B-csoport

Horvátország-Magyarország 8-7 (2-3, 1-1, 3-1, 2-2)

Ryde Aquatic Centre, 2000 néző. Vezette: Lüdecke (német), Kratochvil (szlovák)

HORVÁTORSZÁG: SKOLNEKOVICS - V. Kobescsak 1, Baracs 2, Stritof, Hinics, Simenc, Krzics. Cs: FATOVICS 2, SMODLAKA 2, Sarics, Ivanis 1, Boskovics. Szövetségi kapitány: Neven Kovacsevics

MAGYARORSZÁG: KÓSZ - FODOR 2, Kásás, Steinmetz B., dr. Molnár T. 1, Vári 1, Kiss G. 1. Cs: BENEDEK 2, Biros, Varga Zs., Székely. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

Gól - emberelőnyből: 9/5 (2/2, 2/0, 3/2, 2/1), ill. 12/5 (3/2, 4/1, 2/1, 3/1)

Kipontozódott: Vári (18. p.), Simenc (28. p.)

Kiállítva - cserével: Sarics (14. p. - ütésért)

Piros lap: dr. Kemény Dénes (26. p. - sárga lap után felállt a kispadról)

Kásás (kék sapkában) minthazavarban lenne passzolás közben, mindenesetre tény: ez nem az ő meccse volt

Ha ez a mérkőzés számítana - az éremszerzésről döntő ki-ki összecsapás lett volna -, akkor érdemes lenni igazán mélybe hatoló elemzést készíteni, mi vezetett a vereségig. Minthogy azonban a lelki fájdalmon kívül egyéb maradandó károsodást nem okozott, súlyos kritikával itt és most felesleges volna illetni az amúgy meglehetősen összevissza játszó csapatot.

Persze, tekintettel a sportágat övező érdeklődésre, legyinteni sem lehet, elvégre a magyar vízipólóstól élő és holt egyaránt azt várja, hogy mindig mindenkit fojtson a vízbe, játsszék látványosan, szórakoztatóan, töltse el a szíveket örömmel.

Na, ez az, ami nem megy. Ez a gárda még az Eb-aranyakat sem százszázalékos teljesítménnyel szerezte meg (igaz, csak döntetlenek csúsztak be), tavaly, ugyanitt, a Világkupán viszont vereséggel indult, s végül első lett. De, ugorjunk vissza négy évet. Atlantában ötből öt mérkőzést nyerve lettünk csoportelsők, aztán a hatodik derbit is hoztuk - a görögök elleni negyeddöntőt -, hogy aztán az igazán fontos hetedik és nyolcadik összecsapást elveszítve a negyedik helyen kössünk ki. Közben a spanyolok hahotáztak a dobogó tetején - azok után, hogy az alapszakaszban tőlünk és az oroszoktól egyaránt kikaptak. Ha tehát választani kéne, aligha vitatkozhatunk azon, mi a jobb, most bukni a horvátok ellen, és a ki-ki meccsek fázisában megverni őket, vagy fordítva.

Ennyit a lírai megközelítésről, most nézzük a realitást. És tegyük fel önmagunknak a kérdést: a fejekben uralkodó zavar vajon elül-e péntekig, amikortól nem lehet többet téveszteni?

Hétfőn ugyanis kizárólag az agyakon eluralkodó turbulenciát okolhattuk a balsiker miatt. Elsősorban. Pedig igazán remekül kezdődött a találkozó, Vári 25 másodperc után lőtt egy bitang nagy gólt a rövid felső sarokba, hét méterről. Ezek után következett a ,fórcsata, nálunk Benedek végre feliratkozott a góllövők közé, egy nem akármilyen, villámgyors csuklómozdulatot követő surrantással, Kiss Gergő is folytatta jó sorozatát, egyedül Kásás nem túl acélos kísérlete után csóváltuk a fejünket. Továbbá amiatt, hogy a horvátok az első előnyük alkalmával kétszer, a második során háromszor lőhettek kapura (Kósz védései, illetve a blokkolásokat követően rendre visszakerült hozzájuk a labda), ami végül mindkétszer elegendő volt a gólhoz.

A második részben ugyan még nem indultak be a visszafordíthatatlan folyamatok, összességében 1-1-gyel zártuk a hét percet, de jó néhány olyan jel utalt a fejbéli rendezetlenségre, amelyet látva a harmadik rész vesszőfutása cseppet sem tűnt meglepőnek. Először is az eredmény. Annak ellenére lett 1-1 a játékrész vége, hogy négyszer kerültünk előnybe, miközben a másik oldalon a horvátok két fórját egyaránt kivédekeztük. Pólósaink kvalitásait ismerve ez minimum kétgólos különbséget kellett volna jelentsen, csak ebben a felvonásban. A négy előnyből kettőt elvileg illene belőni (meglehet, akkor a negyediket nem kapjuk, de ez nem érdekes), a két eredménytelen horvát fór után pedig egyszer le lehet fordulni, s úszni ziccerig. Akkor még Smodlaka centerezése is belefért volna, azzal együtt, hogy a dubrovniki óriás a víz alá vitt labdából ért el amúgy szabálytalan találatot. Csakhogy hátsó lövőink nem tudták áttörni az ellen kézerdejét (egyedül Fodor, a szélről), a kontratámadások során pedig az ígéretes helyzetben úszó Biros és Kiss sem kapta meg időben a labdát.

Kásás zavarodottságára mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy egy horvátoknak ítélt szabaddobás után két másodperc alatt sem mérte fel, mi a helyzet, és elpasszolta a labdát, kiállították - ebből egyenlített az ellen. Majd vezetett is, megint Fatovics lőtt gólt, megint a balszélről. Igen fájdalmas, hogy a szomszédok előnymegjátszási repertoárját ismerve tudható volt, honnan várható a csapás, az elsőnél azonban - már kiegészülve - Kiss Gergő felejtett el ráugrani az igen jó kézzel megáldott vetélytársra, majd Birost hagyták ott a többiek két emberen, azaz ő sem segíthetett a túloldalról hasztalan átrepülő Kósznak (mindez azért sejtelmes, mert az első félidőben Benedek és Steinmetz is kiblokkolta a labdát ugyanennél a figuránál, azaz korábban működött a védelmi szisztéma).

A szinte egyetlen emberként vállalkozó, az utóbbi időben a dél-szlávokat megszégyenítően lóbáló Fodor volt az, aki a mi előnyünket végre-valahára belőtte - más kérdés, hogy itt nem a remek passzoknak, hanem az egyéni képességnek köszönhettük az 5-5-öt. Hogy ezen a mérkőzésen szerencsénk sem volt, az Baracs suhintásánál látszott. Az egyébként vaktában tüzelő horvát (9 lövésből 2 gól) bombáját Kósz fogta volna, ha a labda Fodor hónaalján megpattanva nem vágódik az ellenkező sarokba.

Minthogy azonban nem játszottunk jól, nem is szolgáltunk rá a mázlira - így aztán a negyedik negyedben szépen elment a meccs. Smodlakát ketten fogták, miközben fórban kapura tolta a labdát, amely mégis becsusszant - mellesleg ezt a figurát is ismertük, mégsem hatástalanítottuk kellőképpen. Majd következett a "csúcspont": Steinmetz előnyben blokkba húzott, a visszapattanóból Biros a kapufát forgácsolta, hogy aztán Molnár és Fodor megzavarja egymást, aminek eredménye egy üresen maradt horvát a kapunk előtt. Őszintén szólva az utóbbi években ekkora védelmi baklövésre nem is emlékszünk, a múltidézéssel azonban 5-8-nál nem sokat értünk, bónuszként dr. Kemény Dénest "rossz helyezkedésért" sárga-piros kombinációval a lelátóra űzték.

A legszebb az egészben, hogy még kapitány nélkül is egyenlíthetett volna a válogatott. A végre normálisan megjáratott labdából Molnár végre belőhette az előnyt, s bár a következőt a kapusba centerezte, a horvátok másfél perccel a duda előtt előnybe kerültek, Kósz azonban védett, Benedek meg elment, és emberrel a hátán is megtalálta a hosszú alsót. Hetvenkét másodperc volt hátra (7-8), Simencék lövés nélkül tudták le az akciójukat, miáltal maradt fél percünk az egyik pont megmentésére. Végül 15 szekundum hat az öt ellen. Ám az ezen a napon "se kép, se hang" teljesítményt nyújtó Kásás lövését gond nélkül védte Skolnekovics, megfosztva ezzel a mieinket annak a katarzisától, hogy a pocsék játék és a háromgólos hátrány ellenére sem kaptak ki.

Ami azért jó lett volna, annak ellenére, hogy ez a vereség valóban nem nyom sokat a latban, elvégre még csoportelsőként sem mehetnénk biztosra a negyeddöntőben a túloldali kínálatot ismerve (egyébiránt a körbeverés sincs kizárva, azaz bízvást az élen végezhetünk még).

Ha valami miatt aggódni érdemes, az Kásás formája, túlságosan hullámzónak hatott a nyáron is és most is. Az ő képességeivel négy per nullát lőni emberelőnyben enyhén szólva dehonesztáló, de Biros parabelluma sem működött valami fényesen.Kettejük nyolcból semmijét nem bírta el a csapat - igaz, ehhez vegyük hozzá azt is, hogy a gondolati káoszt alkalmasint az is előidézhette, hogy ezen a találkozón hét emberre hárult a munka nagy része, mint az a mellékelt statisztika "vízben töltött idő" oszlopából kiolvasható.

A peches gólok és a kissé fura játékvezetői felfogás - kétségtelen, többször játszottunk előnyben, ám a gyors ellentámadások egyik legfőbb kirobbantójának, a kontrafaultoknak az aránya ugyancsak figyelemre méltó: 1-7 - szintén nem lendített az amúgy is szenvedő együttesen.

Az amerikaiak elleni meccs előtt csupán remélni tudtuk, fiaink hamar elfeledik a hétfőn történteket, s gyorsan regenerálódnak szellemileg, szem előtt tartva a világversenyek legfontosabb jelszavát: az nevet, aki a végén nevet.

Az első piros

Kemény Dénes elküldésében szokás szerint a hovatovább luciferi szerepkört felvállaló olasz főkorifeus, Gianni Lonzi vállalta a főszerepet. Lüdecke játékvezetőnek eszébe sem jutott volna felmutatni a piros lapot, ha Lonzi le nem viharzik a lelátóról, és a zsűriasztal mögül nem ad instrukciókat a német sípmesternek. Mint utóbb kiderült, Keménynek fogalma sem volt arról, hogy a sárga után elvileg nem állhat fel a padról (érdekes módon, a túloldalon a szintén besárgult Kovacsevicset senki sem szúrta ki, holott ő is oda-odalépett a medence széléhez), már csak azért sem, mert a hollandok elleni meccsen szintén kapott egyet, és utána büntetlenül járkált a parton. Erre alapozva a magyar delegáció fellebbezett az automatikusan járó egymeccses eltiltás ellen, ám ezt - cseppet sem meglepő módon - a FINA illetékesei elutasították, mi több, megfejelték plusz egy találkozóval, mondván, a magyar tréner a lelátóról nem átallott tanácsokat osztogatni (Kemény amúgy még sohasem kapott piros lapot, a Ő98 előtti "elküldős" rendszerben is csupán egyszer parancsolták a tribünre, még a Ő97-es Unicum-kupa olaszok elleni derbijén).

A horvátoktól elszenvedett vereségről szólva a kapitány kijelentette: "Úgy nagyon nehéz egy ilyen mérkőzést megnyerni, hogy a csapat egyik fele jól játszik, bár egy kissé hullámzóan, míg a másik egyenletesen rosszul. Semmi olyan nem történt ezen a meccsen, amivel megleptek volna bennünket, mégsem tudtuk kivédekezni a kapásszélről és a két méterről húzott előnyeiket." Kásással kapcsolatosan a kapitány megvonta a vállát, mint mondta, számára is nagy talány a "vezérbika" produkciója, elvégre egy napja remekelt, "most viszont hiába mondtam meg neki a félidőben, hová lőjön legközelebb, nem hallgatott rám."

Név Lövés/gól Vízben töltött idő Labdaszerzés Blokkolás Kiállítás

Székely Bulcsú 0/0 1:31 0 0 0

MŠrcz Tamás - 0:00 - - -

Varga Zsolt 0/0 5:01 0 0 0

Kásás Tamás 4/0 28:00 1 1 2

Vári Attila 3/1 9:25 0 0 3

Kiss Gergely 2/1 26:10 0 1 1

Benedek Tibor 4/2 18:00 0 1 1

Fodor Rajmund 2/2 18:32 0 1 0

Steinmetz Barnabás 2/0 20:59 1 1 2

dr. Molnár Tamás 3/1 22:59 0 0 0

Biros Péter 4/0 19:51 0 2 0

Összesen 24/7 168:00 4 6 9

Kapusok (lövés/védés):Kósz Zoltán 16/8 (50%), 28:00 perc, 1 labdaszerzés

Horvátország csapatstatisztikája

28 lövés/8 gól - 3 labdaszerzés - 5 blokkolás - 12 kiállítás

Kapusok (lövés/védés): Skolnekovics 14/7 (50%) 28:00 perc

Támadásbefejezés

Magyarország

24 lövés - 7 gól (1 átlövésből, 0 centerből, 1 lefordulásból, 0 hét méteren túli szabaddobásból, 0 betörésből, 5 emberelőnyből, 0 négyesből) - 7 védett lövés - 3 fölé-mellé - 2 kapufa - 4 blokkolt + 7 kontrafault

Horvátország

28 lövés - 8 gól (1 átlövésből, 1 centerből, 0 lefordulásból, 0 hét méteren túli szabaddobásból, 1 betörésből, 5 emberelőnyből, 0 négyesből) - 8 védett lövés - 1 fölé-mellé - 5 kapufa - 6 blokkolt + 1 kontrafault

A színes Sport, 2000.09.26.