Döntő

Magyarország-Oroszország 13-6 (3-1, 5-1, 2-2, 3-2)

The International Aquatic Centre, 17 000 néző. Vezette: Hasszekioglu (görög), Bookelman (holland)

Magyarország: KÓsz - Fodor, KÁsÁs 1, Steinmetz B., dr. MolnÁr T. 2, VÁri 2, Benedek 4. Cs: Varga Zs., Biros 1, Kiss G. 3, SzÉkely, M€rcz, SzÉcsi (kapus). Szövetségi kapitány: dr. KemÉny DÉnes

Oroszország: Maximov - Balasov, JERISOV 3, Kozlov 2, CSOMAKIDZE 1, Gorskov, Jacev. Cs: Sztratan, Zakirov, Zinnurov, Dugin (kapus). Szövetségi kapitány: Alekszandr Kabanov

Gól - emberelőnyből: 10/7 (1/1, 3/3, 2/1, 4/2), ill. 6/4 (1/1, 1/0, 3/2, 1/1)

Ezért jöttek.

De, hogy egy ilyen meccs után mennek ki az uszodából, nyakukban azzal, amire feltették az életüket - olimpiai aranyérem -, arra tán ők sem számítottak.

Az olimpiák történetében ennyire egyoldalú pólóvégjátékot még soha nem láthatott senki. Egyrészt azért, mert a ki-ki mérkőzések 1988 óta divatoznak, korábban hatos döntőt rendeztek, amelyek során gond nélkül ki lehetett javítani egy-egy gyengébb teljesítményt -Ęfogak összeszorításával, avagy szemek összekacsintásával. Hogy a végén alkalmasint gólaránnyal nyerjen ez, vagy az.

Tizenkét éve viszont az utolsó kettő avagy három napon nem lehet betlizni. Elég egyszer lankadni - és az ember görcsbe szorult kézzel nézheti a kiürült medencében lassan elülő hullámverést, miközben a verést követően teljesen kiürültnek érzi magát.

Épp ezért, amikor az utolsó fázisba érkeznek a játékosok, rendszerint az idegesség vesz rajtuk erőt, izmaik nem lazák, kockáztatni nem mernek, agyuk zsibong, önmagukhoz képest maximum hatvan százalékot nyújtanak. Aki hatvanötig jut, elviszi az aranyat.

Mint ahogy történt Szöulban: Jugoszlávia kegyetlen csatában, hosszabbítás után győzött az Egyesült Államok ellen. Majd Barcelonában: Olaszország szintén kétszer három perces ráadást követően gyűrte le Spanyolországot. S végül Atlantában: a spanyolok visszakapták a sorstól, amit hazai földön elveszítettek, és egy végletekig feszült összecsapáson nyertek a horvátok ellen.

Mígnem Sydneyben, október első vasárnapjának délutánján láttuk a csodát.

Tizenhárom vízilabdázó épp akkor érte el teljesítőképességének csaknem száz százalékát, amikor élete legeslegfontosabb mérkőzését vívta.

Brillíroztak, mosolyogtak, taroltak.

Egy csavar az örökkévalóságnak

Schmitt Pál kúszik fel a sajtóhelyre. "Hol lehet nézni a női kajakpárost?" "Már lement" - világosítjuk fel a MOB elnökét. Schmitt a második hely hallattán elégedetten távozik, az ember csak azon morfondírozik, vajon azért mosolyog, mert így hét aranyról indul a pólódöntő, ő meg kilencnél bungy-jumpingolna?

De, hát hol van az a nyolcadik?.

Óvatosan indítanak a mieink. Az első két támadásból nem lőnek a szorosan védekező oroszok mellett, akik ellen egyvalamit muszáj megállni: a hirtelenkedést. Jerisovék ugyanis arról nevezetesek, hogy ha elkövetsz ellenük egy apró hibát, mondjuk utána nézel egy kapufára szálló lövésnek, máris két méterrel vannak mögötted. Gyorsak, erőszakosak, képzettek, lesnek az alkalomra, hátradőlni egy pillanatra sem lehet (hat éve, a római vb-n 6-1-ről és 9-6-ról buktunk ellenük).

HálŐ Istennek a kapuba visszatért Kósz Zoltán egész egyszerűen fenomenális. Egymás után három lövést szed ki a sarkokból. Szárnyaival valósággal eltakarja a hálót, átellenben Kiss Gergő bombája gólt érne, de visszajön a kapufáról. Sebaj, öt perce úsznak le-fel a felek, ez a mi malmunkra hajtja a vizet, amelyet az oroszok egy napja majdnem másfél óriág tapostak, míg végre belőtték a mindent eldöntő gólt a spanyoloknak a hirtelen halál tizedik percében. És bár a pólósok fantasztikus erőnléttel bíró sportolók, azért egy ilyen maratoni nyilván kiszívja a legvaskosabb muszklit és vádlit, még ha az agy valósággal zsong is a nagy győzelem feletti örömtől.

Először Zakirov pilled el, késik egy tempót, az emberelőnyt pedig gond nélkül belőjük: szépen kipasszoljuk a védőket, Fodor keresztlabdáját Benedek rakja be. A válasz sajnos nem késik soká: Steinmetz kiállítását követően Kozlov ugyanonnan pattint, ahonnan egy napja a jugó Trbojevics vagy négyet rámolt be Kósznak. Zoli keze megint odacsapódik, sajnos, a labda hamarabb vágódik tovább a habokról. Mielőtt tovább morfondíroznánk a szombat és vasárnap esetleges párhuzamain, Benedek átlövi az orosz zónát. Maximov rákap a labdára, de esélye sincs, olyan villámgyors és jól helyezett.

Negyvenhat másodperc van hátra, már csak ki kell bekkelni az orosz támadást, és vezetve térünk pihenőre. Azért egy döntőn nem mindegy, milyen érzések kavarognak ott belül az első szünetet követően. Ennél azonban több történik.

Jerisov "hétméteresét" Kósz gond nélkül védi, 24 van hátra, még felérünk. Marad kettő, amikor a fault miatt kiforduló Vári szabaddobást kap nyolc méteren.

Háttal van a kapunak, a védelem megnyugszik, mi bajuk lehet? Lesz. Az óriás hirtelen rányúl a labdára, egy svédcsavarral a vízre pattintja, onnan meg úgy vágódik a felső vinklibe, hogy annál tökéletesebben feleakkora távolságról, a hálóval szemben állva sem lehet bevarrni.

A csibész. Aki mindig kapható valami gátlástalanságra. Aki a megannyi fegyelmezett katona között a leginkább játéknak tekinti a vízilabdát. Nem véletlen, hogy épp ő, épp most, épp így. Egy csavar az örökkévalóságnak.

Az oroszokban ekkor fogalmazódik meg gyaníthatóan először a kérdés: mit is keresünk mi itt? De, még egy ideig tartják magukat. Hozzávetőleg öt percig. Az első támadásból Kásás ugyanúgy teszi be az előnyt, mint egy éve, Firenzében. Képtelenség rá felkészülni. Kapus és hátvéd azt hiszi, ez csak egy lóba, hiszen a labda már Kása fejvonala előtt van. Nem az. Lövés. Csuklóból. Ilyet más nem tud. Nyílként fúródik a felsőbe.

És a magyarok nyilaitól csak ideig-óráig menekül meg az ellen. Benedek blokkolja Sztratan fórból érkező lövését, s bár kisvártatva Jerisov összeravaszkodik egy gólt a széléről, a nagy testvér ekkor van utoljára látótávolságban.

Három és fél perc (meg kilenc másodperc) alatt lemarad.

219 másodperc a csúcson

Ami ezalatt a 219 másodperc alatt történik, az alighanem az amúgy lenyűgöző múltra tekintő magyar vízilabdázás legkáprázatosabb periódusa. Amelyben benne van minden, amit a mi kis hazánk géniuszai Komjádi Bélától Rajki Bélán és Gyarmati Dezsőn át Kemény Dénesig kitaláltak erről a játékról, és beleplántálták olyan zsenikbe, mint Németh Jamesz, Halassy Olivér, Kárpáti Gyurika, id. és ifj. Szívós István, Markovits, Faragó Tamás vagy Csapó Gábor.

A parádét természetesen Vári nyitja, miután Kósz ismét megnyeri a maga különmeccsét Jerisov ellen: "Ati" ebből meglódul, s minthogy a visszakraullozó bekkek jobb híján úgy döntenek, őt hagyják lőni a balkezesek oldaláról, a rövid sarok berobbantásával jelzi, a teória nem igazán működött. Ami utána megjelenik az orcáján, az felér tizenkét Örömódával.

Kósz eszén viszont továbbra sem lehet túljárni, gond nélkül leszed egy ejtést, plusz megfog egy távolit, hogy aztán a partról érkező "Gergő, kapás!" kommandírozásra Kásás halálpontos átadásából Kiss a lehető legcizelláltabban célozva esélyt se hagyjon az orosz kapusnak. Jerisovék próbálkoznak a nyakunkon maradni, mindhiába. Kissé kapkodnak, a vibráló magyar zónával szemben sohasem tudnak nyugodtan beleállni egy lövésbe. Kétszer is kapufáig jutnak, ám a labda pattanásából látszik, még öt centi kellett volna a gólhoz. Az pedig sok.

És sokkoló, hogy mindannyiszor góllal büntetjük őket. Molnár Tamás lelép a védőjéről, Benedek odaíveli a labdát, a center sokadszorra is úgy és oda simítja, hogy a kötésig kiemelkedő Maximov reménytelenül nyújtózzék. Végül megint Benedek fejezi be a fórunkat, gondtalanul, hiszen a védelemnek köze sincs a magyar figurához. Tibor már nem is őrjöng. Csak mosolyog. Amikor minden bejön, ennél nem kell több. Igaz, a tekintetén látszik a szent révület és a siker élményének leírhatatlan keveréke. Ahogy csillog, ahogy villan, abból kiolvasható, tudja, hogy mi vagyunk a jobbak.

A legjobbak.

A közönség pedig csak mereszti a szemét. Amíg más gyötrődik, és többnyire hasztalan próbálja a tárból előhívni a győzelemhez szükséges kellékeket, addig itt és most egyszerűen nincs hibás mozdulatuk a magyaroknak. Az átadások, a helyezkedés koreográfiája és a lövések tökéletesek. Az elmúlt hét meccsen veretlen vetélytárs voltaképpen akkor is nyomoz a labda után, amikor nála van. Ha támad, a lehetőséggel nem tud mit kezdeni. Ha védekezik, akkor velünk.

A konzekvencia lehengerlő: 8-2 a félidőben.

A fináléban.

A javunkra.

Kaszparov feladta volna

Az természetesen ezek után világos, hogy a mérkőzés már nem meccs. Ilyen szintű csapatok találkozóján közte hat behozhatatlannak hat. S noha az oroszok mindent megpróbálnak, amikor csak egy picikét is közelebb kerülhetnének, rendre beleszaladnak az újabb pofonba. Jerisov gólja és Kásás kapufája után Csomakidze kerül ziccerbe, csakhogy az élete legnagyobb formájában repkedő Kósz erre a labdára is odaér, Benedek pedig elspriccel, és befejezi a rekontrát.

Mint a régi szép időkben.

Magyar válogatott pedig sem a régmúltban, sem közeliben nem élt meg olyan szép időket, mint most. Kiss Gergő előnyből hétre növeli az előnyt (10-3), ha itt lenne Kaszparov, legkésőbb ilyentájt bedöntené a királyát.

Az oroszok azonban szembetűnő "minőséghátrányuk" ellenére is kénytelenek tovább húzogatni, csakhogy már az emberelőnyük is befullad, tíz másodperc alatt kétszer is blokkolnak Fodorék. Egy szekundummal a negyed zárása előtt Csomakidze begyötri az újabb fórt, de csak amolyan kötelességjelleggel.

Már csupán egy felvonás választ el a csodás végkifejlettől. Nem könnyű végigcsinálni. Akárcsak a színházban, itt is lehet tudni, mi lesz a darab vége. De itt, a medencében azért még muszáj tempózni, fogni és fogást bontani, miközben az ember fél szemmel az órát lesi, pörögj már, pörögj!

Eleinte elég lassan telnek a másodpercek. Az oroszok minden mindegy alapon torokszorító játékba kezdenek - a szó szoros értelmében. Nem könnyű megmozdulni a gyilkos emberfogásban, ráadásul ügyelni kell, nehogy ebből elillanjanak. Már nem szívesen csinálunk semmit, de muszáj. Jerisov előnygólja után még adódik egy gyöngébb pillanat, Kósz azonban többre nem méltatatja az ellenfél magányosan harcoló örökmozgóját, következő zsengéjét simán védi, Kásás letépéséért előnybe kerülünk, amit Tomika elsőre kornerre "töröl", másodjára viszont kihasználja, hogy kirontanak rá, egy laza passz a kapu előtt vízsugárként kilövő Molnár kezére, aki zsákolhat (11-5).

Kemény: fürdés egy év után

Az oroszok ekkor törődnek bele végképp. Az utolsó két percre mindenki lehetőséget kap Keménytől, bejön a jugók elleni elődöntőt élete legfantasztikusabb beugrásával megmentő cserekapus, Szécsi is, majd Biros is feliratkozik, elvégre neki az elődöntő és a döntő az igazi műfaja a nagyobb viadalokon (mint Firenzében és itt). A gólt követően Kemény arcán megjelenik az első mosoly: "Most már mehetünk haza" - mondja a kispadon ülőknek, és ez az örökkön a meccsre koncentráló, a taktika precíz betartását az utolsó utáni pillanatokig megkövetelő tréner végre valahára felenged, két keze a magasban, túlságosan nem izgatja, mi megy odabent.

Nos, Kozlov még vállal egyet, de az utolsó szó a miénk. Rosszul is jönne ki, ha nem így történne. Amúgy jellemző az egész meccsre - és az egész olimpiára: ugyan az emberfórt elnyüglődjük, ám a támadóidő lejártakor a már visszafelé tempózó Kiss megáll, aztán kilencről olyan rakétát küld a léc alá, amilyenről még csak álmodoznak a szibériai kilövőállások mellett szolgálatot teljesítők.

Mert mehetett akármilyen gyengén az elején, tűnhetett olykor akármilyen zavarodottnak az összkép - a csapat amikorra kellett, összeállt.

Az elv ismert: az nevet, aki a végén nevet.

És ők a végén nevetnek. És kongáznak és hajlonganak. Fürdenek a sikerben. Ott lubickol közöttük mindenki, aki egyengette útjukat a mámor eljöveteléig, az elnök, dr. Martin György, a tornatermet a siker érdekében olykor kínzókamrává átalakító erőnléti edző, Dubecz József, a kegyetlen csaták nyomait mérhetetlen türelemmek eltüntető orvos, dr. Pavlik Gábor, valamint a minden idők legjobb játékához elengedhetetlen izomlazaságot elősegítő gyúró, Szántha Károly.

És persze, Kemény Dénes.

Két nap híján egy éve, ugyanitt, a Világkupa megnyerését követően azt kérte tomboló fiaitól, most ne dobják be. Inkább jövőre, az olimpián. Merthogy nem lehet kétszer ugyanabba a medencébe.

Bejött neki.

De, hát összességében mi nem jött be neki ezalatt a négy év alatt?

Aztán a fiúk jönnek - ki.

Az eredményhirdetésre. Lassan kezdik elhinni. "Te, az milyen névsor ott?" - bök Székely Bulcsú a nagy táblán megjelenő feliratra. Aztán vigyorog. Tizenhárom olimpiai bajnok neve jelenik meg az eredményjelzőn.

Tizenhárom klasszisé, akik itt és most meghajolnak. Amúgy nem szoktak. Csakhogy Schmitt Pál egyébként nem tudná a nyakukba kanyarítani a medáliákat. Egyébként sem kisnövésűek, de most még alattuk van a dobogó is.

Amelyre az elmúlt négy év hat világversenyén - a mezőnyből egyedüliként - mindig felálltak. Négy ízben a tetejére.

De, még egyszer sem néztek ily átszellemülten arra a hatcentis átmérőjű, laposkás nemesfémdarabra, amelyet most remegő kézzel szorongatnak.

Erről álmodtak, amióta tudatosult bennük, hogy nem csupán átlagos vízipólósok, hanem érdemesek a magyar színek képviseletére.

Hogy egyszer majd ők is elérik mindazt, amit az elődök 1932-ben, 1936-ban, 1952-ben, 1956-ban, 1964-ben és 1976-ban.

A legnagyobbak

Néha nyomasztotta őket ez a múlt. Mi tudtuk, bezzeg ti. Hatszor négy év telt el Montreal óta. Hatszor jött el az idő, hogy nagyságaink nyomába lépjenek az utánuk következő generációk, de négyszer kudarcot vallottak (Ő84-ben pedig a lehetőséget vették el tőlük). Most, ötödszörre úgy voltunk vele: ha ez a korosztály sem emelkedik az Olümposz magasságába, akkor melyik lehet rá képes?

De, ezek a sportemberek nem hagyták újból elúszni az alkalmat. Az alkalmat, amelyre újabb négy, megemészthetetlenül hosszú esztendőt kellett volna várniuk, ha esetleg.

Itt nem volt - esetleg.

Ahogy állnak a dobogón, sugárzik belőlük az erő. A tudás hatalma.

És a humánum.

A szemek nedvesek, akad, akinek menthetetlenül elkezd patakzani a könnye. Ezek az irgalmat és vereséget nem ismerő gladiátorok sírni is tudnak. A legnagyobbakat csak a saját teljesítményük tudja legyűrni.

Közben elhalnak a csodás muzsika hangjai, rendeződnek az arcvonások. Kezdik megszokni a megszokhatatlant.

Tizenhárom ember vonul el a siker helyszínéről. Azon kevesek közé tartoznak, akik elérték azt, amiért mindeddig küzdöttek. Amiért nap nap után megfeszültek. Amiért oly sok mindenről lemondtak.

Kitűztek önmaguk elé egy életcélt és - elérték.

Az ilyenek nevét vésik márványtáblába.

Mire hazaérnek, a Hajós Alfréd uszoda előterében, a pénztárak felett található kövön aranyló betűkkel szerepel majd két oszlopban, egymás alá írva: Biros Péter, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, dr. Molnár Tamás, MŠrcz Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila.

Mától nem kell felpillantaniuk a falra, majd lehajtani a fejüket azzal, hogy nekem még nem sikerült odakerülnöm, mert úgy látszik, nem vagyok annyira jó.

Mától bárki jöjjön is szembe azok közül, akik az övékétől balra található márványlapokon szerepelnek, egyenesen a szemébe nézhetnek.

Mától kipurgálódhat belőlük az összes kisebbségi érzés.

Mától ők számítanak a világ legjobbjainak.

Mától megilleti őket mindaz a tisztelet, ami az elődöknek kijár.

Mától - legendák.

Név Lövés/gól Vízben töltött idő Labdaszerzés Blokkolás Kiállítás

Székely Bulcsú 0/0 3:16 0 0 0

MŠrcz Tamás 0/0 3:16 0 0 0

Varga Zsolt 0/0 5:24 0 0 0

Kásás Tamás 4/1 26:10 0 0 0

Vári Attila 2/2 14:00 0 0 2

Kiss Gergely 5/3 17:26 0 1 0

Benedek Tibor 7/4 24:50 0 1 0

Fodor Rajmund 1/0 19:26 0 0 2

Steinmetz Barnabás 2/0 14:50 1 0 2

dr. Molnár Tamás 5/2 20:53 0 1 1

Biros Péter 1/1 18:12 0 1 0

Összesen 26/13 168:00 1 4 7

Kapusok (lövés/védés): Kósz Zoltán 19/14 (74%), 26:10 perc, 1 labdaszerzés; Szécsi Zoltán 1/0 (0%), 1:50 perc

Oroszország csapatstatisztikája

30 lövés/6 gól - 1 labdaszerzés - 3 blokkolás - 10 kiállítás

Kapusok (lövés/védés): Maximov 13/5 (38%) 14:00 perc, Dugin 8/3 (37%), 14:00 perc

Támadásbefejezés

Magyarország

26 lövés - 13 gól (3 átlövésből, 1 centerből, 1 lefordulásból, 1 hét méteren túli szabaddobásból, 0 betörésből, 7 emberelőnyből, 0 négyesből) - 8 védett lövés - 0 fölé-mellé - 2 kapufa - 3 blokkolt + 8 kontrafault

Oroszország

30 lövés - 6 gól (1 átlövésből, 0 centerből, 0 lefordulásból, 0 hét méteren túli szabaddobásból, 1 betörésből, 4 emberelőnyből, 0 négyesből) - 14 védett lövés - 4 fölé-mellé - 2 kapufa - 4 blokkolt + 4 kontrafault

A színes Sport, 2000.10.02.