Dr. Gábor Antal ugyan folyvást hívogatja Kósz Zoltánt, ha ideje engedi, nézze meg magát videóról, az olimpiai bajnok kapus azonban inkább otthon mozizik. Mégiscsak nagyobb élmény az oroszok elleni döntő felvételében elmerülni, mint abban, hogy miként turkál mindenki "Tóni bácsija" a térdében.

A válogatott csapatkapitánya ugyanis úgy döntött: nem halaszthatja tovább a műtétet, és hétfőn kés alá feküdt - Gábor doktor pedig örök tanúságul megörökítette a szike útját. Amely egy elég randán lepusztított térdben volt kénytelen rendet vágni.

Az már az olimpia előtt egy hónappal kiderült, hogy a Kósz térdét hasogató fájdalmakat mi okozza: miután a normális edzést gátoló kín csak nem akart szűnni, a legkülönfélébb vizsgálatokat végezték el a sérült testrészen. Ezek alapján kiderült, hogy a kapusnak külső porcszakadása van.

"Akadt, aki azt javasolta, műtsem meg az olimpia előtt, de erre nem voltam hajlandó, akkor ugyanis Zoli biztosan nem utazhatott volna el Sydneybe" - közölte a sebészprofesszor.

Az általa vázoltak alapján amúgy a pólós baja nagyjából ekképp festhető le. Ha a térdet vízszintesen elvágjuk, akkor azt látjuk, hogy ott van két porckorong, amely külső, illetve belső alátétként segít a mozgásban, csökkenti a súrlódást és a stabilitást fokozza. Zolinál a külső már elég régen leszakadt, ám mivel ő a fájdalmait "magában tartotta", csupán annyit lehetett tudni, olykor sajognak a térdei, de húszévi taposás után ez voltaképpen cseppet sem rendkívüli. Csakhogy a leszakadt porc a folyamatos terhelés alatt igen brutálisan viselkedett: a combcsont és a sípcsont vége közé begyűrődve szép lassan elkoptatta a csontok végén lévő porcfelszínt, ami egy idő után borzalmas fájdalmakat jelent a mozgás közben, hiszen így a "csapágyakból" voltaképpen nem csak az olaj tűnt el, de a gördülékenységet elősegítő golyócskák is.

"Csodák nincsenek - közölte Gábor doktor. - Amit kivettünk, pótolni nemigen lehet, és a felszín állapotán sem tudunk sokat javítani. Jelenleg azért töröm magam, hogy porcregeneráló injekciókat szerezzek Zolinak. Nem olcsó mulatság, de valamit bizonyosan segít."

Megriadni mindazonáltal nem kell, Kósz két hét múlva "már bemehet a vízbe lötyögni", három-négy héten belül pedig elkezdheti az edzéseket. Maga a sérült jelenleg az ürömi házában lábadozik (a szó szoros értelmében).

"Egyre jobban vagyok, már mankó nélkül is tudok totyogni, sőt, lépcsőzni is tudok" - újságolta kissé fáradt hangon. Arra a kérdésre, hogy nem lehetett volna-e várni a beavatkozással, elvégre mégiscsak ünnepi hetek zajlanak az aranyérem megszerzése után, elfancsalodva csak annyit válaszolt: "Muszáj volt elvégeztetni. Eredetileg már a múlt héten túl akartam esni rajta, de aztán adtam magamnak egy kis haladékot. Az is igaz, persze, hogy már nagyon hiányoznak a többiek, úgyhogy eléggé mehetnékem van. Pénteken teszek egy próbautat, aztán szombaton szerintem el tudok menni a Parlamentbe. Csak azt a hosszú lépcsősort kellene valahogy kihagyni."

Ismerve Kósz eredményeit, talán kerítenek neki valami alkalmatosságot, amelyen felviszik. Mondjuk egy pajzsot.

Megérdemelné.

(csurka g.), A színes Sport 2000.10.12.