15/5), az most több volt mint b?n: hiba (17/7). Akadt játékosunk (Fodor Rajmund), aki az olasz himnusz alatt sírógörcsöt kapott a dobogón, és mi tagadás, a Bécsbe kirándult több ezer magyar torkában is valami gombócféle vert tanyát. Hogy nekünk ez már sohasem fog sikerültni...

Rosszkedvünk nyarának hangulatán az sem dobott sokat, hogy néhány órával korábban a római világbajnoki győzelem után több ászát elveszítő női válogatott - ellentétben a hasonló utat bejáró talján férficsapattal - ugyan nagy bravúrral eljutott a döntőbe, de szintén kikapott.

Persze, az olaszoktól.

Nemzeti Sport, 2001.06.12.

Az előadás relatíve jól sikerült. Ratko Rudic öles karmozdulatokkal magyarázott a kispadon, mintha idegesítené valami. Holott az olasz válogatott játékáról üvöltött: direkt arra megy, hogy kikapjon az oroszoktól. Így ugyanis velünk találkozhat az 1997-es sevillai Eb negyeddöntőjében. Taljánjaink a múlt fóbiájára bazíroztak, tizenkét éve az összes ki-ki meccsen megvertek bennünket.

Hét percig úgy is tűnt, igazuk van. Az első negyed után 2-0-ra vezettek, mi nem voltunk sehol. Aztán megtaláltuk magunkat. A fonalat. Semmik voltunk, s mindenek lettünk. A harmadik negyed vége felé Molnár Tamás és Kiss Gergő vezérletével 7-4-gyel szaladtunk, a velünk megannyiszor kibabráló kapusfenomén, Attólico csak nézett a labdák után. Egy utolsó, viharos rohammal, no és dupla adag mázlival még felzárkóztak Calcaterráék, csakhogy 7-7-nél villant az eladdig nyögvenyelő Benedek Tibor, aztán jött a másik balos, Kiss, igaz, a legvégén Kósz Zoltán bravúrja is kellett a 9-8 megtartásához.

Egy átoksúlyt dobott le a válogatott azon az augusztusi estén. És attól fogva nem volt, nem lehetett megállás.

A döntő délutánján a csapatunk szálláshelyéül szolgáló Hotel Alcorában óriási csődület támadt, két magas szőke úriember ugyanis nagy műgonddal matatott egy lepedővel letakart tetem mellett, "Police" feliratú szalaggal körbekerítve. A gyolcson vérfolt, körötte megszámozott bűnjelek, egy söröskupak és egy poroltó. Rémült arcú vendégek rohantak a telefonokhoz, szörnyülködő szülők lökdösték odébb kisgyerekeiket a gyilkosság színhelyéről.

Egy lépcsőfordulóval odébb pedig tizenhárom magyar pólós fetrengett a röhögéstől, elvégre a rendőrnek öltözött Kovács Zoltán és Vári Attila meglehetősen élethűen tette a dolgát a diszkréten letakart párnahalom mentén.

Három órával később mindannyian az Eb dobogó tetején álltak.

Köszönhetően Kásás Tamásnak, aki az egész idényben nem csinált semmit - viszont megnyerte nekünk a finálét. Merthogy a jugóknak bedobott hármas aznap az antivízilabda csimborasszóját bemutató vetélytárs ellen elég volt az aranyéremhez. A mindent eldöntő gólt 22 másodperccel a duda előtt, hétméteres szabaddobásból pattintotta be a kétméteres géniusz. Nehéz volt elhinni, hogy ilyesmi bejön - épp nekünk. De bejött, s végre megint nekünk szólt a Himnusz húsz, kegyetlenül hosszú esztendő után.

Nemzeti Sport, 2001.06.13.