Kapuslegendánk, dr. Molnár Endre igen ritka vendége az elnökségi üléseknek. Az utóbbi négy évben például egyszer sem tűnt fel az összejöveteleken (pólóséknál az olimpiai bajnokok meghívás nélkül is megjelenhetnek, tanácskozási joggal). Most azonban eljött, csak azért, hogy gratuláljon dr. Kemény Dénes szövetségi kapitánynak és a válogatottnak az olimpiai aranyéremhez.

E huszonnégy éve várt eredmény sosem látott eseményhez vezetett: kollektív pezsgőzés az ülés kezdetén, sőt, a visszafogott mámor később is éreztette a hatását. Az elnökség ugyanis - akárcsak tavaly, az Európa-bajnokság és a Világkupa megnyerését követően - a nagy örömre való tekintettel amnesztiát hirdetett, így a férfi OB I szombati nyitányán azok is vízbe szállhatnak, akiknek a múlt bűneiért kellene vezekelniük. Még Hesz Máté is, igaz, vele kapcsolatban nyitottak egy zárójelet: az ominózus Ibolya-incidens kapcsán a nyár közepén végül november 30-ig eltiltott Fradi-pólóst azzal a kikötéssel oldozták fel, hogy ha egy éven belül ismét fegyelmi vétségen érik, halmazati büntetésként a most elengedett "adagot" is megkapja.

Mellesleg az amnesztiahatározat meghozatala valamivel nehezebben ment, mint az oroszok legyőzése a döntőben: félreértések, illetve szavazatszámlálási félreértések miatt - olykor a klasszikus, Ő87-es Stadinger-féle Parlamentre emlékeztetett a grémium, épp csak felállva nem szavaztak - háromszor futottak neki a voksolásnak, míg végre a kezdeti hét igentől eljutottak az üdvözülést jelentő kilencig.

Az idényt megelőző átigazolási ügyek ismét jelentős "megpróbáltatások" elé állították a vezetőséget, annál is inkább, mert például Berezvai Ferenc esetében a dokumentumokat az ülés előtt öt perccel nyújtották be a Vasas képviselői, akik némi pénzt szerettek volna kisajtolni a balkezest leigazoló UTE-ból (akárcsak a szintén angyalföldi tulajdonban lévő, de a liláknak kölcsönadott Szabó Gábor esetében). A tízperces, követhetetlen szócsatát követően húszperces szünet következett, melynek során az elnökség jogász tagjai átrágták magukat a papírokon. Ezt követően dr. Lutter István ligaelnök "iratismertetést" tartott, amely után már-már úgy tűnt, hogy a két pólós a következő elnökségi ülésig - azaz majdŐ másfél hónapig - nem szállhat vízbe, ám ekkor a két klub képviselői közölték, megpróbálnak itt és most egyezségre jutni. Bár Méhes Jenő Vasas-szakosztályvezető emelt hangú monológjának az előtérből beszűrődő foszlányai azt sejtették, inkább távolodnak az álláspontok odakünn, ám egy óra múlva a két gárda jelenlévő ügyvédjei már a megállapodást szövegezte, a részletek nem ismeretesek, csak az, hogy Berezvai és Szabó játszhat az újpestieknél (avagy végignézhettük "Sékszpír Vilmos" Sok hűhó semmiért című darabjának átigazolásra hangolt változatát).

A kissé homályosnak tetsző Salamon-affér - sportdiplomatánkat, dr. Salamon Ferencet a szövetség konkrét támogatásának hiányára hivatkozva nem választották be ismét a FINA vízilabda-bizottságába - végül relatíve békés véget ért. Ugyan a képet nem sikerült teljes mértékben tisztázni, de az elnökség nem is nagyon akarta: az olimpiai elsőség kiváltotta eufóriában inkább túlléptek a történteken, annál is inkább, mert ahogy dr. Martin György elnök fogalmazott: "A sportágnak árt, ha egymást vagdaljuk. Erre egy ilyen sikert követően nincs szükség."

Arra viszont igen, hogy meglovagolják a siker generálta hullámokat, dr. Faragó Tamás azon van, hogy minél több szűz területet hódítson meg a sportág. Ennek jegyében hozták azt a határozatot, amely szerint minden újonnan alakuló - a Sulipólóból "kiöregedett" - serdülőcsapat mentesül az első nevezési és átigazolási díj befizetése alól.

Visszazökkenve

Figyelemre méltó megjegyzést tett Gerendás György, a BVSC-Westel mestere a Hesz Mátét érintő amnesztiaügyben: "Én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor mostantól a bajnoki döntőkön érdemes brutálisan játszani, hiszen a válogatott nyári sikereit követően - amelyekre számítani lehet - mindig amnesztia lesz?" Ezután a tréner röpke szabadkozásba kezdett az ülésen szintén megjelent Gyarmati Dezső miatt: "Elnézést, Dezső bácsi, ez nem a Móci ellen van, csak felvetettem." A nagyapa felmordult: "Gyuri, ne találj meg, légy szíves, én nem ezért jöttem, nem is kívánok szólni." Dr. Faragó Tamás ekkor csapott a mellette ülő Kemény Dénes vállára: "Látod, Denikém, máris visszazökkentünk!"

Marad-e Kemény?

Ahhoz képest, hogy négy éve 53-an szorongtak az olimpiai negyedik helyet értékelő elnökségi ülésen - dr. Horkai György élveboncolására külön padokat kellett a helyiségbe vitetni -, ezúttal csupán 32-en vettek részt az aranyéremről szóló kapitányi jelentés taglalásában (többen a más ügyekben való érintettség miatt ültek bent).

Elismerésben persze nem volt hiány, Lemhényi Dezső például kijelentette, Kemény Dénes olyan szintű munkát végzett, amely alapján egy lapon említhető Komjádi Bélával. Ugyanakkor a nagy örömködésben egyvalamiről elfeledkezett a testület: Kemény szerződése ez év december 31-én lejár, el kellene beszélgetni vele a folytatásról, hiszen információink szerint igen előnyös ajánlatokat kapott külföldről. Amikor a kapitányt kérdeztük, ő szokásához híven talányosan felelt: "Itthonról eddig csak a játékosok kerestek meg."

(csurka g.), A színes Sport 2000.10.18.