- Ehhez most már csak az olaszokat kell szombaton legyőznünk. Fölkészülünk belőlük. A videókat megnézzük, az eddigi meccsek alapján olyan taktikát dolgozunk ki ellenük, ami eredményes lehet.

- Mennyi szerepet kapott a csapat eddigi mérkőzésein?

- Cserejátékosként a centerposzton.

- Milyen érzés ilyen tinik között játszani egy asszonynak, akinek már a fia is vízipólózik?

- Nagyon jó. Mindenkit szeretek. Régóta itt vagyok közöttük.

- Melyik klubban szerepelt a hazai bajnokságban?

- A BVSC-vel a harmadik helyen végeztünk. Ha a Dunaújváros nem kap ki az utolsó fordulóban a Szentestől, akkor megelőztük volna a Szentest. De a bronzéremnek is örültünk. A Dunaújváros magasan nyert, hiszen ők a legjobbak itthon.

- Ha jól tudom, 1983 óta létezik női vízilabda Magyarországon.

- Pontosan. Én az első női vízilabda edzés óta részese vagyok ennek a játéknak. Természetesen a válogatotban is. Édesapám vízilabdázó volt, édesanyám úszó. Ők is itt nőttek fel a Margitszigeten. Mindkét fiútestvérem vízilabdázott. Én úszóként kezdtem, s amikor megalakult a női vízilabda, és úszólányokat kerestek, aktív úszóként jelentkeztem. Reggel még úszóedzésre jártunk, de már este pólóztunk. Aztán szép lassan az úszás elmaradt, és megmaradt a vízilabda.

- Mikor volt az első válogatottsága?

- 1985-ben. Azóta néhány év szünetet leszámítva mindig itt voltam a tűz közelében. Az 1994-es vébé után munkahelyi és családi okok miatt kihagytam egy időre. Egy-egy tornára azért ekkor is visszahívtak. "Mozgó" játékos voltam. Az Eb- és vb-arany így nekem is megvan. Ez volt a két legnagyobb sikerem. Ha 1992-ben lett volna női póló az olimpián, biztos, hogy nagy esélyünk lett volna, hiszen az 1991-es csapat nagyon jó volt, megnyertük akkor az Európa-bajnokságot.

- Játszik abból a csapatból még valaki?

- Stieber Mercédesz.

- Az olimpia ezek szerint kimaradt az életéből?

- Tavaly sajnos egy góllal lemaradtak a lányok az amerikaiakkal szemben. De akkor én nem is játszottam.

- A szülés nem "zavarta" a karrierjét?

- Nagy fiam van. Természetesen ő is pólózik. De a terhesség mindössze négy hónap pihenőt jelentett.

- Ezt nem mondja komolyan?!

- Öthónapos terhesen még játszottam...

- De nem az oroszok ellen?!

- Nem, nem! Csak klubszinten. A szülés után egy hónappal meg már megint kint voltam az uszodában.

- Ha ilyen fanatikus, gondolom most sem adja alább egy aranynál!?

- Bent vagyunk a döntőben, mi mást mondhatnék, minthogy: persze, hogy nem. Tudjuk, mindenki ezt szeretné hallani tőlünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a vízilabda egy olyan sportág, ahol pillanatok alatt megfordulhatnak az eredmények. Csakhogy mi teszünk érte, hogy itt a Margitszigeten, ez előtt a csodás közönség előtt a mi javunkra forduljon!

Sportfórum, 2001.06.23.