Elődöntő

Magyarország-Jugoszlávia 8-7 (3-2, 2-3, 2-2, 1-0)

The International Aquatic Centre, 16 000 néző. Vezette: Kerr (ausztrál), Lüdecke (német)

MAGYARORSZÁG: Kósz - Fodor 1, KÁSÁS 1, Steinmetz B., DR. MOLNÁR T., VÁRI 2, Benedek. Cs: KISS G. 3, Varga Zs., Biros 1, SZÉCSI (kapus). Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

JUGOSZLÁVIA: Sostar - Szapics 1, Csirics, Vujaszinovics, Vukanics, Szavics, TRBOJEVICS 5. Cs: Zimonjics, Ikodinovics, USZKOKOVICS 1, Jelenics, Vaszovics. Szövetségi kapitány: Nenad Manojlovics

Gól - emberelőnyből: 12/5 (3/2, 2/1, 4/1, 3/1), ill. 8/5 (2/2, 2/2, 1/1, 3/0)

Kipontozódott: Vári (22. p.), Steinmetz B. (28. p.)

Kiállítva - cserével: Ikodinovics (28. p. - megsértette a játékvezetőt)

Kezek erdeje igyekszik blokkolni Benedek lövését.A kézerdő itt segített nyolcszor azonban nem

Lehet-e ugyanabba a folyóba még egyszer belelépni? Ha csak a játékvezetők személyét nézzük, a válasz: igen. Elvégre az ausztrál-német kettős fújt a szerdai csoportmérkőzésen is.

Ha a reményeinket vesszük, a válasz: remélhetőleg nem. Hiszen akkor végig vezettünk, ám a negyedik negyed végére feljöttek a jugók, a dudaszó pillanatában a győztes gólt is megszerezték.

Igaz, ezúttal nemhogy ugyanabba a folyóba, de ugyanabba az állóvízbe sem lehetett belelépni, avagy ugrani, minthogy a legjobb négy gárda a ryde-i helyszín helyett a szentélyben léphetett fel az utolsó két napon.

Nézőcsúcs

A világ tán legcsodásabb uszodájában egyszersmind az az alkalom is megadatott fiainknak, hogy 16 ezer néző előtt mérkőzzenek - ilyen hatalmas közönség még sohasem nézett magyar vízilabdázót.

Nos, legjobbjaink képességeiből viszonylag keveset láthattak a nézőteret zsúfolásig megtöltő drukkerek, jóllehet ez nem elsősorban a mi hibánk volt.

A plávik ellen egyszerűen nem lehet szép meccset játszani, hiszen óvatosak, megkontrázni lehetetlen őket, ugyanakkor brusztolnak szüntelen, vaskos fizikai adottságaik miatt nem oly brutálisan, mint az olaszok, ugyanakkor jóval hatékonyabban őrölve a másikat.

Egy éve és egy napja ugyanitt, a Világkupán ugyan tartottunk némi bemutatót a csoportmérkőzések fázisában, ám azt a gárdát össze sem lehetett hasonlítani a mostanival. Hiányzott a két varázskezű szélső, Uszkokovics és Szapics (előbbi vajúdó felesége mellett maradt, utóbbit a korábbi tréner szó szerint kipofozta a válogatottból), a kapitánnyal ápolt mostoha viszony miatt a tündöklő tehetségű kapus, Sostar sem védett akkoriban, a csapat pedig amúgy is épp elemire hullott az Európa-bajnoki hetedik helyet követően. Lemondott a szakvezető, Nicola Sztamenics, a légkört pedig a szerb és montenegrói pólósok huzakodása mérgezte még. Nem volt nehéz 11-3-mal átgázolni rajtuk.

A tékozló fiúk visszafogadásának programját meghirdető új tréner, Nenad Manojlovics keze alatt aztán a zsenik remek csapattá értek, tehetségüket mutatja, hogy néhány hónap kellett csupán egy aranyesélyes együttes megszerkesztéséhez.

Annyit tudtunk előre, hogy pokoli nehéz összecsapás vár ránk, nehezebb, mint az olaszok elleni találkozó. Elvégre, a jugók fantasztikusan lőnek, azaz nem lehet csak úgy blokkolgatni előttük teljesen visszahúzódva a centerre, ha viszont bentről kiküldik a védőnket, emberhátrányban még inkább felköthetjük a gatyánkat Hogy a brilliáns képességekkel megáldott, a negyvenedik év kapujában álló, ugyanakkor a vízilabdakaput fantasztikus érzékkel őrző Alexandar Sostarról ne is beszéljünk.

Sostar és a bepattanók

Vagy mégis beszéljünk róla?

Az idei óbecsei BEK-győzelemben főszerepet játszó kapus ugyanis meglehetősen szokatlan módon három gólt kapott az első hét percben, mindannyiszor a kezéről pattant be a labda. Kiss Gergő egyébként emberes, ám lehetetlen távolságból és szögből, a támadóidő lejártát jelző dudaszónál eleresztett bombájának beütése kissé elbizonytalanította a nagy öreget. Eztán Fodor fórból elengedett csuklózása csusszant be a két keze között, majd Vári labdája fért be épp a hóna alatt.

Sajnos, a túloldalon sem Kósz, sem az előtte blokkoló nem találta Trbojevics lövéseinek ellenszerét, a balkezesek oldaláról jobbal tüzelő szerb kétszer is gond nélkül zörgetett előnyből. Az önbizalmat Szapics kapáslövésének kihorgászása hozta vissza valamelyest, legalábbis Kósznál. A csapatra Molnár csavarja lett volna remek hatással, csakhogy a labda levágódott a felső lécről, így odalett a kétgólos vezetés lehetősége.

A dallamos nevű Trbojevics meg csak nem akarta abbahagyni a fórok bevagdosását, míg a túloldalon Vári szokásos pajkosságával kétszer is megkínálta Sostart, de távoli zsengéi nem jutottak "érvényes felületre". Később Kiss immár létszámfölényben próbálkozhatott, lövését azonban blokkolták, még szerencse, hogy a labda visszaszerzését követően Kásás régi klasszikusát, a hét méteren túli szabaddobást elővéve egy bitang nagy gólt zúdított a léc alá.

Ám épp ő volt az, akinek a keze mellett, ha egy ujjnyival is, elsüvített Uszkokovics káprázatos átlövése, így sokáig nem örvendhettünk a vezetésnek (Kásás később amondó volt, bár a védekezési formáció azt kívánta, hogy hátrébb húzódjék, ismerve a montenegrói ördöngös balját, tett felé egy tempót, hogy közelebbről foghassa, a rutinos róka viszont azonnal kihasználta, hogy emiatt kissé kibillen a blokkolásból).

HálŐ Istennek, szemközt Vári ismét a csibészség minősített esetét produkálta, amikor két rossz lövést követően harmadszorra is elvállalta a befejezést. Fórból úgy eltalálta a rövid felsőt, hogy Sostar a kezét sem bírta kiemelni. A félidő felé közeledve két kibekkelt akciót követően Molnár ismét megduplázhatta volna előnyünket, ám leendő klubtársát, Sostart nem bírta átverni egy lefordulás végén, igaz, az lett volna a meglepő, ha a nem túl szellemdús, lefelé csapódó, félmagas labdával sikerült volna neki.

A büntetés négy másodperccel a félidő előtt jött, Kósz érezte, Trbojevics hová pattint, de nem tudta időben odatenni a kezét.

A harmadik részben ugyan védett kettőt a zóna mögött, ám amikor egy kissé profán ítéletet követően - emberelőnybe kerültünk, Vári belőtte, de Kerr beletrillázott, mondván, a közelben sem lévő Molnár visszahúzott egy védőt - Szapics szemből megszerezte övéinek a vezetést, Kemény intett a már öt perce melegítő Szécsinek, hogy akkor lesz szíves beállni a kreclink elé.

Egy kétkezi zseni

A frissiben beugró 22 éves hálóőr lelki tehermentesítését mindenesetre nem sikerült megoldani, Fodor ugyanis Sostarba vágta az előnyt, szerencsére, Szécsinek helyén volt a szíve, a lába, no meg a keze, ugyanis Csirics tesztelésjellegű ejtését gond nélkül kiszedte a léc alól. Ebből sikerült úgy meglógnunk, hogy Kiss egy fél testhossz előnnyel érkezzék a másik kapu elé, ott meg hatról egy igazítást követően pazarul lője ki a felső sarkot. De, ahogy a meccs folyamán mindig, most is azonnal kaptuk a következőt, jóllehet Vujaszinovics bejátszását "méteres lesen" kapta Trbojevics, aki bőven a kétméteres vonalon belülről is értékesíthette a ziccert.

És akár alkonyodni is kezdhetett volna, ha nem következik három elmondhatatlanul fontos mozzanat - két percen belül. Egy Molnár ellen ítélt kontrafaultot követően négy a három ellen jött az ellen, Vaszovics üresen várta a labdát, Kásás azonban utánozhatatlan érzékkel belecsapott a szélső által gólpassznak szánt átadásba, amely így a mi zsákmányunk lett. Ezt követően előnybe kerültünk, amelyből Biros Péter végre valahára szétlőtte a hálót. Végül - egy nem túl elmésen megjátszott fórunkat követően - Szavics lerázta magáról őrzőjét, befordult a kapu elő, két méterről lőtt, Szécsi pedig földöntúli bravúrral belekapott a labdába, amely feltehetően "értékelte" a szédületes mutatványt, minthogy megállt a gólvonal előtt. A szép hajrát Kerr ítész hiúsította meg, minthogy ezúttal Benedek kapásgólját annulálta "fogásbontást" fedezve fel balkezesünknél.

Nem indult jól a negyedik rész, Csirics újra elhozta a labdát Kásás elől, így odalett az előző negyed végén összegereblyézett előnyünk, sőt, rögvest hátrányba kerültünk. Csakhogy Biros előbb blokkolta Zimonjics lövését, majd a visszapattanóból újra próbálkozó szerb szélső bejátszását horgászta le.

Ez sem volt kevésbé fontos momentum.

Vagy ha úgy tetszik, ez volt az igazi fordulópont. 7-7-nél ugyanis a kibekkelt hátrányt belőtt előny követte. Végre sikerült úgy megjáratni a labdát, hogy "leszáradjon" a kézerdő, Kiss Gergő pedig halálbiztosan helyezett a hosszú alsóba.

Mint utóbb kiderült, ez a gól döntött a döntőbe jutásról - öt és fél perccel a zárás előtt. Lehetett volna biztosabb is a győzelmünk, ha hárommal később értékesítjük a sokadszorra is Molnár által kiharcolt előnyt, de nem sikerült (kissé későn jött az időkérés, hét másodperc már eltelt a húszból), ugyanakkor akár drámaivá fajulhatott volna a végjáték, amennyiben Szécsi nem véd valami egészen lenyűgöző magabiztossággal. Szavics és Szapics bombáit is két kézzel szedte le, ami a tökéletes magabiztosságról árulkodó jel egy kapusnál. Eztán a változatosság kedvéért Molnár csavarja is "belement" a bírók által főzött levesbe (a harmadik gólunk párolgott el így!), és ugyan fórt kaptunk, de inkább az idővel játszottunk, nem a labdával. A plávik kaptak egy utolsó esélyt 1.2 másodperccel a duda előtt. Minthogy Steinmetzet tökéletesen érthetetlenül kiküldték, nem tudtunk mindenkit lefogni, Vujaszinovics hat méterről őrizetlenül lőhetett, s bár a duda megszólalt, nem ártott, hogy Szécsi ezt a labdát is kitolta.

Természetesen két kézzel.

Utána aztán az összes kéz a magasba lendült. 24 év után először került igazán aranyközelbe a férfiválogatott, amely vasárnap délután - magyar idő szerint kora reggel - az oroszokkal mérkőzött az olimpiai bajnoki címért.

Ami azért pikáns, mert úgy tűnik, ha Ausztráliában olimpiát rendeznek (legutóbb Ő56-ban volt ilyenre példa), az elsőségért a magyar és az orosz válogatott mérkőzik.

Sír-nevet alapon

"Sok mindent megváltoztattunk a legutóbbi mérkőzéshez képest - mondta Kemény Dénes, aki ellentétben a szerdai csoportmeccsel, ezúttal a kispadon ült, aminek tán meglátszott az eredménye. - Elsősorban a védekezésben, támadásban nem volt idő új dolgok begyakorlására, tán ezért sem voltunk annyira hatékonyak emberelőnyben. Bár ha azt veszem, hogy egyszer fel sem állhattunk, hiszen a ráúszásnál nem mi hoztuk el a labdát, az utolsót pedig harminchat másodperccel a duda előtt rá sem akartuk lőni, úgy az ezek levonásával kijövő tíz-per-ötös mutató szerintem bőven elfogadható. Sajnos, hátrányban nem voltunk túl hatékonyak, ezt el kell ismernem, de az utolsó negyed védekezésével mindenképpen elégedett lehetek. Az pedig, hogy Kásás Tomi és Molnár Papesz összesen egy gólt hozott, mégis tudtunk nyolcat lőni, mutatja, milyen erő van ebben a csapatban."

Az egy találatot hozó zárórészről a mester elmondta, Kiss alsósarkosa után nem sokkal már szinte csak azon járt az esze, hogyha minden jól megy, ezzel is megnyerhetik a mérkőzést. "Comóban számtalanszor előfordult, hogy egy jó kapussal simán kibekkeltünk három és fél percet, elvégre kizárólag azzal törődtünk, hogy az ebbe a periódusba beleférő hat-hét támadásból ne kapjunk gólt. Ez volt az elsődleges, nem a góllövés. Azt hiszem, ezúttal ez hozta meg a sikert."

A Kósz-Szécsi cserét viszont nem volt hajlandó elemezni: "Legyen elég annyi, hogy tizenhárman alkotják ezt a csapatot, együtt sírnak, együtt nevetnek."

Szécsi: "Mitől féltem volna?"

Szécsi Zoltán világversenyeken szerzett tapasztalata leginkább a kispad koptatására korlátozódott, többnyire külső szemlélőként szorított a csapatnak. A csapat legifjabb tagja (22) a tavalyi Világkupán járt először nagy eseményen, ám ott csupán kétszer másfél negyedet védett. Először azért ment be, mert Kósz nem érezte a ritmust az olaszok elleni, végül vereségbe torkolló nyitótalálkozón, másodszor pedig azért, mert a csapatkapitány fantasztikusan védett, így a görögök ellen 9-0-nál igazán megérdemelt némi pihenőt.

Itt, az olimpián a hollandok elleni csata végére szállt be a Szecska becenévre hallgató veressipkás - és ennyi. Felkészülési tornákon már védett komoly gárdák ellen (horvátok, spanyolok), ilyen szituációba azonban soha életében nem került (mások se nagyon).

Az olimpiai elődöntő 16. percében kellett beállnia, 5-6-nál, a lövőtudományban élen járó jugók ellen.

Hálátlan szerep - ha az ember belebukik.

Ugyanakkor örökkön emlékezetes, ha hozza magát.

És ez a hidegfejű fiatalember hozta.

Magát - és a meccset.

Holott labdával egy órával korábban, a bemelegítés során találkozott utoljára. Most hat alkalomból ötször is megismerkedett vele. Csupán egy, amúgy szabálytalan gól rondítja a statisztikáját.

"Mitől féltem volna? - mosolygott szokványosan rendíthetetlen magabiztosságával. - A BVSC-nél évek óta együtt kétkapuzunk a Becsejjel, ismerem a játékosokat mind. Tudom, hogy Szapics bolond, Uszkokovics dettó, de ez vonatkozik Vaszovicsra is, egyáltalán nem lephettek meg a lövéseikkel, elég jól kitanultam a szokásaikat a múltban."

Szécsi amúgy már a harmadik gól után elkezdte készíteni magát lélekben arra, hogy bemegy, ami szerinte azért volt fontos, "mert Trbojevics nagyon elkapta a fonalat, szemtelenül lövöldözött, a cserétől viszont teljesen elbizonytalanodott, attól kezdve meg sem próbálta kapura tenni a labdát."

Megjegyzendő, a múlt szerdai csoportmérkőzésen egyszer már felvetődött, hogy Szécsi bemegy Kósz helyett, a félidőben be is melegített, ám az idősb társ egy negyedvégi védést követően úgy érezte, megvan a fonál, inkább marad - Szécsi pedig visszaült a padra. Minthogy Kemény csak a lelátóról üzent telefonon, de nem adta utasításba a cserét, csupán annyit kért helyettesétől, Martin Györgytől, "gondolkodjon el a váltáson", Kósz szava pedig végül szent volt. Más kérdés, hogy végül nem igazán váltotta be a reményeket, Kemény pedig a közelgő ki-ki mérkőzésekre való tekintettel joggal csóválhatta a fejét: "Meg kellett volna húzni mégiscsak. Láthattam volna a Szecskát, mit tud a jugók ellen egy félidőn át. A becseréléséről így sem teszek le, csak ezek után sokkal kockázatosabb lesz."

Utóbb elmondhatjuk, megérte kockáztatni. A jugók négy napja nem tesztelhették - csak most, élesben.

És elhasaltak.

A győzelem pillanata.Ennél a koreográfiánál nincsen csodálatosabb

Név Lövés/gól Vízben töltött idő Labdaszerzés Blokkolás Kiállítás

Székely Bulcsú - 0:00 - - -

MŠrcz Tamás - 0:00 - - -

Varga Zsolt 1/0 4:56 0 0 0

Kásás Tamás 2/1 28:00 2 1 0

Vári Attila 5/2 12:27 1 0 3

Kiss Gergely 5/3 18:21 0 1 1

Benedek Tibor 0/0 24:53 0 0 0

Fodor Rajmund 2/1 19:43 0 0 0

Steinmetz Barnabás 2/0 21:23 1 2 3

dr. Molnár Tamás 2/0 21:39 0 0 0

Biros Péter 1/1 16:13 1 1 1

Összesen 20/8 168:00 5 5 8

Kapusok (lövés/védés): Kósz Zoltán 10/4 (40%), 15:43 perc; Szécsi Zoltán 6/5 (83%), 16:16 perc

Jugoszlávia csapatstatisztikája

26 lövés/7 gól - 1 labdaszerzés - 3 blokkolás - 12 kiállítás

Kapusok (lövés/védés): Sostar 15/7 (47%), 28:00 perc

Támadásbefejezés

Magyarország

20 lövés - 8 gól (1 átlövésből, 0 centerből, 1 lefordulásból, 1 hét méteren túli szabaddobásból, 0 betörésből, 5 emberelőnyből, 0 négyesből) - 7 védett lövés - 1 fölé-mellé - 1 kapufa - 3 blokkolt + 9 kontrafault

Jugoszlávia

26 lövés - 7 gól (1 átlövésből, 0 centerből, 0 lefordulásból, 0 hét méteren túli szabaddobásból, 1 betörésből, 5 emberelőnyből, 0 négyesből) - 8 védett lövés - 2 fölé-mellé - 3 kapufa - 5 blokkolt + 3 kontrafault

Rudicsot egy évre száműzték

Ratko Rudics, az olasz válogatott szövetségi kapitánya egyéves eltiltást kapott, mert a magyarok elleni negyeddöntő után játékvezetői elfogultságot emlegetett. Mellette további három olasz játékost, valamint a horvát Dubravko Simencet is eltiltotta a nemzetközi szövetség (FINA).

Rudics már nem ülhet le a kispadra a sydneyi olimpián, akárcsak a következő 12 hónapban sorra kerülő FINA-tornákon.

Rudics pénteken a bírókra fogta csapata kudarcát, úgy fogalmazott, hogy "Nincsenek bizonyítékaim, de a játékvezetők sportszerűtlenül vezették a mérkőzést."

A negyeddöntőn a játékosok is elveszítették a fejüket, amiért Roberto Calcaterra négy, Alessandro Calcaterra két, míg a kapus, Francesco Attolico egy nemzetközi mérkőzésen nem játszhat.

A horvátok pénteken 9-8-ra kikaptak a spanyoloktól, amit nehezen emésztett meg Simenc. Olyannyira, hogy a találkozó után összevitatkozott az egy hivatalos tisztségviselővel, amiért egy találkozóra eltiltották.

A színes Sport, 2000.10.01.