|
|
| ||||
|
|
A vízilabda segédmunkása
Godova Gábor, a vízilabda-válogatott másodedzője tipikus háttérember. Csendben teszi a dolgát, tudatosan kerüli a reflektorfényt, nem nyilatkozgat, olykor még a válogatott fotózásakor is hiányzik a fényképről. A gyenge világbajnoki szereplés után mégis többen őt kiáltották ki bűnbaknak. - Igazán gyakran megfordulok a medencék körül, de amikor két éve meghallottam, hogy Horkai kapitány munkáját Godova Gábor segíti majd, fogalmam sem volt, ki ő. 
- Nem egyedül az ön számára voltam ismeretlen, pedig 23 esztendős korom óta edzősködöm. A
játékosmúltamra nem érdemes szót vesztegetni, ifiszintig vittem, de már akkor tudtam, szakvezető akarok
lenni. Amikor aztán leszereltem a katonaságtól, megbíztak a Tungsram serdülő pólósainak a nevelésével.
- Hogyan lesz egy utánpótlás-edzőből a szövetségi kapitány segítőtársa? - Horkai ugyanúgy nem ismert engem, mint ahogyan általában az utánpótlásedzőket a kutya sem ismeri. Annyit tudott, hogy a rábízott feladatot egyedül akarja ellátni, szakasztott úgy, ahogy mondjuk Rudics Olaszországban, vagy ahogy a horvátoknál, spanyoloknál szokás. Csupán a sablonmunkára keresett maga mellé egy embert, aki azt elvégzi az ő utasításai alapján. Emlékszem, a serdülőválogatottal Mátraházán edzőtáboroztunk, amikor a kapitányhoz közel állók először kezdték pedzegetni: mi lenne, ha ...? Majd hanyatt estem a meglepetéstől, elvégre addig én felnőttekkel egyáltalán nem foglalkoztam, csak és kizárólag gyerekekkel. - Az uszodában eldob az ember egy követ, és biztos, hogy eltalál egy olimpiai vagy világbajnokot, de egy Eb-aranyérmest egészen biztosan. Nem fordult meg a fejében, hogy megorrolnak majd önre? Elvégre egy nemzeti csapat mellett tevékenykedni roppant nehéz, sokak által mégis áhított feladat. - Hát, hogy a pokolba nem fordult volna meg ...? Ugyanakkor azt is tudom, hogy Godova Gábor, a névtelen senki nem mondhat nemet erre a felkérésre, mert az az életemben soha többet nem ismétlődik meg. Ráadásul rám teljesen fölösleges irigykedni, mert én nem kerültem a sportág nagyjai elé, engem nem tanácsadónak kértek fel, egyszerűen segédmunkásnak szerződtettek. - Valami utánozhatatlan alázattal beszél a pólóról. - Aki az utánpótlás-nevelésben dolgozik, az megszokja az alázatot. Rengeteg munkát végeznek ezek a szakemberek a legcsekélyebb anyagi és erkölcsi elismerés nélkül. Megszállottként kísérlünk meg élményt nyújtani a srácoknak, csak azért, hogy ők is beleszeressenek a vízilabdába. - A válogatott egy-egy mérkőzése után elmondja a kapitánynak, hogy ön mit tett volna másként, ön szerint hol hibázott? - Kizárólag akkor, ha ő kéri a véleményemet. - Kritikusai pontosan ezt vetik a szemére: nem tudott kellő támasza lenni Horkainak, és ahogy ez általában szokás, önön, a "legkisebben" verték el a port. - Ez az élet rendje ... Azok, akik a fejemre olvassák bűneimet, egyetlen dolgot felejtenek el. Ők sem kívülállók, hiszen valamilyen formában - edzőként, vezetőként - benne vannak a sportág vérkeringésében. Ki gátolta meg őket aban, hogy tanácsaikkal, észrevételeikkel segítsék a válogatott felkészítését? Azt hiszem, arról van szó, hogy kirtizálni könnyebb, mint a hibát megtalálni, és főleg kijavítani. - Nem bántják ezek a dolgok? - Bántanak, de tüskét nem hagynak. Egészen biztos vagyok benne, hogy bár két idényt már lehúztam a nemzeti csapat mellett, még mindig bőséggel van uszodai ember, aki azt sem tudja, ki vagyok, elmenne mellettem. Ehhez mi, a gyerekekkel foglalkozó szakemberek hozzáedződtünk. Bennünket egyetlen kézlegyintéssel elintéznek. Pedig a nevesincs utánpótlásedzők indítják el az apróságokat, pátyolgatják őket, és az ő kezük alól kerülnek ki azok a játékosok, akiknek aztán a nagy játékosmúlttal rendelkező sztár edzők adják meg azt a pluszt, amivel igazi egyéniségekké válhatnak. Ha viszont mi nem lennénk, akkor kinek tudnák átadni tapasztalatukat? Mert a gyerekek között sajnos nagyon kevés olimpiai bajnok tüsténkedik. - Állandóan azt ismétli: mi, utánpótlásedzők. Pedig főállásban már a Tungsram vezetőedzője. - Ez a véletlen műve. A csapatnál eljött a nemzedékváltás ideje, egy új, egy csikócsapat alakult, amelynek játékosai közül több nálunk ismerkedett meg a sportág alapjaival. Így aztán Merész András barátommal együtt megbíztak azzal, hogy a felnőtt és az ifjúsági együttessel is foglalkozzunk. Ilyen nem biztos, hogy sok adódik az életünkben. - Bár a Tungsram nagyszerűen kezdte az idényt, két rangadót nyert már - a BVSC elleni igazi bravúrdiadal volt -, az edzői kispad ingatag tákolmány. Ráadásul egy pólóedző barátom mondta egyszer, hogy a névtelen edzők csak egyszer bukhatnak meg, mert azonnal eltűnnek a süllyesztőben. - A név valóban nagyon sokat számít. Ám az uszodában tartja magát az örök igazságot magában hordozó mondás: olyan edző még nem született, aki mindig nyer. A mostani Tungsram nagyszerű kis gárda, és mivel fiatal játékosok alkotják, arathatunk váratlan győzelmeket és beleszaladhatunk legalább olyan váratlan pofonokba is. ha az első hat között végzünk, gondolom, mindenki elégedett lesz, ha nem, akkor legfeljebb visszaküldenek a serdülőkhöz. - Nem bántaná? 
- Cseppet sem. Bár vágyom a sikert, de ott, a tizenévesek között nap mint nap átélhetem: már meg tudja
fogni a labdát, már képes kapura lőni, már kihasználja az emberelőnyt, már képes jól védekezni
emberhátrányban.
- Ott még romlatlan a játék. Egyszer azonban a srácok is rájönnek: egzisztencia kell, pénz kell. - Nem baj. Meg tudom magyarázni, hogy azért eddz, tanulj még többet, hogy kamatoztasd a tudásodat. Ha pedig a gyerek rájön, hogy máshol többet kap a játékáért, hát menjen isten hírével. - Ilyen könnyen lemond egy saját nevelésű tehetségről? - Mi, utánpótlásedzők megszoktuk, hogy a legkedvesebb, a legügyesebb tanítvány is elhagy egyszer bennünket. - Csakhogy ön most vezetőedző. A klubvezetés - érthető módon - aratni is akar. Sőt önnek is az az érdeke, hogy a legjobbak az ön csapatában hajigálják a gólokat. - Ezért kell bejutnunk az első hat közé, hogy legyen erkölcsi alapom azt mondani: hiába kaptál csábítóbb ajánlatot, maradj, mert megígéri, mert előbbre léphetsz, mert érmet, bajnokságot nyerhetsz, mert kijuthatsz a nemzetközi színtérre. - Biztos vagyok benne, hogy egy olyan fiatal ember fejében, mint amilyen ön, megfordult, hogy ünnepelt szakvezető lesz, esetleg olimpiai bajnok csapat szövetségi kapitánya. - Vágyak nélkül nem is szabad lejönni az suzodába. Csakhogy ezeket a vágyakat kordában kell tartani. Ezért az, hogy egy nemzeti csapatot olimpiai aranyéremre vezényeljenek, még a legmerészebb álmaimban sem fordul meg. Elvégre hirtelenjében nem is tudom, mikor irányította a válogatottat olyan szakember, aki nem volt olimpiai bajnok. Úgy érzem, önmagamhoz képest az is elég magas szint, ahová eddig eljutottam. Itt kell a lehető legjobban megállnom a helyem. Török László, Magyar Hírlap |
| ||
|
||
Godova Gábor UTE |
||
|
FONTOS
