Negyeddöntő

Magyarország-Olaszország 8-5 (2-0, 3-3, 2-2, 1-0)

Ryde Aquatic Centre, 2000 néző. Vezette: Tulga (török), Hasszekioglu (görög)

MAGYARORSZÁG: KÓSZ - Fodor, KÁSÁS 4, STEINMETZ B., DR. MOLNÁR T. 2, Vári 1, Benedek 1. Cs: Kiss G., Varga Zs., Székely, MŠrcz, Biros. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

OLASZORSZÁG: Attolico - Binchi, Ghibellini, SILIPO 2, A. Calcaterra, Angelini, Sottani 1. Cs: Pomilio 1, Vittorioso 1, Bencivenga, R. Calcaterra. Szövetségi kapitány: Ratko Rudics

Gól - emberelőnyből: 13/6 (2/2, 4/3, 4/1, 3/0), ill. 9/4 (1/0, 3/3, 3/1, 2/0)

Négyméteresből: 1/1, ill. -

Kipontozódott: Binchi (16. p.), Bencivenga (18. p.)

Kiállítva - cserével: Postiglione (7. p. - a kispadról megsértette a játékvezetőt), Sottani (26. p. - reklamálásért)

Kiállítva - csere nélkül: R. Calcaterra (28. p. - megütötte Steinmetzet)

Fodor (jobbról) védekezik és a háttérben Steinmetz sem tanácstalanságában tárja szét a kezét

Tíz perccel azután, hogy a dudaszó pillanatában kikaptunk a jugoszlávoktól, dr. Kemény Dénes megpróbált amúgy keményen fiai szemébe nézni, de rögvest az első kísérletnél elbukott, miután Kásás Tamás a vállára csapott: "Nyugi, mesterke, még csak most kezdődik az olimpia."

És ehhez vigyorgott is.

Mit lehetett volna neki mondani? Végtére is igaza volt a válogatott vezérének, az első öt mérkőzés arra való, hogy beosztódjék a párosítás, a haddelhadd utána esedékes. Az utat ugyan kicsit megnehezítette a dél-szlávoktól elszenvedett két vereség, elvégre rögvest az olaszokkal kezdtünk az élet-halálharcot, de sokkal jobbat amúgy sem lehetett volna találni a túloldalon. Mennyivel lett volna nyugodtabb, ha a nemzet által nemezisünknek tartott spanyolokkal birkózunk, vagy a hazai pálya előnyeit élvezgető ausztrálokkal?

Na, ugye.

Ráadásul az olaszokkal szemben van egy óriási lélektani előnyünk. 1997 óta a ki-ki mérkőzéseken rendre agyonvágtuk őket. A Kemény-válogatott tündöklése épp az ellenük aratott sevillai Eb-sikerrel indult, a negyeddöntő fantasztikus csatában, 9-8-ra megnyert mérkőzése nem csupán az előző négy esztendő fóbiájának megszűnésével járt, hanem óriási tartást adott a mieinknek, annál is inkább, mert ott az itáliaiak direkt kikaptak az oroszoktól, hogy velünk játszhassanak.

Hitték, ugyanúgy elbánnak velünk, mint 1993 és 1996 között. Holtvágányra tévedtek, és ott vesztegelnek azóta is (perthi vb, a középdöntőben számító csoportmeccs, firenzei Eb-elődöntő, sydneyi Világkupa-finálé).

Egyben biztosak lehettünk, ők félnek jobban.

Nekünk csupán attól kellett tartanunk, nehogy a Kásás-féle generáció épp most térjen le arról az útról, amelyen 1993 óta menetel. A válogatottunk gerincét adó 24-25 esztendős fiatalemberek a felnőtt és korosztályos világversenyeken még soha nem buktak el az elődöntő előtt. Ifiként, juniorként, beérett pólósként tizenéves koruk óta kizárólag nemesfémért küzdenek, lett légyen szó Eb-ről, vb-ről avagy Világkupáról.

Pont az olimpián - az ő olimpiájukon siklanának ki?

Az nem lehet, hogy annyi szív.

És tényleg nem lehetett.

Péntek délután a magyar válogatottat nem lehetett legyőzni. Köszönhetően annak, hogy a három primus inter pares, azaz Kásás Tamás, Kósz Zoltán és dr. Molnár Tamás egyszerre nyújtott klasszis teljesítményt. Azt pedig a játékot értők tudják, ha az elsők az egyenlők között remekelnek, akkor a medencében aligha zajlik egyenlő erők küzdelme.

Az olaszok ráadásul igen látványosan zuhantak bele saját vermükbe. Szokásukoz híven a brutalitás határát súroló, kőkemény emberfogással próbálták a játékosságot kiölni a magyar együttesből. Fineszben, lövőerőben és taktikai repertoárban ugyanis nem veszik fel velünk a versenyt (elitklubjaikban - Posillipo, Florentia, Roma - a vízilabdázás alfáját és omegáját a magyar légiósok jelentik), azaz kizárólag arra törekedtek, hogy maximum emberelőnyben juthassunk lövéshez - egyébként levegőhöz sem nagyon engedtek.

Pechükre, a FINA égisze alatt zajló eseményeken - vb, Vk, olimpia - egészen másfajta bíráskodás dívik, mint amihez Európában hozzászoktak. Sőt, most még jobban igyekeznek elejét venni a túlzott agresszivitásnak, mint akár négy évvel ezelőtt.

Ráadásul, ellentétben a firenzei Eb-elődöntővel, amelynek során felvettük a kesztyűt - hiszen hazai pályán többet engedtek nekik -, ezúttal a mieink egy pillanatig sem mentek bele az ütlegelősdibe. Amiben főszerepet játszott a két játékvezető, Ehran Tulga és Paraszkevasz Hasszekioglu, akik a Rudics-éra alatt gyaníthatóan először tették meg azt, amit korábban minden kollegájuknak kellett volna. Azt fújták le, amit láttak. Nem fordították el a fejüket, nem fogták be a fülüket, következetesen kiszórtak minden olaszt, aki éppen fejet tépett, avagy arcba vágott valakit (ilyen körülmények közepette persze könnyebb volt a hidegvért megőrizni).

A mérkőzés kimenetele tehát szinte csak attól függött, mennyire vagyunk higgadtak előnyben - illetve mennyire lesz hatékony a zónavédekezésünk. Minthogy az olaszoknál Carlo Silipón kívül pusztán a könnyűtüzérek kategóriájába tartozók próbálkoztak a magyar fal áttörésével, beljebb lehetett húzódni róluk (ellentétben az irdatlan parabellumokat felvonultató horvát és jugoszláv csapattal), miáltal bekkjeinknek kevésbé kellett birkózniuk a hattyú halálának eljátszásáért több Kossuth-, vagy tudomisén, Verdi-díjat leakasztó Calcaterra-fivérekkel.

A taktika, köszönhetően a remek egyéni teljesítményenek, remekül bevált. Az első negyedben Vári és Kásás biztos kézzel bombázta be az előnyöket, és hátul is stimmelt minden: Kósz a távoli zsengéket épp oly biztos kézzel hárította, mint a hátrányban öt méterről eleresztett Angelini-bombát. A második rész elején aztán végre megérkezett a szerencsénk is. Fodor lövését még védte Attolico, Kásás labdája viszont becsorgott a védők kezéről. A 3-0-ás előny, ha lehet, még inkább megnyugtatta az addig is lenyűgöző higgadtsággal pólózó együttest.

Így ezek után azt is könnyű volt elviselni, hogy az olaszok belövöldözgetik a fórjaikat. Három ment be egymás után (a második Kósz kezéről pattant be), csakhogy mindig volt válaszunk. Benedek régi nagy napjaira emlékeztetően húzta el a labdát a blokk mellett, majd Kásás bizonyította be, hogy tényleg elkezdte olimpiai szereplését.

Ha a harmadik negyed elején elhozza a labdát, hamarabb is megnyugodhattunk volna, így ugyanis az olaszok megúszták az áthúzódó kettős fórt (megjegyzendő, a jegyzőkönyvben látható "gól - emberelőnyből" rovatban ez a 2/0 is szerepel, holott nem járathattuk meg a labdát), sőt, Silipo rögvest beverte az övékét, mi több, 5-4-nél Molnár ellen ítéltek centerben, majd kiállították, azaz egyenlíthetett volna az ellen, ám Binchi hiába tűzte rá a szélről - kétszer is! -, Kósz mindannyiszor védett. Ebből Kásás meglódult és kiharcolt egy négyest, amit saját kezűleg helyezett el a felső sarokban, majd egy újabb Kósz-védést követően Molnár használta ki pillanatnyi magányát (melyhez a vele szemben erőszakoskodó Bencivenga is hozzájárult). Ha Benedek nem kapkodja el a ziccert azok után, hogy Silipo elismerésre méltó alsósarkost lőtt hét méterről, nyugodtabb hajrá elé nézhettünk volna. Így még túl kellett élnünk egy újabb hátrányt, Biros azonban gond nélkül blokkolta a jó öreg Pomilio lövését, így maradt a közte kettő.

Amely tovább csökkenhetett volna, csakhogy a kézerdő és Kósz megtette a hatását. A Ő99-es aranymenetből ismert intenzív mozgással sikerült szétzilálni az olaszok fórját, Sottani hiába kísérletezett, Molnár mellett nem tudta elpasszírozni a labdát, az ellentámadásnál viszont épp az olasz balkezes volt képtelen megakadályozni, hogy centerünk egy egészen káprázatos svédcsavarral voltaképpen eldöntse a találkozót. A demoralizáló akciógólt követően a játékkal már eladdig is igen keveset foglalkozó vetélytársak teljesen elborultak, támadásaik szétestek, gond nélkül szereltük középcsatáraikat, elöl pedig csak rajtunk múlott, hogy nem vettük igazán komolyan a kettős előnyünket, inkább arra figyeltünk, nehogy megkontrázzanak belőle. Két perccel a vége előtt ez bőven belefért, a meccs alkalmasint csendesen lecsordogált volna, ha Roberto Calcaterra agyát nem lepi el a vörös köd, és nem vágja ököllel arcba a víz fölött Steinmetz Barnát, amiért csere nélkül kiállították. Ez zajos befejezést kanyarított a negyeddöntőnek, minthogy a táblán látható kiállítási arányra bökdöső olaszokkal szemben rendőrökkel kellett megvédetni a játékvezetőket, akiket láthatólag Rudics mester is egészben akart lenyelni.

Az olasz kapitány mindent a görög, török párosra kent, ráfogta játékosai idegességét is, ami miatt később hibáztak a helyzetekben (minimum érdekes álláspont), miközben fiaink diszkréten, csendesen mosolyogtak.

Igazuk van, a harsány ünneplés időszaka még nem érkezett el.

Hiszen, csak most kezdődött az olimpia.

###keret/1###

###cím###Okosan, higgadtan

"Ahogy vártam, okosan, higgadtan pólóztak a fiúk, olyannyira, hogy néhány kihagyott emberelőny is belefért ma - mosolygott a kispadra visszatért Kemény Dénes. - Az olaszok ugyanazt a kemény, gyilkos játékot játszották, mint máskor, csakhogy a FINA-bíráskodás nem tolerálta ezt a stílust. A győzelem kulcsa persze nem ez, hanem a védekezés volt, ami most végre úgy ment, ahogy azt korábban megszoktuk. Ha sikerül ezt tartani, nyolc lőtt góllal később is simán megnyerhetjük a mérkőzéseket."

Kásás Tamás teljesítményéről csak ennyit jegyzett meg: "Már a csoportmeccsek után mondta, hogy most indul az igazi játék. Úgy látszik, tudott valamit."

A csapat góljainak felét vállaló világklasszis szokásához híven egy könnyed grimasszal fogadta a gratulációkat, a védekezést dicsőítette önmaga helyett (ezzel sem okozott meglepetést): "Sikerült teljesen elbizonytalanítunk őket. Látni kellett volna Ghibellini és Angelini arcát, a harmadik negyedtől már a kapu irányába sem mertek nézni."

Benedeket (8) csak ritkán sikerül a víz alá nyomni

Történelmi tett

Öt olimpiát kellett várni arra, hogy egy Ratko Rudics gondjaira bízott válogatottat legyőzzenek négyszer hét perc alatt. A szerb mester 1984-ben és 1988-ban a jugoszláv, 1992-ben pedig az olasz csapattal nyert veretlenül olimpiát. Atlantában a mezőnyben egyedüliként egyszer sem kapott ki a rendes játékidőben, a horvátok elleni elődöntőt hosszabbításban bukta el fiaival. Itt, Sydneyben eddig négy győzelem és egy döntetlen szerepelt eredménysorában - mígnem pénteken az ő nagy sorozata is megszakadt. Ugyanakkor az elitklub, amelynek sorába ezáltal felvétetett igen tiszteletre méltó: Karelin, Szülejmanoglu, Popov, Perkins - köztünk legyen szólva, jó közöttük látni a póló professzorát is.

Kávészünet

Az olaszok megóvták és újra akarták játszani a mérkőzést azon az alapon, hogy az egyik kiállításnál a bírók által jelzett Molnár Tamás helyett Biros Péter ment ki a kötelek közé, amiért négyméteres járt volna nekik. Minthogy azonban a játékvezetők mindig követik szemükkel a kiállítottat, és ha az nem indul el, befújják a büntetőt, gyanítható, hogy félreértésről volt szó. Az eredményjelzőre került fel rossz szám, ennek alapján reklamáltak az olaszok. Ezek után a FINA illetékes bizottságának csak azért tartott tíz percig az óvás elutasítása, mert a tagok közben még kávéztak is.

Név Lövés/gól Vízben töltött idő Labdaszerzés Blokkolás Kiállítás

Székely Bulcsú 1/0 2:09 0 0 0

MŠarcz Tamás 0/0 2:07 0 0 0

Varga Zsolt 0/0 7:53 0 0 1

Kásás Tamás 6/4 28:00 0 0 1

Vári Attila 6/1 18:20 0 2 1

Kiss Gergely 0/0 14:03 0 1 0

Benedek Tibor 3/1 20:08 2 0 2

Fodor Rajmund 1/0 22:58 0 2 1

Steinmetz Barnabás 0/0 25:24 3 0 2

dr. Molnár Tamás 4/2 16:53 0 1 1

Biros Péter 1/0 10:05 0 1 1

Összesen 22/8 168:00 5 8 10

Kapusok (lövés/védés): Kósz Zoltán 13/8 (61%), 28:00 perc

Olaszország csapatstatisztikája

25 lövés/5 gól - 5 labdaszerzés - 2 blokkolás - 13 kiállítás (+két cserés és egy végleges)

Kapusok (lövés/védés): Attolico 17/9 (53%) 28:00 perc

Támadásbefejezés

Magyarország

22 lövés - 8 gól (0 átlövésből, 1 centerből, 0 lefordulásból, 0 hét méteren túli szabaddobásból, 0 betörésből, 6 emberelőnyből, 0 négyesből) - 9 védett lövés - 1 fölé-mellé - 2 kapufa - 2 blokkolt + 6 kontrafault

Olaszország

25 lövés - 5 gól (1 átlövésből, 0 centerből, 0 lefordulásból, 0 hét méteren túli szabaddobásból, 0 betörésből, 4 emberelőnyből, 0 négyesből) - 8 védett lövés - 0 fölé-mellé - 4 kapufa - 8 blokkolt + 3 kontrafault

A színes Sport, 2000.09.30.