A "majd", mint hivatkozási alap, megszűnt. Szombat reggel elkezdődik az olimpiai férfiviadal, aki víz alá bújt, aki nem - mostantól élesben megy a játék. Olyannyira élesben, mint az utóbbi négy év során egyszer sem. Vége a felkészülésnek, vége az 1997 óta tartó folyamatos hangolásnak - kilenc nap alatt nyolc meccset kell lejátszani, ennyi idő alatt eldől, hogy az iszonyatos mennyiségű munka átcsap-e minőségbe.

Október elsején csupán tizenhárom ember érzi majd úgy, hogy a leúszott kilométerek ezrei, a megemelt súlyok tonnái, a végtelennek tűnő taktikai gyakorlatozások nem voltak hiábavalóak. Most még 156-an gondolják azt, hogy mindent megtettek. Kilenc nap múlva 143-an azon töprengenek: vajon tényleg mindent megtettek-e?

Tizenhárman ugyanakkor felhágnak a dobogó, s vele a világ legtetejére, azzal a boldog tudattal, hogy elérték életük célját.

Erről, s nem többről dönt a szombat reggel rajtoló mérkőzéssorozat, amelynek első fázisát - a csoportmeccseket és a negyeddöntőket - a Ryde Acquatic Centerben rendezik meg, míg az "éremmagasságban" folyó összecsapásoknak az úszásról ismert, lenyűgöző olimpiai uszoda ad otthont.

Egy biztos, minimum két elitgárda tagjainak nem adatik meg az Olimpiai Parkban fekvő létesítmény nagymedencéjének behatóbb vizsgálata, a magyar-horvát-jugó és az olasz-spanyol-orosz trióból egy-egy együttesnek búcsúznia kell a nyolc között, de ha az amerikai, avagy az ausztrál csapat valami meglepővel hozakodik elő, akár több európai áldozatot is követelhetnek a negyeddöntők. Előzetesen legalábbis úgy tűnik, a nagy nyolcas megingathatatlan, legfeljebb a görögök állnak azon a szinten, hogy a jenkiket kiüssék a továbbjutást jelentő negyedik helyről a csoportunkban, a három keletivel aligha bánhatnak el (ámbátor, láttunk mi már karón varjút!).

Elég az hozzá, hogy a tavalyi Eb-n négy közé került görögök ellen nem számíthatunk sétagaloppra a szombat reggeli nyitányon, hiszen nekik élet-halál kérdése minden mérkőzés. Ha tőlünk, avagy a dél-szlávoktól elcsípnek egy pontot (ne adj Isten kettőt), az számukra a továbbjutást jelentheti.

Ami a mi továbblépési esélyeinket illeti, a csoportelsőséggel ezúttal nem járnának akkora előnyök, mint mondjuk esztendeje Firenzében, ahol az első helyért cserébe a németekkel szórakozhattunk a keresztbejátszás nyitókörében. Ugyan a nyolc közé jutásért zajló meccsre az olaszokat és az oroszokat mindenképp jó lenne elkerülni (nem a félelem, hanem a felesleges izgalmak, a lelki és fizikai tartalékok elemésztése miatt), de a spanyolok sem szerepelnek a kívánságlista élén, jóllehet valami azt súgja, a kubaiak által megtorpedózott Ivan Pérez nélkül nagy gondjaik lesznek. Azaz, negyedikként feltehetően az ausztrálok érkeznek majd, akikkel semleges pályán bármikor szívesen összemérjük magunkat, viszont itt, Sydneyben, az olimpián - szóval, nem egy leányálom az sem.

Természetesen az is tény, az aranyat nem adják ingyen, különösen nem az ötkarikás játékokon. Győztes csak az lehet, aki az utolsó három ki-ki mérkőzést megnyeri, ráadásul ezek a mérkőzések szinte egytől egyig felérnek majd bármelyik másik világverseny döntőjének fontosságával, keménységével, feszültségével.

Miheztartás végett sokadszor hangsúlyozzuk, hogy a tizenkét induló közül egyedül a magyar válogatott volt képes arra, hogy ebben az olimpiai ciklusban minden egyes nagy eseményről éremmel - háromról arannyal - térjen haza, ami sokra predesztinálja dr. Kemény Dénes együttesét. De ahhoz, hogy az álmok valóra váljanak, az olimpiai jelszó jegyében gyorsabban kell úszniuk, magasabbra kell kiemelkedniük és erősebben kell lőniük mindenkinél.

Itt és most.

A "majd", mint hivatkozási alap - megszűnt.

Radiátor házőrzőszerepben

A magyar pólósok többsége Kovács Ági helyszínen megtekintett győzelmével doppingolta magát a nagy megmérettetésre, hogy aztán hazatérve némi videózással zárja a napot - természetesen nem szórakoztató művek megtekintésével, hanem a taktikai épülést szolgáló meccsvisszanézéssel. Szerencsére, a Brisbane-ből tragikusnak tetsző edzéshelyzet új megvilágítást nyert a helyszínen, hiszen egyszer sem kell külső uszodában tréningeznie csapatunknak, még pénteken, a másnapi meccs időpontjában - hajnali fél tíz tájt - is Kásáséké a ryde-i medence.

A hangulatról a csapatkapitány, Kósz Zoltán annyit mondott, hogy voltaképpen jó, bár a brisbane-i készülődés idején használt szállodaszobákhoz képest az olimpai falu barakkos (és nem barokkos) lakosztályai kissé puritánnak tűnnek (megjegyzendő: szerdán még a Hotel Hiltonban ébredtek a fiúk). "Sebaj, lassan belakjuk, sőt, Vári Attiláék már teljesen magukévá tették a szobájukat - mesélte kapusunk. - Kidekorálták a falakat, mint egy ehhez hasonló szintű munkásszálláson szokás, meztelen nőkkel, meg efféle képekkel. A konténerekbe tett miniradiátort pedig a villanyzsinórjánál fogva kikötötték az ajtójuk elé, házőrzőnek, holnap állítólag sétálni is elviszik."

Egy dróton maguk után húzott fűtőtest mindenesetre épületes látványnak ígérkezik - remélhetőleg szombattól az ellenfeleknek is befűtenek legjobbjaink.

A színes Sport, 2000.09.22.