|
|
| ||||
|
|
Kásás volt a legjobb Keményen a csúcsra tempóztak 
Ismét eltelt egy év, és ilyenkor általában számot vetünk: mit hozott az
esztendő, esetünkben az 1999-es év?
Voltak sikerek és kudarcok, nagy győztesek és talán még nagyobb vesztesek, új csillagok és visszavonulók, akadtak emlékezetes pillanatok és olyanok, amiket legszívesebben elfelejtenénk, születtek világ- és Európa-csúcsok, hol sírtunk, hol pedig nevettünk. Éppen úgy, mint egy évvel korábban, vagy azelőtt, vagy azelőtt... És mégis, 1999 egy kicsit más volt. Sorozatunkban az esztendőre jellemző legemlékezetesebb pillanatokat próbáljuk felidézni, természetesen a teljesség igénye nélkül, a magunk szubjektív módján. Lássuk tehát, hogy milyen volt 1999 Magyarország és a világ vízilabdasportjában! *** A Nemzeti Sport szerint az Év embere: Kásás Tamás Estiartétól vette át a stafétabotot Átvette a stafétabotot Manuel Estiartétól. A Nemzeti Sport mellett az olasz Gazzetta dello Sport szerint is immár Kásás Tamás a világ első számú pólósa. Az olasz Posillipo Napoli játékosa idén "csak" a Kemény Dénes vezette magyar válogatott Európa-bajnoki és Világkupa-győzelmében játszott főszerepet. Az év játékosa tehát: Kásás Tamás, Magyarország. -- Megtisztelő, hogy rám gondoltak, de furcsán érzem magam -- mondja Kásás. -- A póló csapatsportág, ennélfogva nehéz valakit is kiemelni, hiszen egymás nélkül semmire sem mennénk. Mindez a magyar válogatottra különösen igaz, a siker titka a csapat szellemisége, és hogy mindenki a legtöbbet hozza ki magából. -- Nem kívánhatjuk, hogy saját magát dicsérje, de biztosan volt olyan meccse ebben az évben, amelyen a saját értékelése szerint is az átlag felett játszott. -- A sydneyi Világkupa-döntőn és a firenzei Európa-bajnoki finálén szerintem is jól játszottam. Pedig az utóbbin csak egy gólt lőttem. -- Emlékszem, a döntő utolsó magyar gólja előtt négy méterre állt a kaputól. Oda lőhetett volna, ahová csak akar, ám inkább oldalra passzolt a szintén ziccerben várakozó Kiss Gergelyhez. Volt, aki azt mondta, abban a pillanatban vált érett játékossá. -- Ma is ezt a megoldást választanám, tisztában voltam vele, hogy ezen a meccsen -- mivel nagyon figyeltek rám az ellenfél védői -- az a feladatom, hogy háttérbe vonuljak, és kiszolgáljam a többieket. Ha nem is abban a pillanatban, de ebben az évben mindenképpen érettebb lett a játékom, ám tisztában vagyok vele, hogy sokat kell még fejlődnöm. A sikerek nem tesznek elbizakodottá, inkább arra ösztönöznek, hogy még jobb legyek. -- Tart az olimpiától? -- Nem, az olimpián ott kellene folytatni, ahol az idén abbahagytuk. -- Kik lehetnek veszélyesek a magyar válogatottra? -- Mellettünk a horvátok a legjobbak, de az olaszok is felszívhatják magukat. Képzelje, Ratko Rudics, a szövetségi kapitány karácsony napjának délelőttjén időre úszatta az olasz válogatottakat. Pedig időre úszni még hétköznap is nehéz, hát még karácsonykor. *** A leg legjei Kásás Tamás összeállította minden idők legjobb tíz vízilabdázójának a listáját. A névsor abc-sorrendben: Benedek Tibor, Perica Bukics (horvát), Gianni De Magistris (olasz), Manuel Estiarte (spanyol), dr. Faragó Tamás, Gyarmati Dezső, dr. Kárpáti György, Kósz Zoltán, Molnár Endre, Dubravko Simenc (horvát) *** Otthagytuk az olaszokat 1 -- Eb '93 2 -- Vk '93 3 -- Vb '94 4 -- Eb '95 5 -- Vk '95 6 -- Olimpia '96 7 -- Vk '97 8 -- Eb '97 9 -- Vb '98 10 -- Eb '99 11 -- Vk '99 Magyarország: 2, 2, 5, 2, 1, 4, 3, 1, 2, 1, 1 Olaszország: 1, 1, 1, 1, 2, 3, 5, 6, 5, 3, 2 (Megjegyzés: a diagram a magyar és az olasz férfiválogatott szereplését tükrözi. Jól látható, az évtized második felében előzött Magyarország) *** Benedeket az olimpiától is eltiltották Kiűzetés a paradicsomból Június 26. Akkor még nem tudtuk, Benedek Tibor pályafutásának meghatározó napja. A Florentia ellen játszott bajnoki elődöntőt az említett napon Benedek együttese, az Ina Assitalia Roma. És a találkozó után megjelentek a doppingellenőrök. A többit már tudják. Benedek szervezetében az anabolikus szteroidnak számító Clentubolt (egyfajta metil-tesztoszteron) találtak. Kezdetét vette a kálvária. Előbb nyolc hónapra tiltották el, majd háromra mérsékelték, hogy aztán megkapja a legnagyobb pofont, a FINA novemberben 15 hónapot varrt a nyakába. A nemzetközi szervezet álláspontja szerint ugyanis az olasz tagszövetség határozatában félreértelmezte a FINA-szabályokat (anabolikus szteroid esetében a büntetés a nemzetközi szövetségnél négy évet "ér"). Szóval, a végeredmény tizenöt hónap. Ha a döntés érvényben marad, a kiváló pólós a firenzei Európa-bajnokság és a sydneyi Világkupa után a szintén Sydneyben, jövő szeptemberben esedékes olimpián sem vehet részt. És talán ez a legfájóbb. Neki is. Nekünk is. *** Véres kaland a levegőben Életveszélyben! Akkor azt mondták, egy ideig nem ülnek repülőre. Nem tagadták: halálfélelmük volt, rémes órákat éltek át a levegőben. Pedig úgy nézett ki, könnyed repülőút vár rájuk. Nem így történt. Még januárban, a dél-afrikai edzőtáborozás után éltek át kínkeserves órákat a női pólóválogatott tagjai. Johannesburgban ültek repülőre, hogy London érintésével Budapestre érkezzenek. Ám a felszállás után nyilvánvalóvá vált, rémes órák elé néznek. Egy beszámíthatatlan férfi társaságába kerültek. A negyvenöt év körüli, kopaszodó ember (úrnak nem mondható!) először ki akarta feszíteni a gép egyik ajtaját -- végzetes lehetett volna, ha sikerrel jár --, ám az utasok az egyik férfi légikísérő segítségével leteperték a földre. Ezzel azonban még nem volt vége a kalandnak. Miután lefogták, addig verte a fejét a padlóba, amíg szinte úszott a vérben. Végül sikerült az egyik székhez kötözni, nyugtató injekciót is kapott, ám a pilóta így is a kényszerleszállást fontolgatta (csakhogy a gépet egyetlen reptér sem akarta fogadni). Végül is Londonban szállt le a gép, az idegileg megviselt magyar pólós lányokkal a fedélzetén. A johannesburgi gépen utazó "rémet" pedig a londoni biztonsági szolgálat vette őrizetbe. A januári kaland talán jelzés volt arra, a női pólóválogatott nem számíthat nyugodt esztendőre. Nem is volt az, a Világkupán és a pratói Európa-bajnokságon is lemaradtak a dobogóról. Ha viszont kétezer áprilisában, a palermói olimpiai selejtezőn döntőbe jutnak, ott lehetnek Sydneyben. Palermóba repülővel megy a csapat... *** Volt egyszer egy UTE... Lila-fehér Hamlet "Ha egy színész eljátszhatja a Hamletet, nem nézi, hogy mennyi a gázsi. Mi is így vagyunk, a LEN-kupa döntő a mi Hamletünk, nem foglalkozunk a pénzzel, a napi gondokkal." -- mondta dr. Szabó Zoltán, az UTE pólósainak csapatkapitánya a görög Patrasz elleni LEN-kupa döntő előtt. Nem véletlenül, hiszen már akkor a szétesés szélén állt a lila-fehér együttes. A "Hamletet" amúgy varázslatosan adta elő a csapat, hiszen megnyerte a LEN-kupa-döntőt. Az más kérdés, hogy a nyár folyamán valóban szétesett az együttes, többek között Biros Péter, Kiss Gergely, dr. Molnár Tamás és Kovács Zoltán távozott a csapattól. "Csupán" négy Európa-bajnok... Dr. Szabó Zoltán egyébként maradt. Ahogy Hamlet hűséges volt Dániához, a jelek szerint ő az Újpesthez tartozik örökre... *** Megdumált gólkirályság Mese a tizennégy találatról "Gyerekek, Zsolt elég jó helyen áll a góllövőlistán, kellene neki tíz-tizenkét gól, és akkor gólkirály is lehet." Dubravko Simenc, a horvát Mladost Zagreb pólócsapatának válogatottja kiadta az "utasítást." Az imént említett mondat ugyanis a csapat öltözőjében hangzott el, méghozzá a csapat utolsó bajnoki meccse előtt. És, hogy ki az a bizonyos Zsolt? Természetesen a Mladost magyar légiósa, Varga Zsolt. Nem fogják kitalálni, mi történt azon a bajnokin? Varga -- kapaszkodjanak meg! -- tizennégy (!) gólt lőtt. Ha azt írjuk, minden támadásnál őt hozták ziccerbe, még nem írtunk semmit. A lényeg, Varga horvát gólkirályként jött ki a medencéből. Ez volt tavasszal. Azóta Európa-bajnok és Világkupa-győztes. Nem "rájátszós" gólokkal. *** Ferretti a saját kapujára csavart Télikabát-gyanús meccsek Nem volt szép meccs. Nem volt látványos találkozó. Nem volt méltó a hagyományokhoz. Előtte élethalálharcról volt szó, akaratról, mindent elsöprő lendületről, fogcsikorgató küzdelemről. Nem azt kaptuk. Vasas-Plaket--FTC-Vitalin 7--7, a legutóbbi bajnokság alapszakaszának hajrájában. Biztos emlékeznek rá. Utóbb a vízilabda-szövetség úgy látta, nem volt megbeszélt meccs. Maradt a vízben "kivívott" eredmény. A lényeg, a sokat emlegetett döntetlen a Fradinak is jó volt, a Vasasnak is, az UTE pedig nem került be a rájátszásba. Ez volt mindkettőnek a legjobb. A bajnokságot viszont a BVSC nyerte. "Egyenes ágon", furcsa meccsek nélkül. Az ominózus lagymatag meccsen amúgy egyedül a fiatal ferencvárosi játékos, Nyéki Balázs játéka jelentett élményt. Csereként jött be, hamarjában dobott két gólt. Többre nem volt ideje. Villámgyorsan lecserélték... *** Az olasz Ina Assitalia Roma és a Posillipo Napoli rutintalanabb volt. Az olasz szövetség pontlevonással büntette az utóbbi évek legfurcsább meccsének résztvevőit. Az érdekelt felek ugyanis, bevallottan vereségre játszottak, a versenykiírás miatt az volt az érdekük. Benedek Tibor, a Roma magyar légiósa például a félpályáról lőtt a kapura -- Tadics kapus természetesen "elnézte" a lövést. A legmulatságosabb jelenet viszont a római Ferretti nevéhez fűződött. Az olasz válogatott játékos a meccse vége felé -- látván hogy vezetnek -- a saját kapujára csavarta a labdát. Kevés hiányzott az öngólhoz. A meccset a Roma nyerte 4--2-re. De nem sokáig "élt" az eredmény. A szövetség -- ott -- határozottan lépett fel. (sal), Nemzeti Sport 1999. december 29. |
| ||
|
||
VÍZILABDA.1999 |
||
|
FONTOS
