Van, aki forrón szereti. Ő sem az a langyos fajta. Egyedi a stílusa, egyedi az élete. A három iker sem mindennapi. Új élet kezdődött számára. Megbirkózik vele, ne legyenek kétségeink. Faragó Tamás. A bajnok, a gólvágó, a fanyar humorú zseni. Az ifjú apa. Fürdet, etet, sétáltat, altat. És irányít. Egy családot, egy csapatot. Karácsonykor lazít egyet a gyeplőn, és csak a gyermekeit nézi.

Na de nem fogják a fát eltalálni a labdával, mester?

Az első karácsonyunk lesz. Nagyon várjuk már a Jézuskát. Nem lennénk meglepve, ha sok-sok labdát rejtene a fa alá. Lehet, hogy vízilabdázók leszünk? Miért neű Ha apu is az volt! Különben is, imádjuk a vízet, jól bánunk a labdával - kérdezzék a nagyit -, na meg a név is kötelez, ugyebár.

Faragó Berta, Faragó Emma és ifjabb Faragó Tamás a becsületes nevünk. Együtt jöttünk a világra, és már több mint kilenc hónaposak vagyunk.

("Ez valami csoda! Nem is tudom, hogy fejtsem ki a gondolataimat. Fantasztikus, hihetetlen. Az ember életében egy esztendő alatt csak egyszer történhet ennyi minden. Látni gyermekei megszületését, fejlődését, egészségét, örömét, kell ennél több?")

Már a Margitszigetet is megjártunk. Voltunk az uszodában, láttuk, amint a gyerekek dobálták a labdákat - ígérjük, ha mi kerülünk oda, mi is ügyesek leszünk. Azt hisszük, Tamásnak van a legnagyobb sansza erre. Mindig azt mondja rá apu, hogy elképesztően nagy tehetség, nagyvonalú. Berta meg irtó hajlékony szerinte, és valami olyasmit is hozzátesz, hogy: "Vállból kirázza a labdát." Ha ő mondja... Engem, Emmát csak csillagszeműnek becézget, de tudom, hogy dinamikusnak tart.

("Miért ne lehetnének vízilabdások? Imádják a vizet, úgy buknak alá a kádban, hogy az maga a csoda. Idilli a kép magam előtt. Tíz év múlva együtt megyünk az uszodába, én edzést tartok, ők meg edzenek. Fantasztikus lesz! Az uszoda nívós közeg, barátokra lelnek, tanulnak. Ügyesek mind a hárman, Bertára például csak azt szoktam mondani, hogy olyan magas lesz, mint Pelle Anikó, és olyan ügyes, mint Valkay Ági. Emma a legdinamikusabb, Tamás meg Tamás, ugyebár...")

Rengeteget foglalkoznak velünk a szüleink, sokat tanulunk tőlük. Anyutól tudjuk azt is, hogy vízilabdázott apu. Nyitott könyv előttünk a pályafutása: az, hogy magyar bajnokságok tömkelegét nyerte, egy dolog. Múltkor bulizni ment, ki is derítettük gyorsan, mi lehetett ez. A huszonöt éves jubileumot ülték a társaival. Mert 1976-ban, Montralban olimpiai bajnokok lettek. Mi is szeretnénk azok lenni...

Állítólag szórta mindig a gólokat, és csak Mr. Gólnak hívták. Hiába no, a mi papánk. És a stílusa sem volt semmi - persze most sem az. Vajon mennyit változhatott, mióta mi megszülettünk?

("Sokkal toleránsabb lettem a világ dolgaival, megnyugodtam. Persze, hiszen változott az életem, a gyerekek óta ezerszer nagyobb felelőséggel kell járnom az utam a világban, előreláthatólag húsz évig meghatározott programom van. Nagyvonalúbb lettem, talán a maximalizmusból is csipetnyit lejjebb adtam... Sokat vagyok velük, már csak azért is, mert úgy vélem, ha a szülőnek idős korában születnek gyerekei, akkor azok a szerzett tulajdonságokat sokkal, de sokkal jobban öröklik, veszik át. Látom rajtuk az érdeklődést, ez jó.")

Apu szereti a nőket. Na persze, a legjobban anyut, úgyhogy senki se reménykedjen, úgy csak őt szereti! De amúgy az összeset, főként a tanítványait. Hallottuk, hogy a férfiakkal is volt dolga, köztük is vannak kedvencei, Vári Attillára például tudjuk, hogy nagyon büszke, mégis. A nőkkel irtó jól kijön, különösen ért a nyelvükön. Valahol hallottuk, a női kapitányságot neki találták ki. Könnyen lehet. Mióta mi vagyunk, kétszer is sikeres volt, úgyhogy nincs panaszunk rá. Meg egyébként is: amikor sok-sok ember előtt a legjobbak lettek a nyáron - kár, hogy nem vitt minket ki anyu, így csak a tévében láttuk -, egyből sietett hozzánk haza, velünk ünnepelni. Fürdéssel nyitottunk.

("Szerencsém van a gyengébbik nemmel. A feleségemmel és a pólósokkal is. A kapcsolatom megnyugodott a nőkkel, biztosan a kicsik születése is közrejátszik benne. A gondolatoknak energiatartalma van, márpedig én sokat elmélkedem a nőkkel együtt, majd bölcseséggel szemlélem, mi történik. Azt veszem észre, hogy tanulnak. Akarnak tanulni, nem lázadnak. A fiúk, és ezt saját bőrömön is éreztem, egy idő után a riválist látják az edzőben, meg akarják őt előzni, ellenállnak. A lányok másmilyenek. Azt hiszem, ők nagyvonalúbbak is. Mindazonáltal szerencsém is volt, tudjuk, hogy a játékosok teszik az edzőt, és nekem hihetetlen jól alakult a kapcsolatom a játékosokkal. Egymásra találtunk. Mindannyian ki voltunk éhezve a sikerre. Vártak arra, hogy valaki szerencsés kézzel segítsen nekik, kapóra jöttem... A vágyakat és a realitásokat sikerült harmóniába hozni - ez mérhetetlenül fontos! -, ez volt a siker kulcsa. Persze, a folytatás nehezebb lesz, a csúcson maradni mindig nehezebb, mint felkapaszkodni oda - ezzel nem mondtam újdonságot. Igyekezni fogunk.")

Egyébként nagyon pontos időbeosztás szerint élünk. Például minden reggel ugyanakkor eszünk. Nincs apelláta. Ketten is elférünk apu ölében, így könnyebb anyunak. A délután a legjobb. Egykor uccu neki, mindannyian sétálni megyünk. Két órát mindennap lent vagyunk. Óriási. Az első kerületben, a Logodi utcában lakunk, szép hely. Közel van a Vérmező, általában arra vezet az utunk. De sokszor jártunk a Bástya-sétány körül, ott aztán van látnivaló. Este a fürdetés tényleg csúcs. Mindig az apu reszortja - kivéve amikor külföldön van. Sok volt az a két hét Japánban...

("Otthon is egy stáb tagja vagyok. Egy stábé, amelynek a gyerekek fejlődését kell segíteni. Ebbe a feleségem édesanyja, a nevelősegéd és mi ketten tartozunk. Fontos a gyerekek lelkét ápolni. Az intelligencia kilencven százaléka egyéves korig kialakul, és ez a lélekben lakozhat. A tudom-hiszem elv fordítottja szerintem a lényeg: hiszem, és ha hiszem, akkor megtudhatom... Én hiszek a gyerekeimben. És hiszek a szertartásokban, abban, hogy minden ugyanúgy történik nap mint nap körülöttük. Ugyanakkor esznek, alszanak, kelnek, sétálnak, fürdenek, biztonsággal szemlélik a világot.")

Szóval hamarosan itt a karácsony. Annyit meséltek nekünk róla, hogy már ideje lesz közelebbről beleszagolni. Izgatottak vagyunk. A múltkor fotózgattak minket, alig fértünk a bőrünkbe. Láttuk a havat az utcán, szép fehér volt minden, talán újra esik majd. A fenyőfát is meghozták, na speciel ilyet most látunk először. Fel lesz ám díszítve, azt mondta anyu. Biztosan szép lesz. Reméljük, a Jézuskának is fog tetszeni. És reméljük, mindenkinek olyan szép lesz ez az ünnep, mint a mi családunknak. Ugye, apu?

("Más lesz ez a karácsony számunkra, mint a többi. Amit egy éve ilyenkor megfogalmaztunk magunkban, amiről kettesben álmodoztunk, azt most együtt láthatjuk Hildával. Milyen, amikor kúsznak-másznak, gagyognak, amikor ki kell kötni miattuk a fát, nehogy magukra döntsék. Megvalósult álmok, ez a mi karácsonyunk. Isten áldásával megvalósult álmok.")

AZ, Nemzeti Sport 2001.12.24.