Az élmény még friss. És sajnos nem jó élmény. A három nyert mérkőzésig tartó olasz bajnoki finálé során összesítésben 2-1-re vezetett a Gifa Palermo, mi több, az Orizzonte Catania otthonában is előnyben volt. Aztán kikapott. Ez még nem lett volna baj, elvégre az utolsó, mindent eldöntő csata helyszíne Palermo volt.

Ám a csapat leblokkolt. Ki tudja, miért, de nem ment a Gifának -otthon veszítette el az aranyérmet. Szomorúak voltak a hazaiak (bezzeg a Catania pólósai!), szomorúak voltak a magyarok, szomorú volt Stieber Mercédesz és Valkay Erzsébet is. Utóbbi ráadásul már-már pechesnek is érezheti magát, az utóbbi időben mindig közbejött csapatának valami zűr, légyen szó akár klubról, akár válogatottról.

"Nem tudom, mi történt, nagyon bosszantott az elszalasztott bajnoki cím. Különösen az dühítő, hogy nyolc hónap kemény munkája egy óra alatt lett semmivé, egy óra leforgása alatt omlott össze minden" -kezdte az Olaszországból hazatért Valkay Erzsébet, aki persze azonnal hozzátette: "Na de fel a fejjel, az Európa-bajnokság most mindennél fontosabb, csak arra szabad koncentrálni!"

Rövid ideig ő is úszott, majd atletizált is, ám nem férhet ahhoz kétség, hogy a vízilabda az ő sportága. Az édesapja, Valkay Ferenc által alakított Kecskeméti Villanófókák csapatából nőtte ki magát, onnan került előbb a junior-, majd a felnőttválogatottba. Azt mondják róla, példátlan a szorgalma, amit szerényen így kommentál: "Amit kell, mindig megcsinálom, nem lazsálok, az edzéseken csak a feladatokra koncentrálok."

Bizonyosan utóbbinak is köszönhető, hogy 1998-ban tagja volt a junior Európa-bajnokságot nyert együttesnek. A sikerben tevékeny részt vállalt az óriási szívvel játszó center, akit nem kímélnek az ellenfelek, igaz, lefogni is nehezen tudják. Ha le tudják egyáltalán...

"A junior Eb csodálatos, felejthetetlen emlék, ám remélem, nem az utolsó sikerem"- mondta az olasz nyelvet tökéletesen elsajátító, szimpatikus pólós, akinek, szó mi szó, kijutott a kudarcokból is...Eb-5. hely, vb-7. hely, Eb-4. hely, olimpiai selejtező elbukása -ezek bizony mind-mind rossz emlékek (a múlt heti olasz bajnoki döntőt már ne is említsük...).

"Nagyon szeretnék végre egy igazán nagy siker részese lenni a válogatottal, amire ideális lehet az itthoni Európa-bajnokság. Jó a csapatunk, hazai közönség előtt játszhatunk, muszáj, hogy jól sikerüljön a torna"-elmélkedett Valkay Erzsébet, aki kíváncsian várja, milyen lesz az, amikor az olaszok ellen szállnak vízbe (megvan rá az esély): "A fél olasz válogatott a klubcsapatomban játszik, érdekes lesz ellenük. A Gifában van egy meccs előtti rituálénk, amikor is egymás fejére húzzuk fel a sapkákat. Na már most, hogy nézne ki, ha az Eb-n az én fejemre egy olasz játékos húzná fel a sapkát...? Úgyhogy ez egy időre elfelejtve. Mondjuk a következő szezonig"- zárta a centerklasszis. Már csak mi tesszük hozzá: az igazi az lenne, ha csapattársai egy újdonsült Európa-bajnok fejére húzhatnák azt a bizonyos sapkát...

Nemzeti Sport 2001.05.30.